Ni csak, kik énekelnek itt?
Harmadszor hívott sztárvendégeket a Művészetek Palotájába Miklósa Erika: idén Ruggero Raimondit és Fabio Sartorit. Az ária-esten a három hangfaj, a szoprán, a tenor és a basszbariton sajátos értékeit mutatták föl. A programot a jó formába lendült MÁV Szimfonikus Zenekar kísérte, Medveczky Ádám rutinos irányításával.
Miklósa Erika és vendégei
április 29., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Miklósa Erika Változás alatt © erikamiklosa.com |
Fabio Sartori a koncert első felében mostani szerepkörének megfelelő áriát adott elő: Macduffét a Macbethből. Ez a szakasz a Traviata utolsó Violetta-Alfréd duettjével zárult. A második részben belcanto művekből énekelt: Nemorino románcát A szerelmi bájitalból, Edgardo áriáját a Lammermoori Luciából. Sartori egy nálunk hiányzó tenor-hangfajt, a lírai és a hőstenor közötti spintót képviseli, kimunkált belcanto technikával. Míg Raimondi igazi don juani jelenség, Sartori elég előnytelen alkat: alacsony és testes, hanggal kell pótolnia a férfias vonzerőt. Megtette, és szép sikert aratott.
A műsor szerkezete több szempontot is figyelembe vett, kedvében járt a közönségnek, ismert áriák és kettősök hangzottak el, a zenekari számok is megfeleltek a népszerűséget célzó koncertek hagyományának, mert sejteni lehetett, hogy az est közönsége csak részben verbuválódik az opera fanek köréből. Az „X.Y. és vendégei” karakterű programoknak választ kell találniuk arra a kényes kérdésre is, hogy a vendégek X.Y. egyenrangúságát hivatottak bizonyítani, vagy untermanok, és kizárólag X.Y. ragyogását szolgálják. Ez a műsor a Párizstól San Franciscóig az Éj királynője szerepében foglalkoztatott Miklósa Erika jó hírének igazolására szolgált. (A dolog fontosságát külsőleg is bizonyítandó, az énekesnő három pompás toalettben lépett pódiumra.) Férje és menedzsere a műsorfüzetben azt írja: „Változás alatt áll. Személye, színpadi játéka és a hangja.” A változás érzékelhető, de egyelőre sem hangban, sem játékban nem eredményes, a Karády Katalinos gesztusok pedig a műfajtól idegenek. Kívánjuk, hogy az új szerepkör megtalálása zökkenőmentesen következzen be, megfelelő énektechnikai és színházi szakember irányításával.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Megbízható minőség Brooklynból
Vannak bizonyos zenei műfajok, amelyek már megszólalásuk első pillanatában képesek megteremteni a rájuk jellemző, erőteljes atmoszférát. A funky jazz ilyen, ha jól csinálják. A Brooklyn Funk Essentials koncertje nem volt kockázatmentes – ezt jelezte az A38 Hajó óvatos (tavaszi fesztivál utánra való) időzítése is. Ám a zenészek kihozták a műfajból azt, amit egyáltalán lehetséges.
Gyenge keleti szvit lila ködben
Úgy tartják, a dzsungel magányában 30 nap gyümölcsböjt elég ahhoz, hogy az ember képes legyen átlépni egy felsőbb tudatállapot kapuján. Hortobágyi László több mint 30 éve él saját tudata dzsungelében. Zenéjének ez áldása és átka egyszerre: elszakad minden konvenciótól – még saját közönségétől is –, hogy megpróbáljon létrehozni egy egészen új esztétikai minőséget. A feladat súlya alatt azonban a hangszeresen felkészületlen zenésztársak úgy roppannak össze, mint egy gyufaszál.
Hangzó zenekartörténet
Születésnapi hangversenyt adott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a főzeneigazgató, Kocsis Zoltán vezényletével a Művészetek Palotájában. A jogelődöket is figyelembe véve 85 szál gyertyának kellett volna égnie a születésnapi tortán. Kocsis azonban mellőzte a negédes külsőségeket, inkább a lényeget mutatta meg: az együttes fejlődéstörténetét.
Plusz egy sztár
Némelyik koncert a fináléval kezdődik. A hivatalos program után, a ráadás-számokban enged föl az előadó; ekkor mutatja meg valódi értékeit. Zenekarokkal, hangszeres művészekkel is előfordul ilyesmi, énekesekkel még gyakrabban. Roberto Alagna Puccini-estje is a végén „csattant” a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.
Formán kívül, de utánozhatatlanul
Bizonyos kérdésekben manapság szemérmesek vagyunk: például egy zongoristáról nem illik olyat mondani – még ha meg is vagyunk róla győződve –, hogy „a ma élő legnagyobb”. Grigorij Szokolov a legnagyobb – még, ha legutóbbi budapesti koncertje közben többször az is volt az érzésem, hogy elhagyta képzeletbeli trónját.
