A belvárosban járva újra és újra megtapasztalhatjuk az állandó változást. Régi jó helyek szűnnek meg, újak születnek, majd azok is eltűnnek, és megint mások nyílnak – ritka az olyan, amely megmaradt annak, ami volt. A Ztichlá klika ilyen. Klasszikus antikvárium és galéria egyben: rend a rendetlenségben, a bőség zavara, a keresés izgalma. A polcok között és fölött a falakon képek keretben, főként grafikák, remek, zömmel cseh modern anyag, szinte mindenkitől, aki ebben a műfajban számít, sok ritkaság.

A Ztichlá klika művészek és műkedvelők, illetve a művészettel hivatásszerűen foglalkozók közismert találkozóhelye is. Sokan járnak ide, írók, költők és irodalmárok, festők és művészettörténészek. Ahogy a tulajdonos mosolyogva megjegyezte: többen, mint vásárlók. Több mint húsz éve nekem is ide volt megbeszélt találkozóm Vladislav Merhauttal, aki a XX. század egyik legjelentősebb cseh avantgárd képzőművészének, Vladimír Boudníknak nemcsak a barátja volt, hanem életművének avatott ismerője és feltérképezője is. Ő segített abban, hogy a népszerű Hrabal-mű, a Gyöngéd barbárok mitikus hősei – Vladimír és Egon Bondy – az 1950–1960-as évek prágai undergroundját bemutató kultúrtörténeti tanulmány sűrűn lábjegyzetelt adataivá válhassanak. Azért ebben a galériában találkoztunk, mert meg akart mutatni néhány eredeti Boudník-művet, és azt csak itt lehetett.

Megszokhattuk már, hogy az üzletek fura, játékos, nehezen értelmezhető nevükkel akarják magukra felhívni a vásárlók figyelmét. Tudnánk követendő és elrettentő példákat sorolni napestig. Más országokban is hasonló a helyzet. Én is így voltam a Ztichlá klika nevével. A szavakat külön-külön érteni véltem, de hogy együtt mit jelentenek, csak halványan sejtettem. Placák így magyarázta el a név eredetét és jelentését: „A nevet együtt gondoltuk ki egy azóta elhunyt barátommal, Andrej Stankovic költővel a kassai Hét apostol kocsmában még a kommunizmus idején, az 1980-as évek végén. Egy közös kassai–prágai underground folyóiratot alapítottunk, és nevet kerestünk neki. Néhány napon át vedeltünk, és ez jött ki belőle. Több dolgot is jelenthet: a klika lehet hatalomra törő katonai junta, de használják arra is, ha valakinek szerencséje van, és lehet egyszerűen ajtókilincs is. A ztichlá is kétféleképpen érthető: valami csak egy időre vagy örökre elhallgatott, elcsendesült. Ezek többjelentésű szavak, és a jelentések bárhogy kombinálhatók. A folyóirat egyébként megjelent, szünetekkel ugyan, de mind a mai napig kiadom – inkább amolyan tanulmánykötet, amelynek 45 példányát írógéppel írom és kollázsokkal illusztrálom. Ezt a nevet használom a vállalkozásomra is.” Nekem a Boudník halála miatt már nem használt grafikai prés hajtókarját jelenti: „elnyugodott hajtókar”. Hát persze, hogy az is!

A megélhetést biztosító kereskedelem mellett Jan Placák fontosnak tartja, hogy időről időre megmutassa másoknak is az őt érdeklő alkotók munkáit vagy legújabb szerzeményeit, ezért a bolt melletti alagsori helyiségben kiállításokat rendez. Placáknak van a legnagyobb, folyamatosan bővülő Boudník-gyűjteménye, így érthető, hogy a Ztichlá klika már több tárlaton mutatta be a világhírű alkotó munkáit. A legteljesebb anyagot 2009-ben nyolc kiállításon láthatták az érdeklődők: grafikákat, kiáltványokat, képeslapokat, az utcai akciókat dokumentáló fényképeket, a barátoknak és kritikusoknak írt leveleket. És nemcsak Boudník, hanem az iskolatársai, a barátai és a tanítványai munkáit is.

