Kelet gyöngyei: magyarok Sanghajban
A sanghaji Buda a „pesti" oldalon van, vagyis a Dunánál többször szélesebb Huangpu keleti oldalán. Tíz évvel ezelőtt a lápos térségen még káposztáskertek sorakoztak, ma a Pudong városrészben Sanghaj legfényűzőbb épületei magasodnak, köztük az Oriental Arts Center, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar – a kínai magyar évad keretében – adott koncertet.
Budapesti Fesztiválzenekar
Km.: Yundi Li (zongora), karmester: Fischer Iván
október 5., Sanghaj, Oriental Arts Center
Oriental Arts Center A monumentális üstdob © Gramofon |
A hangversenyteremben több az ülőhely, mint a Müpában, de a jól tagolt nézőtér mégis kisebbnek látszik. A koncert alatt kiderült, hogy a terem jó, de bizonyos hangerőnél visszhangos, így a budapesti hangversenyterem akusztikájával nem kél versenyre. A jegyek rég elkeltek: a főbejárat előtt ácsorgó jegyüzérek – egy kikötőváros szelleméhez illően – jelentős felárral ajánlanak belépőket. A zenekar három suzhoui koncert után futott be kora délután. Ott egy vadonatúj hangversenyterem nyitó sorozatára kérték föl az együttest. Mindkét városban az egyik ifjú kínai zongorafenomén, Yundi Li a koncert szólistája; azzal a különbséggel, hogy Suzhouban Ravel Zongoraversenyét játszotta, Sanghajban Liszt Esz-dúr versenyműve van műsoron.
A koncertet bécsi klasszikussal, Beethoven 3. Leonóra nyitányával indítják. A közönség érdeklődve hallgatja a finoman kidolgozott interpretációt, csak azt nem értik, miért a back stage-ről szól a trombita, előbb egészen halkan, majd sotto voce – nyilván kevesen ismerik a Fidelio című opera cselekményét. A Liszt-zongoraverseny elsöprő siker; Yundi Linek határozott elképzelése van a műről, a koncepció az európai fül számára elég különös, de az előadás abszolút professzionális, a publikumnak sikerül még egy ráadást is kicsikarnia a hűvös ifjúból.
A szünet után Rahmanyinov második szimfóniája hangzik föl, egészen kiváló előadásban. A mű és a tolmácsolás emocionális hatásától senki sem szabadulhat. A vastaps most sem marad el: a sanghaji főkonzulátus vezetői zenekedvelő és zeneértő emberek, s azt állítják, ekkora sikerre még nem volt példa. Fischer Iván aprólékosan megköszöni a tetszésnyilvánítást, aztán a délután betanult rövid kínai szöveget mondja el – a közönség derül és tombol.
Az igazi „skandalum” az előcsarnokban esik meg: pillanatok alatt 15-20 méter hosszú, kettes-hármas sor keletkezik a dedikáláshoz fölállított asztal előtt. A tömeg nem akar fogyni, a CD-ket bámulatos szervezettséggel tolják Fischer és Yundi keze alá. Két néző csaknem összeverekszik, melyikük kapja meg előbb az autogramot. Szeretik a zenét, és szívesen áldoznak a minőségre.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Fakírok szögeságy nélkül
Furcsa dolog a hagyomány. Sokféleképpen lehet ápolni. A Szekérnyom Fesztivál első koncertje – apró gyarlóságai mellett – azért sikerült különlegesre, mert egy estén ugyanannak a hagyománynak, a cigány folklórnak két ellenpontját mutatta be – a régit, távolit és a mait, itthonit.
Ritka tünemények a Mahler Ünnepen
Manapság a közélet – sajnos a kulturális is – felelőtlen könnyedséggel lép át a hagyományokon. Magyar tradíción és európain egyaránt. Különösen jelentős tehát, hogy a Budapesti Mahler Ünnep épp ebben a közegben szerzett magának komoly művészi-szakmai pozíciót. Ez a tematikus zeneünnep a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Művészetek Palotája töretlen együttműködésének köszönhető.
Eufória félház előtt
A vásárlóerő és a túlkínálat sajátos dialektikájáról árulkodott a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarának – félház előtt lezajlott – koncertje. Pedig az együttes és a karmester, Szemjon Bicskov is a nemzetközi szcéna elitjéhez tartozik, ráadásul a Richard Strauss műveiből álló látványos (és hangzatos) program első blikkre közönségcsalogatónak tűnt.
Becsületes, vállalható Végzet
Verdi különösen bonyolult cselekményű művével, A végzet hatalmával folytatódott a Művészetek Palotájában a félig szcenírozott operaelőadások sora. Minthogy – az Erkel Színház bezárásával – egy nagy befogadóképességű játszóhellyel kevesebb várja idén a budapesti operabarátokat, ezek a produkciók a jövőben nyilván kétszeresen is fölértékelődnek.
Perahia Budapesten: tökéletes töredékek
Murray Perahia a koncertzongorázás legrégebbi – minimum Liszt Ferencig visszavezethető – hagyományára hivatkozva állította össze budapesti fellépésének programját. Barokk muzsikával indított, majd Beethoven következett. Végül a második részben a súlyos mondanivalót hordozó Brahms-darabokat Chopinnel oldotta fel.
