Tinédzserpartik
Húsz spanyol város versengett a hét végén, hol tudnak több fiatalt az utcára csábítani egy éjszakai ivászatra. A rendezvények sikerének titka, hogy a kispénzű ifjaknak nincs hol összejönniük esténként.
"Asevillaiak bekerültek a tévébe, mi sem maradhatunk szégyenben! Gyertek, és hozzatok minél több piát!" - ilyen és ehhez hasonló e-mailekkel, sms-ekkel toborozták társaikat egy hatalmas éjszakai ivászatra a granadai fiatalok, hogy visszavágjanak a szomszédvár Sevillának. Az andalúziai városban ugyanis egy februári péntek éjjel 5 ezren gyűltek össze a szabadban, hogy megünnepeljék az egyetemi vizsgaidőszak végét. Bőven volt mindenkinél alkohol is, és az egyetem melletti parkban hajnalig tartott az ivászat. Másnapra több tonna szemét maradt a helyszínen, a környékbeliek pedig egész éjjel nem tudtak aludni a zajtól.
Ezt akarták túlszárnyalni a granadaiak, és amint híre ment a "visszavágónak", a többi spanyol nagyváros is beszállt a vetélkedésbe. Meghirdették a macrobotellónnak, azaz hatalmas üvegnek nevezett akciót, hogy kiderüljön, melyik városban gyűlik össze a legtöbb fiatal egy óriási köztéri ivászatra. Múlt péntek éjjel végül a kihívó Granada győzedelmeskedett, mintegy 25-30 ezer résztvevővel. Országszerte pedig összesen legalább 150-180 ezren mentek el az éjjeli ivászatokra.
Spanyolország híres éjszakai életéről, az általános, de visszafogott, igényes "mediterrán" italozásról. A pénzesebb ifjak rendre megtöltik a bároknak nevezett kávézókat, zenés szórakozóhelyeket, diszkókat, ám a vékonyabb pénztárcájú középiskolások, egyetemisták, no meg az egyre nagyobb számú munkanélküliek nem engedhetik meg maguknak a drága vendéglátóhelyeket. A bárokban 5-6 eurót is elkérnek egy pohár italért, ennyiért a diszkontokban akár egy üveggel is vehetnek. Ráadásul egy idő után ki is nézik őket a szórakozóhelyekről, ha üres asztal mellett ülnek. Így aztán inkább jól bevásárolnak az olcsó szupermarketekben, és a városi parkokban, tereken gyűlnek össze, ahol nejlonzacskókból elővarázsolt alkoholt és üdítőt isznak, chipset és pattogatott kukoricát ropogtatnak.
Az ilyen szabadtéri hétvégi drinking party, a botellón sajátos spanyol jelenség, de nem egészen új. Az 1980-as években kezdődött Madridban, és csak az utóbbi években terjedt el országszerte. Olyannyira, hogy a legtöbb városban már rendszeressé vált, és egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg. A fiatalok közt mind több volt a 18 éven aluli, ma már nem ritka, hogy 13-14 éves kölykök is hajnalig ott isznak. Általában valamilyen olcsó, nagy kiszerelésű italt vesznek, amit aztán kólával vagy más üdítővel hígítanak (a legnépszerűbb a vörösboros kóla). A cél ugyanis, hogy minél kevesebb pénzből minél több ital legyen; a jó hangulat fontosabb, mint a lerészegedés.
A népszerűvé vált botellónnak is nagy szerepe van abban, hogy az utóbbi években tömegessé vált az alkoholfogyasztás a spanyol tinédzserek körében. Egy friss felmérés szerint a 14-18 évesek 38 százaléka iszik rendszeresen, 46 százalékuk legalább egyszer volt már részeg, közel harmaduk pedig havonta kerül ilyen állapotba. Ráadásul a botellón után mindig rengeteg szemét marad hátra, a környékbeli házak kapualjait rendre levizelik, az autórádiókból szóló zene és a fiatalok zajongása pedig a lakók álmát zavarja. A hatóságok ezért az utóbbi időben egyre több városban tiltották be az utcai alkoholfogyasztást és kifejezetten a botellónt, valamint az alkoholárusítást a 18 év alattiak számára.
A tiltás azonban csak tovább növelte a fiatalok kedvét. A botellón társadalmi jelenséggé vált, olyannyira, hogy Lorenzo Navarrete madridi szociológus tollából nemrég könyv is született róla. Újabban a politikusok is kezdenek ráébredni, hogy a tilalom helyett inkább lehetőséget kellene teremteni a fiataloknak másfajta szórakozásra, kulturált időtöltésre. A botellónban a megkérdezettek 54 százaléka szerint nem az ivászat a legfontosabb, hanem az, hogy együtt legyenek a barátokkal, beszélgessenek, köteletlen körülmények között ismerkedhessenek. Csak 18 százalékuk tartotta a legfontosabbnak, hogy nyugodtan fogyaszthasson olcsón alkoholt, és mindössze 5 százalékuk, hogy holtrészegre igya magát.
A mostanihoz fogható macrobotellónra, azaz több városban egyszerre - interneten, sms-en keresztül - szervezett akcióra azonban eddig nem volt példa. A helyi botellónok általában rendbontás nélkül zajlottak le, még Granadában is, ahol a legtöbben gyűltek össze. A város vezetése - amely egyébként sem tiltja az utcai alkoholfogyasztást - kijelölt egy helyet a fiataloknak, amelyet egyként biztosítottak a rendőrök, tűzoltók és a mentők. Nem volt ilyen felhőtlen a rendezvény Barcelonában - itt tilos az utcán inni, és akár 300 eurós büntetés is kiszabható -, ahol néhány száz fiatal olyannyira feldühödött, amikor a rendőrök elkobozták tőlük az alkoholos italokat, hogy üveg- és kőzáport zúdítottak az egyenruhásokra, akik gumilövedékekkel védekeztek. Az összecsapásokban kéttucatnyian megsérültek és félszáz rendbontót előállítottak. Más városokban csak kisebb incidensek voltak.
VASS PÉTER