Vissza a jövő zenéjébe
Cimbalom szól a süllyedő hajón
A Lukács Miklós Quintet olyan zenekar, amely a modernséget nem bájtokban méri. Mind az öt zenész akusztikus hangszereken játszik – sokak szemében ez ma már valami konzervatív hóbort. Mégis, ez a zenekar, ez a hangzás tíz évvel ezelőtt még nem létezhetett volna. Emlékezetes koncert, és egy új műfaj születése – a Jazzhajó kedvezőtlen környezetében.
Közepesen erős nosztalgia
Azt hittem, tréfát űznek velem, amikor a nyolcvanas évek közepén megtudtam, hogy a Mezzoforte izlandi csapat. Gyerekként az előítéletek még fontosak voltak: azt gondoltam, ilyen profi, húzós, napsugaras zenét a messzi Északon bizonyára nem is lehet előállítani. Pedig lehet. Magyarországon most másodszor hallhattuk őket.
Műfajteremtő vokalista Pesten
Gyakran csak úgy emlegetik őt: „a Hang”. A csodálat nemcsak a zseniális énekesnek, a műfajteremtő vokalistának szól, hanem a páratlan személyiségű muzsikusnak, komikusnak és karmesternek, a zenei polihisztornak is. Bobby McFerrin ismét Budapesten énekelt: hét év alatt immár negyedszer járt Magyarországon. Előadása most is ünnep volt: a rögtönzés és a muzsika közösségi élményének ünnepe.
Behunyt szemmel egész jó
A Magyar Állami Operaház új vezérkarának sok dolga lesz. Végre száműzniük kell az intézményből a dilettantizmust, az ízléstelenséget, a fegyelmezetlenséget. Donizetti muzsikája tényleg bájital, mert az Erkel Színház zsöllyéjében marasztotta a második felvonásra is a nézőt, hogy együttérzéssel figyelje néhány, tisztességes bánásmódra érdemes fiatal tehetség keserves munkáját.
Operatörténeti pillanat Budapesten
Vajda János Karnyóné című új operájának bemutatóját a premierre készülő művészek egyike operatörténeti pillanatnak titulálta. Az elfogultság nyilvánvaló, de a két azonos értékű, különböző szereposztással látott előadás meggyőzött, hogy az állítás több szempontból is igaz. Ezúttal valóban operatörténeti eseményről adhat számot a recenzens.