Tetszett a cikk?

A recept egyszerű: végy egy régi ipari területet, alakíts ki ott kulturális intézményeket. Hirdess meg például egy kortárs zenei fesztivált, és városod máris bekerült a nemzetközi vérkeringésbe. Ilyesfélével próbálkoznak Graztól Pécsig sok városban. Mégsem megy simán. Kell némi innováció. No meg ízlés. Zenekritikusunk számol be svédországi tapasztalatairól.

De Geerhallen, Norrköping
Új élet a textilgyári telepen
© Gramofon
A világ egyik legrégebbi, 1888 óta folyamatosan működő fesztiválja a Nordiska Musikdagar (Északi Zenei Napok). A helyszín évről évre változik: idén Svédországban, a Stockholmtól 162 kilométerre fekvő Norrköpingben randevúztak dán, finn, izlandi, norvég és svéd zeneszerzők, előadók, valamint a vendég ország, Portugália képviselői.

A négynapos fesztiválnak Norrköping még svéd viszonylatban is kivételes feltételeket biztosított. Ebből az egy eseményből általános következtetéseket levonni a kortárs zene északi helyzetére nézve talán félrevezető, de a hazai tapasztalatok felől nézve az ottani viszonyok megközelíthetetlenül ideálisnak látszanak. Pedig a zeneszerzők arrafelé nagyjából ugyanarra panaszkodnak, mint az itthoniak, a koncertszervezők ugyanazokkal a nehézségekkel néznek szembe, mint magyar kollégáik, ráadásul mostanában Svédországban is a kulturális költségvetés visszafaragására számít mindenki - nem alaptalanul, hiszen a jelenlegi kormány adócsökkentési programjának megvalósításán dolgozik. A közönség pedig ott is alig érdeklődik a kortárs zene iránt.

Az utazó számára úgy tűnik, hogy a 125 ezer lakosú, a XIX. század végére ipari várossá fejlődött (5500 főiskolása révén egyetemi városnak is nevezhető) Norrköping sikeresen lábalt ki az 1970-es évek elejének gazdasági válságából, amikor elsősorban textilgyártásra épülő ipara roggyant meg látványosan. A zömmel száz év körüli épületmonstrumokból álló negyed lebontásra vagy rehabilitálásra szorult.

A svédek az utóbbit, a teróület újrahasznosítást választották; s mivel ipari műemlék-együttesnek tartották a lerobbant csarnokokat, a központi kazánt, a raktárakat, a vízenergia hasznosítására szolgáló zsilipeket, a víztárolókat, a csatornákat, az ipari hidakat, azokat eredeti formájukban megtartották, de az új funkciónak (pl. múzeumi, felső- és középfokú oktatási funkció) megfelelően belülről átépítették. A terület építészeti erőviszonyait radikálisan átalakították azzal, hogy egy vízfolyásokkal, vízesésekkel körülölelt területre felépítettek egy impozáns, modern épületet, a Louis De Geer konferencia- és koncertközpontot. Ebből a város nívós szimfonikus zenekara (Norrköpings Symfonikorkester) is profitált, hisz régi terméből átköltözhetett az 1299 férőhelyes, akusztikai szempontok alapján tervezett új „palotájába” (De Geerhallen). A fesztivál tucatnyi kiemelt előadásából hármat itt rendeztek meg, de nem a várható nézőszám, hanem a produkciók jellege miatt. Egy szimfonikus zenekari hangversenyt (videó-vetítéssel kiegészítve), egy elektroakusztikus technikával felszerelt nagy létszámú fúvószenekari koncertet és – a portugál Remix Ensemble révén – egy ensemble-produkciót hallhattunk itt.

A De Geerhallenből alagúton keresztül is megközelíthető másik fontos helyszín a Flygeln. A Millenáris Teátrumhoz hasonló, de annál jóval komfortosabb, mobil nézőteres, modern technikával felszerelt, 600 fős (a nézőtér elbontásával duplájára növelhető) terem a rock-koncertjei miatt valószínűleg népszerűbb a fiatalok körében, ám az itteni négy előadást teltház közeli érdeklődés övezte. Egyik sem volt a szó hagyományos értelmében koncert.

Natasha Barrett (augusztus 29.) Trade Winds című, majdnem egyórás kompozíciója például „hangszóró-zenekarra” készült: a tizenhat, körben elhelyezett hangszóró gyűrűjében foglalt helyet a hallgatóság. Az előre elkészített, természetben rögzített hangmintákból építkező darabot a helyszínen keverte a zeneszerző – kulturált, finom, nem az érzékek kizsigerelésére, hanem értő hallgatásra apelláló, figyelemre méltó munka. Másnap, hasonlóan speciális viszonyok között zajlott a Kroumata Ütőegyüttes zenei szeánsza. Az 1978-ban alapított, hat fős Kroumata az északi régió meghatározó zenei műhelye, a fesztivál egyik nagyzenekari koncertjén is (Rolf Wallin: Tides) közreműködtek. Az egyébként remek muzsikusokból álló csapat – elfogultság nélkül állítható – mostani előadásai alapján elmarad a magyar Amadinda átlagos produkcióitól. Ugyancsak a Flygelnben volt látható egy összművészeti produkció, a Petri Kekoni Company táncszínház, a Finnországban alkotó Jovanka Trebovic (zeneszerző) és a többek között Björk által is népszerűsített kiváló izlandi költő, Sjón (teljes nevén: Sigurjón Birgir Sigurson) szövegeire épülő előadás. Nekem az Avanti! Vonósnégyes által játszott muzsika tűnt a projekt legértékesebb részének.


