Arcnélküli muzsikusok
Vannak olyan zenei együttesek, amelyek nem kerülnek az előadóművészet homlokterébe, mégis rendszeresen, sőt olykor kifejezetten nagy intenzitással működnek. Ilyen a Pulzus Vonósnégyes is, amelynek sorozatzáró koncertjéről vegyes benyomásokkal, de nem kedvetlenül távozott kritikusunk.
Pulzus Vonósnégyes
június 13., Óbudai Társaskör
Pulzus Nem mindig pulzált hibáltanul © Gramofon |
De nem is az összeérés hiánya volt a legfőbb akadály, hanem a halványabb egyéni teljesítmények és a játéktechnikai problémák. Valamint az, ami ennek a nemes kamarazenei műfajnak az alapja: a kvartett tagjai – egy kivétellel – nem igazán önálló személyiségek. Arcnélküli muzsikusok. Mivel a második hegedűs, Lesták-Bedő Eszter nemrég gyermeket szült, a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar koncertmestere, Környei Zsófia ült a helyére. Az elsőhegedűs Pilz János mellett az ő technikai színvonalát éreztem leginkább alkalmasnak a Janáček-mű előadására. De talán a zenekari rutin átka, hogy ő sem mert a primárius árnyékából kilépni, egyéniséggé avanzsálni. Rajncsák István brácsaművészt, a lisszaboni Metropolitana Orchestra tagját szürke, színtelen kvartettjátékosnak ismertem meg, aki nem mer fennhangon szólni, amikor előtérbe kerül. A csellista Kousay H. Mahdi Kadduri kellően bátor és lelkes ugyan – erre néha még rá is játszik –, de az eszköztára hiányzik a minden pillanatban nemes és kulturált játékhoz; főleg kontrollálatlan fortéi hagytak bennem kellemetlen emlékeket. Mégis minden elismerésem a Pulzus Vonósnégyesé, mert ahhoz, hogy például ez a Janáček-darab egyáltalán megszólaljon, rendkívüli intenzitású műhelymunkára, sok-sok végigdolgozott órára lehetett szükség.
A végére hagytam azt, amiről a legszívesebben számolok be: ez az elsőhegedűs, Pilz János fantasztikus zenélési kultúrája. Őt a Keller Vonósnégyes másodhegedűseként ismerhetjük, de számomra ott nem voltak szembetűnőek kivételes kvalitásai. Már az áprilisban hallott Beethoven-vonósnégyesben is felfigyelhettünk makulátlan intonációjára, egyszerű, stílusos, minden regiszterben egyenletes, színgazdag játékára, ezerféle artikulációjára, választékos hangképzésére, higanysűrűségű hangjára, érzékeny zeneiségére. Ő az aranyfedezete és a motorja ennek a kvartettnek. Hogy mégsem vezető típus, az abból látszik, hogy mindezen minőséget nem kéri számon a kvartett többi tagján. Ha olyan erős kézzel irányítana, mint amilyen biztonsággal egy-egy zenei karaktert megragad, klasszisokkal jobb teljesítményt nyújthatna a Pulzus Vonósnégyes.
Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely
Biztos pont a koncertdzsungelben
A hagyományteremtés szándékával indította útjára az UMZE (Új Magyar Zene Egyesülete) Ligeti György műveinek szentelt koncertsorozatát. A szerző születésnapjára időzített hangversenyeket ma már várják a budapestiek – úgy tűnik, tényleg hagyomány született.
Ni csak, kik énekelnek itt?
Harmadszor hívott sztárvendégeket a Művészetek Palotájába Miklósa Erika: idén Ruggero Raimondit és Fabio Sartorit. Az ária-esten a három hangfaj, a szoprán, a tenor és a basszbariton sajátos értékeit mutatták föl. A programot a jó formába lendült MÁV Szimfonikus Zenekar kísérte, Medveczky Ádám rutinos irányításával.
Arab lantszerenád magyar szinkronnal
Omar Bashir érdekes jelensége a magyarországi zenei életnek. A félig magyar, félig arab származású művész egész zenei személyiségét megosztja az európai és a közel-keleti mediterráneum között. Vonzódásainak izgalmas lenyomata volt legutóbbi koncertje. Ám sajnos a művészi-szakmai kompromisszumokat sem nélkülözte.
Öregurasan, a Monarchiát idézve
Itt jártak a Bécsi Filharmonikusok. Kivételes alkalom, kivételes hangzás, kivételes karmester: Lorin Maazel. Mindehhez azonban nem túl invenciózus műsor. De nem mindegy, mit hallgat az ember a világ egyik legjobb zenekarával?
Új Anyegin az Operában: hős kerestetik
Az opera a lehetetlenségek műfaja. A primadonna hintán röppenhet a zenekari árok fölé, a haldokló perceit monumentális óra számlálhatja, a reneszánsz királynő öltözhet Margaret Thatchernek. Megeshet bármi, csak hihessük el a hősök belső igazságát, csak érezhessük át fájdalmukat vagy örömüket. A Magyar Állami Operaház Anyegin-premierjén kevesebb együttérzés adatott, mint reméltük.
