A minél jobb eladhatóság érdekében a bankok és biztosítók, valamint az értékesítő partnerek az életbiztosítással kombinált lakáshiteleknek többnyire csak a kedvező vonásait ismertetik - áll a PSZÁF tájékoztatójában. A problémák főleg a futamidő vége felé jelentkeznek majd, ahogy ez történt Nagy-Britanniában is.

Az ilyen konstrukció lényege, hogy az ügyfél köt egy életbiztosítást, és vagy ezt követően rövid idő múlva, de lehet, hogy csak 2-3 év elteltével, egy banktól kölcsönt vehet fel. A bank részére csak a kamatot és az esetleges költségeket fizeti rendszeresen az ügyfél, mivel a hitel tőke-részét a biztosító utalja át a banknak. A tőke-törlesztés összege az életbiztosításban keletkezik (konstrukciótól függően a havi befizetés 80-90 százalékát különítik el e célra, amit a biztosító befektet, és vagy a futamidő végén egy összegben, vagy mondjuk ötévente utal át a banknak).

Miután a biztosítást kötők maguk is dönthetnek arról, hogy a biztosító mibe fektesse az életbiztosításban képződő megtakarításukat, rossz választás esetén előállhat az a helyzet, hogy a törlesztés esedékességekor nem áll rendelkezésre akkora összeg, amennyire szükség lenne. Ha a biztosító maga dönti el, hogy mibe fekteti az ügyfelek pénzét, rossz piaci körülmények között akkor is hasonló helyzet állhat elő.

Nagy-Britanniában a mostanában lejáró - még a 90-es évek elején kötött - 8 millió darab életbiztosítással kombinált lakáshitelt választókból 2,7 millióan szenvedtek el átlagosan 7200 font (3 millió forint) veszteséget. Ennyit kellett még utólag megfizetniük, hogy lezárják a szerződést (a többieknél kivették a hitelszerződés mögül a biztosítást). Az ottani felügyelet több intézményt is megbírságolt, a nem megfelelő tájékoztatás miatt, sőt kártalanítaniuk kellett az ügyfeleiket is. A múlt évben minden tíz - pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos - panaszból hat az ilyen konstrukciók ellen irányult, és amíg az 1980-as években a jelzáloghitelek döntő hányadát ebben a konstrukcióban adták el, addig mára marginális a jelentőségük a piacon.