Kortársak a fűtőházban (Oldaltörés)


Az egykori fűtőház
Kulturális innováció
© Gramofon
Egy magyar koncertlátogatónak furcsa, de a svéd zenei életben már évtizedek óta meghonosodott előadásfajta volt a Flygeln utolsó eseménye. Szeptember 1-jén, koradélután a Damkören La Cappella női kar, néhány hangszeres előadóval kiegészítve Karin Rehnquist népzenei motívumokból építkező Till Ängeln med de brinnande händerna című, nagyszabású darabját adta elő. Az előadás műfaját a svéd közönség számára teljesen érthető módon dramatikus koncertként határozták meg, ami annyit tesz, hogy a kórus egy színházi rendező elképzelései szerint a színpadon jelmezben, meghatározott koreográfia szerint mozogva, többnyire kotta nélkül énekel, a metaforikus szöveghez igazodva, színházi hatásra törekedve adja elő a zeneszerző – saját fogalmaim szerint – kórusciklusát. A színpadi játékban a hangszeresek, sőt a karnagy is részt vesz, a szólókat megformáló énekes pedig színpadi értelemben egyfajta főszereplővé válik. Hogy a félamatőrség kockáztatásával van-e ennek az előadási formának értelme, kérdés. Ám az is biztos, hogy a mi kórusaink aligha lennének rávehetők az ilyenfajta munkára.

Az egykori fűtőközpont, amelyet négy, hatalmas kémény ékesít, valóban templomra emlékeztet, és a belső tér kialakításának minimalizmusa is a kora középkori erődtemplomok hangulatát idézi. A környezet ideálisan egészítette ki a felhangzó kompozíciókat. Az előadás nívója, a megszólaltatott darabok magas színvonala, a határozott koncepció szerint építkező műsor a fesztivál egyik legjobb produkcióját eredményezte. Az elhangzó művek – Henrik Ødegaard: O Magnum Mysterium; Lasse Thoresen: Diphonie I; Georg Friedrich Haas: Hertevig-Studien – mindegyike élt a mongol és az észak-norvégiai népi gyakorlatból ismert speciális énektechnikával, a felharmonikus énekléssel. Az egészen különleges akusztikus hatások kialakíthatóságára mindhárom zeneszerző érzékenyen reagált, más-más módon, de mindhárman emlékezetes művet alkottak.

Izgalmas koncerteket rendeztek az egykori iparterület határán álló Crescendo nevezetű helyen, amely majd fél évszázada jazzklubként vált népszerűvé a városban. Egy késő éjszakába nyúló, háromkoncertes Mini-fesztivál mellett két elgondolkodtató délutáni koncert is volt itt; mindkettő zenepedagógia tanulságokkal szolgált. Az egyiken zenetagozatos gimnazisták műveit szólaltatta meg egy harsonás és egy ütős. A kompozíciókat műhely jellegű tanulmányokkal alapozták meg, a fiatal zeneszerzőjelöltek ismerkedtek a hangszerek játéktechnikai jellegzetességeivel, a harsona és a különböző ütőhangszerek kombinációinak hangzáslehetőségeivel. A közös munkát egy zeneszerzőtanár irányította. Az elhangzó művek alapján ezt a fajta tanítási metódust abszolút sikeresnek találtam. Általános iskolásokkal dolgozott a másik koncert muzsikusa, aki egy szintetizátorral kiegészített elektromos csellón játszott. A játékos – kompozíciós értékkel nem bíró – műveket a gyerekekkel közösen alakította ki; volt, hogy csoporttal dolgozott, más alkalommal pedig egyetlen fiú elképzeléseit valósította meg. Hogy ezek a fura zenét alkotó gyerekek nem fognak a későbbiekben sem idegenkedni a fura zenétől, az biztos.


Egy évad - négy nap alatt (Oldaltörés)


Az ingyenes kiegészítő rendezvényekkel együtt körülbelül nyolcvan mű hangzott el. A komponisták nagyobbik része az 1960–70-es generációhoz tartozott, és igen sok közöttük a nő – ez mindenképpen feltűnt a magyar viszonyok között edződött látogatónak. Miként az is, hogy a művek tekintélyes része egészen friss, az utóbbi egy-két évben készült el, s ehhez képest a többség mégsem ősbemutatóként hangzott el. Ez többek között azt jelenti, hogy a darabok nem halnak meg azonnal a premier után, valamint, hogy a fesztivál művészeti koncepciójáért felelős személy nem látatlanban, „bemondásra” választott a produkciók között. A szervező team kétéves előkészítő munkája előzte meg az eseményt. Az "edukáció" sem maradt el: a koncertek mellett kurzusok, szemináriumok, konferenciák is voltak, felvonultak a kortárs zenével foglalkozó lemez- és kottakiadók.

