Tetszett a cikk?

A régi sláger így int: Búcsúzni csak nagyon szépen szabad… Nos, ennek tanulságát a Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája egyaránt megfogadta. Az együttes három azonos műsorú, emlékezetesen szép koncerttel fejezte be az évadot Budapesten.


Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényelt és zongorán közreműködött: Schiff András
július 10., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Schiff András
Jó felépítette a programot
© Gramofon
A palotában egy remek jazzest várja még a nagyérdeműt, aztán itt a nyári szünet, amely alatt elvégezhetik az időszerű karbantartási munkákat. (Itt jegyezzük meg: a földszinti bal ötödik sor négyes széke hallhatóan recseg.) A szezonzáró hármas sorozat július 9-én, 10-én és 11-én a februárban betegség miatt elmaradt két hangversenyt pótolta. Akkor talán bosszúság volt, most koronájává vált az évadnak. Egy főhajtással emlékezzünk meg a 2005-ben elhunyt Strém Kálmánról, akinek koncertrendezőként múlhatatlan érdemei voltak–vannak abban, hogy Schiff András néhány éve ismét otthonos a magyar koncertpódiumokon.

A zongoraművész vezényelte az esteket, és nyilván ő építette föl a programot is, amelybe bécsi klasszikusok: Haydn, Schubert és Mozart művei kerültek. A zenei építmény olyan szellemesnek és – egy képzavarral élve – olyan látványosnak bizonyult, akárha egy barokk palotába repítették volna a hallgatóságot a muzsikusok és a karmester. Schiff koreográfiája nem vetekszik Karajan gesztusrendszerével, ő inkább élénk párbeszédet folytat a zenészekkel, semmint dirigálja őket. Apró kézmozdulatokkal, tekintettel vezet, használ pálcát is, de néha a balkezében pihenteti. Bizonyos, hogy a műhelymunka során alakítja ki azt a hangzásképet egy-egy kompozícióról, amelyet szeretne viszonthallani, a közönségnek megmutatni.

Haydn hat, úgynevezett párizsi szimfóniája közül a g-moll („Tyúk”) nyitotta a koncertet. Haydnnál a drámai tónus nem sokáig uralkodó, a borús kezdet után derűs motívumok következnek. Az Eszterházán töltött idő természeti élményei visszacsengenek a kompozícióban. Mintha Schiff is a söjtöri erdők duruzsoló hangját idézné. Az együttes tökéletesen értette őt: a modern hangszereken játszó muzsikusok hibátlan „régi zenei” stílusban követték, a vonósok, kivált a koncertmester, Eckhardt Violetta, illetve a fuvolaszólót játszó Pivon Gabriella méltán érdemelte ki a karmester és közönség elismerését.

Schubert V. szimfóniája ugyan dúr hangnemű, de a menüett g-moll hangneme miatt jogosan került a darab Haydn g-moll szimfóniája és a szünet utáni két Mozart-alkotás közé. Szinte hihetetlen, amit a műsorfüzet állít, az együttes sem ezt a kompozíciót, sem a Don Giovanni nyitányt és a d-moll zongoraversenyt nem adta még elő. A B-dúr szimfónia az irodalom szerint egy műkedvelő zenekarnak készült. Ó boldog idők, amikor a kedvtelésből játszók ilyen megrendítő szépségű mű előadására voltak képesek…

A Don Giovanni nyitánya kedvelt koncertszám, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben többször is megszólalt a szezonban. A BBC Filharmonikusok tolmácsolásban meghökkentően sótlan és ízetlen benyomást tett, persze a darabot túlpoentírozni is vétek. Schiff fölülemelkedett a közhelyeken. A nyitányt nem zárta le, az utolsó hang után fönt hagyta a kezét, és máris kezdte a d-moll zongoraversenyt, amelynek magánszólamát is játszotta. A versenymű két évvel korábban kelt, mint a nyitány, ám a végletes és örök emberi indulatok ott munkáltak Mozart képzeletében – egyebek között erre az összefüggésre mutatott rá a hangverseny második része. Feledhetetlenül.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Mesteri sétálgatás és fütyörészés

Modern, artisztikusan rendkívül igényes és nagyot szól a Modern Art Orchestra. Így volt ez június 27-én, a Columbus hajón is, amikor ifjú szaxofonosuk, Mester Dániel szerzeményei alkották a műsor nagyobbik felét. Ő pedig kitett magáért.

Gramofon

Hol a Walhalla mostanában?

Föladta a leckét Fischer Ádám; közönségnek, recenzensnek, zenekarnak, énekeseknek egyaránt. Igaz, magát sem kímélte a Budapesti Wagner-napok négy estéjén. Az energiabefektetés fantasztikus eredményt hozott: A Rajna kincse és A walkür óráira a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem az istenek otthonává magasztosult. Lépjünk be a csarnokba!

Gramofon

Egy búvár az orgonamuzsika tengeréből

Amióta megépült a Művészetek Palotájának orgonája, Budapesten reneszánszát éli az orgonakoncert műfaja. A fellépő művészek búvárként hozzák fel a kincseket az orgonamuzsika feneketlen tengeréből, s igyekeznek minél színesebben összeállítani a repertoárt. Ezt tette a mindössze huszonnyolc éves Karosi Bálint is, a "Regisztrálj" című sorozat idei utolsó koncertjén.

Gramofon

Marcus Miller, avagy kritikai érzék a ruhatárban

Vannak előadók, akikkel bármikor biztosra mehet a koncertszervező; legyen bár nyaralási szezon, hóvihar, vagy focivébé. Ilyen művész Marcus Miller is. S vannak országok, ahol a közönség feltétel nélkül képes rajongani olyanokért, akik egyszer a szívébe lopták magukat. Honunkban jellemző ez a viszonyulás. De vajon jó ez?

Gramofon

Áldott, szép hisztériák Miskolcon

A művészet fenséges magaslatából sem lehet nem észrevenni, hogy egy feldúlt lelkiállapotú országban élünk, ahol elképesztő dolgok történhetnek meg velünk. Debussy Pelléas és Mélisande-ja, Poulenc Emberi hangja, Bartók Kékszakállúja a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon – talán szándékkal, de akaratlanul is – erre az összefüggésre hívta föl a figyelmet.

Egy olasz faluban annyira rossz az egészségügyi ellátás, hogy a polgármester megtiltotta az ott élőknek, hogy betegek legyenek

Egy olasz faluban annyira rossz az egészségügyi ellátás, hogy a polgármester megtiltotta az ott élőknek, hogy betegek legyenek

A cégek költségei újra nőni kezdtek - meddig úszhatjuk meg, hogy az áraikba is beépítsék ezt?

A cégek költségei újra nőni kezdtek - meddig úszhatjuk meg, hogy az áraikba is beépítsék ezt?

Éles szemű netezők szerint Tom Holland eljegyezhette Zendayát

Éles szemű netezők szerint Tom Holland eljegyezhette Zendayát

Tudta, hogy áram és áram között is van különbség?

Tudta, hogy áram és áram között is van különbség?