A kutatóknak gyakran több napon át kell követniük egy-egy ritka hópárducot vagy orángutánt, hogy szőrükből vagy ürülékükből DNS-mintát nyerjenek. Így pontosabb információkat szerezhetnek a populációszám alakulásáról és az állatok mozgásáról, ezáltal pedig hathatósabb programokat tudnak kidolgozni védelmükre.

A lábnyom körüli sárból vagy hóból kivont DNS-sel olcsóbban végezhetik el ugyanezt a munkát, ráadásul az állatok élőhelyét is sokkal kevésbé kell megzavarniuk jelenlétükkel. A megspórolt pénzt pedig más intézkedésekre, például új természetvédelmi övezetek kialakítására és menedzselésére lehet fordítani.

A módszer finomításával a jövőben nemcsak azt tudják megállapítani a DNS-mintából, hogy egy jegesmedvétől származik, hanem az egyes egyedek is azonosíthatók lesznek. Az új kutatást a Norvég Sarkvidéki Intézet, a Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Canon Inc. japán multinacionális vállalat végezte.

A jegesmedve a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listája szerint sebezhető faj, veszélyeztetettségének oka, hogy folyamatosan fogyatkozik az élőhelye az Északi-sark környékén elterülő Jeges-tenger jégtábláinak olvadása miatt.