Tetszett a cikk?

Vannak olyan zenei együttesek, amelyek nem kerülnek az előadóművészet homlokterébe, mégis rendszeresen, sőt olykor kifejezetten nagy intenzitással működnek. Ilyen a Pulzus Vonósnégyes is, amelynek sorozatzáró koncertjéről vegyes benyomásokkal, de nem kedvetlenül távozott kritikusunk.

Pulzus Vonósnégyes
június 13., Óbudai Társaskör

Pulzus
Nem mindig pulzált hibáltanul
© Gramofon
Magasra tette a lécet a kvartett, hiszen ebben az évadban hét hangversenyt adott, változatosan szerkesztett műsorral. Az utolsó koncerten cseh zeneszerzők műveit szólaltatták meg: az első félidőben Janáček egyik utolsó alkotását, az elképesztően nehéz II. vonósnégyest, a szünet után pedig Dvořák utolsó, op. 105-ös Asz-dúr vonósnégyesét. Ha nem jártam volna sorozatuk áprilisi estjén is, e koncert alapján talán félamatőr együttesnek titulálnám őket. Így viszont tudom, hogy ha nem lépnek túl bizonyos határokat, akkor nagyszerű produkciókra képesek. Hirtelen tempóváltásaival, bizarr ritmusképleteivel a Janáček-mű ma még nem nekik való – egyszer talán összeérnek annyira, hogy közel férkőznek ehhez az egyedi, rendkívül eseménydús és változatos zenéhez. Ahhoz a karakterhez, amelyről alcímét is kapta: Intim levelek. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a Pulzus Vonósnégyes nem „főállású” kvartett; tagjai más-más együttesekben játszanak.

De nem is az összeérés hiánya volt a legfőbb akadály, hanem a halványabb egyéni teljesítmények és a játéktechnikai problémák. Valamint az, ami ennek a nemes kamarazenei műfajnak az alapja: a kvartett tagjai – egy kivétellel – nem igazán önálló személyiségek. Arcnélküli muzsikusok. Mivel a második hegedűs, Lesták-Bedő Eszter nemrég gyermeket szült, a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar koncertmestere, Környei Zsófia ült a helyére. Az elsőhegedűs Pilz János mellett az ő technikai színvonalát éreztem leginkább alkalmasnak a Janáček-mű előadására. De talán a zenekari rutin átka, hogy ő sem mert a primárius árnyékából kilépni, egyéniséggé avanzsálni. Rajncsák István brácsaművészt, a lisszaboni Metropolitana Orchestra tagját szürke, színtelen kvartettjátékosnak ismertem meg, aki nem mer fennhangon szólni, amikor előtérbe kerül. A csellista Kousay H. Mahdi Kadduri kellően bátor és lelkes ugyan – erre néha még rá is játszik –, de az eszköztára hiányzik a minden pillanatban nemes és kulturált játékhoz; főleg kontrollálatlan fortéi hagytak bennem kellemetlen emlékeket. Mégis minden elismerésem a Pulzus Vonósnégyesé, mert ahhoz, hogy például ez a Janáček-darab egyáltalán megszólaljon, rendkívüli intenzitású műhelymunkára, sok-sok végigdolgozott órára lehetett szükség.

A végére hagytam azt, amiről a legszívesebben számolok be: ez az elsőhegedűs, Pilz János fantasztikus zenélési kultúrája. Őt a Keller Vonósnégyes másodhegedűseként ismerhetjük, de számomra ott nem voltak szembetűnőek kivételes kvalitásai. Már az áprilisban hallott Beethoven-vonósnégyesben is felfigyelhettünk makulátlan intonációjára, egyszerű, stílusos, minden regiszterben egyenletes, színgazdag játékára, ezerféle artikulációjára, választékos hangképzésére, higanysűrűségű hangjára, érzékeny zeneiségére. Ő az aranyfedezete és a motorja ennek a kvartettnek. Hogy mégsem vezető típus, az abból látszik, hogy mindezen minőséget nem kéri számon a kvartett többi tagján. Ha olyan erős kézzel irányítana, mint amilyen biztonsággal egy-egy zenei karaktert megragad, klasszisokkal jobb teljesítményt nyújthatna a Pulzus Vonósnégyes.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Biztos pont a koncertdzsungelben

A hagyományteremtés szándékával indította útjára az UMZE (Új Magyar Zene Egyesülete) Ligeti György műveinek szentelt koncertsorozatát. A szerző születésnapjára időzített hangversenyeket ma már várják a budapestiek – úgy tűnik, tényleg hagyomány született.

Gramofon

Ni csak, kik énekelnek itt?

Harmadszor hívott sztárvendégeket a Művészetek Palotájába Miklósa Erika: idén Ruggero Raimondit és Fabio Sartorit. Az ária-esten a három hangfaj, a szoprán, a tenor és a basszbariton sajátos értékeit mutatták föl. A programot a jó formába lendült MÁV Szimfonikus Zenekar kísérte, Medveczky Ádám rutinos irányításával.

Kult

Arab lantszerenád magyar szinkronnal

Omar Bashir érdekes jelensége a magyarországi zenei életnek. A félig magyar, félig arab származású művész egész zenei személyiségét megosztja az európai és a közel-keleti mediterráneum között. Vonzódásainak izgalmas lenyomata volt legutóbbi koncertje. Ám sajnos a művészi-szakmai kompromisszumokat sem nélkülözte.

Gramofon

Öregurasan, a Monarchiát idézve

Itt jártak a Bécsi Filharmonikusok. Kivételes alkalom, kivételes hangzás, kivételes karmester: Lorin Maazel. Mindehhez azonban nem túl invenciózus műsor. De nem mindegy, mit hallgat az ember a világ egyik legjobb zenekarával?

Gramofon

Új Anyegin az Operában: hős kerestetik

Az opera a lehetetlenségek műfaja. A primadonna hintán röppenhet a zenekari árok fölé, a haldokló perceit monumentális óra számlálhatja, a reneszánsz királynő öltözhet Margaret Thatchernek. Megeshet bármi, csak hihessük el a hősök belső igazságát, csak érezhessük át fájdalmukat vagy örömüket. A Magyar Állami Operaház Anyegin-premierjén kevesebb együttérzés adatott, mint reméltük.

Évente 16 ezer tonna magzatkárosító oldószert használ majd a Debrecenben épülő kínai akkugyár

Évente 16 ezer tonna magzatkárosító oldószert használ majd a Debrecenben épülő kínai akkugyár

Az Operaházban tűnt fel Daniel Brühl

Az Operaházban tűnt fel Daniel Brühl

Tömeges ellenőrzés volt Budapesten, több mint kétezer sofőrrel fújattak szondát

Tömeges ellenőrzés volt Budapesten, több mint kétezer sofőrrel fújattak szondát

Régebbi iPhone-ja van? Most kaphatta meg az újabb modellek nagy újdonságát

Régebbi iPhone-ja van? Most kaphatta meg az újabb modellek nagy újdonságát