„Egy tapasztalat megtapasztalásának legjobb módja, ha megtapasztaljuk.”

De mit is jelent a legendás IDEO dizájntanácsadó iroda társalapítójának, Bill Moggridge-nek tulajdonított mondat? Nos, azt, hogy egy új élményt – legyen az termék, szolgáltatás vagy akár szoftveres megoldás – nehéz szavakkal leírni. Meg kell tapasztalnunk, hogy eldönthessük, hajlandóak vagyunk-e pénzt költeni rá.

Moggridge ezért arra ösztönözte a tervezőit, hogy ne leírják az ötleteiket, hanem inkább hozzák létre őket. Mert egy fizikai tárgy, még ha csak egy hevenyészett vázlat vagy egy esetlen makett is, képes arra, hogy a képzeletet váratlan irányba terelje. Egy ilyen prototípus minősége másodlagos jelentőségű. Sokkal fontosabb, hogy a tartalom (vagy a funkció) „kézzelfoghatóvá” váljon, hogy az ember konkrét képet kapjon a termékről vagy az ajánlatról.

Az ilyen első mintadarab előállítását gyors prototípusgyártásnak (rapid prototyping) nevezik. Az IDEO szerint a gyors prototípus három feltételnek felel meg: vázlatos (rough), gyors (rapid) és helyes (right). Nem kell tehát tökéletesnek lennie, elég, ha csak hozzávetőleges, hogy megértsük a termék alapvető jellemzőit.

Ha például a hintaszéket gyors prototípusgyártással fejlesztették volna ki, akkor a hintázásra helyezték volna a hangsúlyt. Az, hogy a szék emellett kényelmes, szép, van háttámlája és karfája, valamint tölgyfából készült, elhanyagolható lett volna, hiszen ezeket a tulajdonságokat a lábakon álló székek alapján el tudjuk képzelni – míg a hintázást nem.

Kipróbálás, visszajelzés, javítás: iteratív gyártás

41 megvalósítási modell

A prototípusnak gyorsan el kell készülnie, hogy a korrekciókat is hamar elvégezhessük. Játékosan és gyorsan kipróbálunk tehát egy ötletet, aztán visszajelzést kapunk, amelyet a következő fejlesztési fázisban vagy figyelembe veszünk, vagy elvetünk. Így több prototípust is létrehozhatunk, rugalmasak lehetünk, és nem kell a piacot figyelmen kívül hagyva, drágán fejlesztenünk.

Az is fontos, hogy a prototípus a helyes kérdésre válaszoljon. Minden terméknek egy meglévő problémát kell megoldania (vagy új igényt kell ébresztenie). A fejlesztés során tehát újra meg újra meg kell kérdeznünk magunktól: ez a válasz a kiinduló kérdésre?

A tökéletesség hülyeség

Az ötlet alkalmazható egy osztály átszervezésére, egy padlástér beépítésére vagy egy névjegykártya megtervezésére is. Az átszervezést tesztelhetjük úgy, hogy az új csapatokat egy hétig együtt dolgoztatjuk, majd egyéni interjúkat készítünk, és csak ezután döntünk a folytatásról. A padlástér-beépítéshez készítünk egy modellt kartonpapírból. A névjegykártyához felvázolunk három verziót, és elküldjük tíz embernek tesztelésre.

Ha pedig negatív visszajelzést kapunk, megünnepeljük a kudarcot. Ezekből ugyanis többet tanulunk, mint a győzelmekből. Minden egyes prototípussal, amely a korai fázisban kudarcot vall, eggyel kevesebb esélyünk van arra, hogy a végső fázisban bukjunk el.

A gyors prototípusgyártás alapvetően két gondolatot kapcsol össze. Először is: a tökéletesség hülyeség. Természetesen mindannyian örülnénk a százszázalékos megoldásnak. Csakhogy, aki mindig tökéletes akar lenni, túlzott igényeivel saját maga elé gördít akadályt, és soha nem ér célt. Ezért jobb, ha először kipróbáljuk a dolgokat, és menet közben javítunk, mint ha olyasmivel állunk elő, ami állítólag kész. Jobb, ha nem vagyunk tökéletesek, mint ha egyáltalán nem lennénk ott a piacon.

Másodszor: ne bízzunk meg a saját ítéletünkben. Lehet, hogy nagyszerűnek érezzük a termékünket, mégis kérdezzük meg azokat, akik értenek hozzá, különösen pedig azokat, akiknek később meg kellene vásárolniuk a terméket. A visszajelzéseket pedig ne vegyük megsemmisítő kritikának. Tekintsük őket lehetőségnek arra, hogy tanuljunk valamit. A kritika olyan, mint a fitnesz: idegesítő, de tudjuk, hogy jót tesz nekünk.

A fenti cikk a 41 megvalósítási modell című könyv szerkesztett részlete.

Az igazán sikeres embereket az különbözteti meg a többiektől, hogy hatékonyabban használják ki a rendelkezésükre álló időt – vagyis tudják, hogyan kezdjék el, hogyan folytassák és fejezzék be a feladataikat. A szórakoztató stílusban megírt könyv olyan módszereket mutat be, amelyek segítségével hatékonyabban haladhatunk végig a megvalósítás útján.