Placák a küldetésének tartja, hogy felkutassa és a nyilvánosságnak megmutassa a holokauszt áldozatául esett művészek életművét is. A galériában látható volt a prágai akadémián tanult és a Vencel tér egyik ikonikus épületének, a Korona palotának az első emeletén aukciós galériát üzemeltető, majd a német megszállás alatt deportált és Auschwitzban meggyilkolt Moritz Müllernek a terezíni gettóban készült grafikai portrésorozata.

Az utóbbi években több alkalommal is kiállította Michel Fingesten képeit. És nemcsak Prágában, hanem tavaly a madridi szefárd múzeumban is, ahol négy hónap alatt több ezer látogató tekintette meg az „ismeretlen művész” festményeit, grafikai sorozatait és ex libriseit. Ebből a gazdag anyagból érkezik egy válogatás október elején Budapestre.

És hogy még teljesebb legyen a kép: a Ztichlá klika könyvkiadó is. A boltban kaphatók a kiállításokhoz készült kis katalógusok és albumok, valamint filozófiai és történelmi tanulmányok és verseskötetek; a legfrissebb egy válogatás az antikváriumban dolgozott neves költő, Ivan Wernisch költeményeiből. De Placák adja ki az 1950–1960-as évek undergroundjának megismerését segítő, hiánypótló dokumentumköteteket is: Boudník és barátai levelezését és emlékiratait. Különleges szelete ez a csehországi könyvpiacnak. Aki Prágában jár tehát, érdemes benéznie a keddtől péntekig 13 és 19 óra között nyitva tartó galériába.

De kicsoda is Jan Placák? Egy riportban így válaszolt erre a kérdésre: „Nem szeretek magamról beszélni. Antikvárius vagyok, és természetesen a munkám része a képzőművészet is, így aztán kiállításokat rendezek a galériában.” Nemsokára 60 éves lesz. Testvérével, az író Petr Placákkal együtt az 1980-as évek prágai undergroundjának meghatározó figurája volt. Hrabalt olvasva talált rá Boudníkra, akinek lenyűgöző személyisége azóta is hatással van rá. Az első Boudník-grafikáját kölcsönből vette, ahogy mondja, másfél hónapig kellett nélkülöznie miatta. Az életmű közel kétharmadát sikerült eddig összegyűjtenie. Galériájában több kiállítást rendezett ebből az anyagból. 2000-ben Budapestre is elhozott egy válogatást, és az ennek alkalmából rendezett beszélgetésre elkísérte a Gyöngéd barbárok másik főhősét, Egon Bondyt, aki előadásával és személyiségével lenyűgözte az Óbudai Társaskör közönségét. Hrabal születésének 100. évfordulójára az író nagyságához méltó anyagot szedett össze egy újabb óbudai bemutatóra.

A 2004-ben rendezett eddigi legteljesebb, rekord látogatottságú Boudník-tárlat legtöbb képe is a Ztichlá klika gyűjteményéből került a Prágai Várba, a Császári Lovardába. Placák álma egy múzeum, az 1950–1960-as évek prágai underground művészetét bemutató állandó kiállítás, ahol Boudník művei mellett látható lesz majd barátai – Hanes Reegen, Jaroslav Rotbauer, Zdenek Bouse, Jaroslav Docekal, Ladislav Michálek – számos munkája is. Szép terv, kár, hogy a papíralapú művek kiállítására vonatkozó szabályok ellene dolgoznak. A nézők azért örülnének egy ilyen múzeumnak.

Az elmondottak ellenére Placák nem tartja magát a szó hétköznapi és szakmai értelmében gyűjtőnek, nem a szenvedély vagy az üzleti haszon érdekli. Csak Boudník és társai, meg újabban Michel Fingesten, akinek most az Óbudai Társaskör Galéria kiállítására kölcsönözte a képeit. (Háborús és pszichoanalitikai széljegyzetek, megtekinthető október 9-től november 11-ig.)

Lakos Attila

(Megjelent a Műértő 2018 októberi lapszámában)