A négy nap alatt minden olyasmi megtörtént, ami a különböző magyarországi fesztiválokon egy egész év alatt szokott megtörténi. Volt, hogy úgy éreztem magam, mint a „néhai” Földvári Napokon vagy Pannonhalmán. Máskor a Korunk Zenéje, vagy a Mini Fesztivál rémlett fel, de akár úgy is alakíthattam a programomat, mintha a Making New Waves fesztiválon járnék, és akkor még nem említettem a Magyar Rádió kortárs zenei sorozatait vagy az olyan eseti fesztiválokat, mint amilyen a Kurtág 80 volt. A nagyobb költségvetésű produkciók összehasonlíthatatlanul gazdagabb kínálata viszont még sokáig Svédországot fogja eszembe juttatni.

Molnár Szabolcs
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Szereti ön Händelt?

A kérdésre a hazai közönség csak bizonytalanul válaszolhat; évek óta „elvonásban” van része. Miközben Európában a zeneszerző operáinak reneszánsza folyamatos, itthon még a tervezett bemutatók is elmaradtak. A Budafest egy érdekes kísérlet erejéig megkezdte a törlesztést: a Rinaldo című művet mutatták be a Hilton Dominikánus udvarában.

Gramofon

Nem Cuki, kissé sótlan

Candy Dulfer és barátai nyári turnéjukon Magyarországot is útba ejtették, a Petőfi Csarnok közönségének egy részét pedig ámulatba. Jó hangulatú parti kerekedett, de hogy ez minek volt köszönhető? A hangosításnak és magának Candynek biztosan nem.

Gramofon

Székely phono, avagy vastaps Zemplénben

A meteorológiai szakemberek pontatlan jósnak bizonyultak, amikor azt ajánlották a Zempléni Fesztivál szervezőinek, hogy ne a hagyományos helyen, a festői sárospataki várudvaron, hanem a Művelődés Házában legyen a nyitókoncert. A gyors helyváltoztatás azonban nem ártott a nyitóprodukciónak: Kodály Székely fonója hangos sikert aratott.

Kult

Instant fogyasztható jazztörténet

A veszprémi konferanszié azzal büszkélkedett, hogy Wayne Shorter és az előző este hőse, a nagybeteg Joe Zawinul 22 év után újra együtt játszottak. Ez persze nem teljesen igaz, a Weather Report nyolcvanas évek végi feloszlása óta a színpadon is találkoztak már, s a világsajtót is bejárta a tervezett reunion világturné híre. Ezek után arra voltam kíváncsi, jól döntöttem-e, hogy szabad estémet nem Zawinulék szindikátusára, és nem is a másnapi, ugyancsak világszám New York Voicesra szántam.

Gramofon

Kortárszenei csúcs Pannonhalmán

A napfényben fürdő pannon táj a legkérgesebb lelket is megejti. Akár a sík, akár a lankás rész felől közelít az utazó, a Szent Márton hegyén álló monostor a történelem és a hit méltóságát sugározza. Ez a hit nem feltétlenül vallási természetű: hihet az ember a humánumban, a művészet, a zene erejében –Pannonhalma elfogadja. És befogadja az Arcus temporum, az Időívek művészeti fesztivál szép napjait is – most már négy éve.

Kult

Az élet egy körfűrész

Az élet egy hatalmas körfűrész, amely időnként belevág az ember lelkébe. Ezt az ötletet kínálja egyebek között a nagyérdeműnek Vidnyánszky Attila rendező rémségei nem is kicsiny boltjában. Innen-onnan összeszedett gegekkel zsúfolta teli Verdi A végzet hatalma című operájának új verzióját. A debreceni előadást a BudaFest nyári zenei fesztiválon is bemutatták.

Hetek óta akadozik a fűtés a Fazekas Mihály Gimnáziumban

Hetek óta akadozik a fűtés a Fazekas Mihály Gimnáziumban

A MOME kuratóriuma meghátrált, a rektor pedig   valószínűleg bizalmi szavazást kér maga ellen

A MOME kuratóriuma meghátrált, a rektor pedig valószínűleg bizalmi szavazást kér maga ellen

„Mellette volt az a másik nő” – Angelina Jolie felelevenítette, hogy az apja megcsalta az anyját

„Mellette volt az a másik nő” – Angelina Jolie felelevenítette, hogy az apja megcsalta az anyját

Klímapolitikai sokkot okozott Trump, de ebből hasznot húzhat az Európai Unió

Klímapolitikai sokkot okozott Trump, de ebből hasznot húzhat az Európai Unió