"A halókat a galaxisok 'légkörének' is nevezhetjük, e 'gázbuborékok' tulajdonságai határozzák meg például a csillagképződési ráta sebességét" - magyarázta Nicholas Lehner, a tanulmány első szerzője.

A képződmény méretének megállapításakor háttérfényeket, csillagszerű ultrafényes rádióforrásokat, kvazárokat alkalmaztak. Amikor fényük áthatol a sötét "gázbuborékon", kissé megváltozik, ebből következtetni lehet az anyag eloszlására.

A Notre Dame Egyetem kutatói összességében 18 kvazárt figyeltek meg, hogy feltérképezzék az Androméda-galaxist - olvasható a ScienceDaily hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában.

Korábban 44 távoli galaxist vizsgáltak a Hubble segítségével, ám ilyen nagy kiterjedésű halót egyik csillagváros esetében sem fedeztek fel. Az Andromédát körülvevő gázbuborék hatszor nagyobb és ezerszer nagyobb tömegű, mint korábban feltételezték, határai körülbelül 1 millió fényévnyire vannak a galaxis centrumától.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gigantikus struktúra akkor jött létre, amikor maga a galaxis. Az asztronómusok azt is megállapították, hogy a halo nagyon sok a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb anyagot tartalmaz, utóbbiakat viszont kizárólag az ellobbanó hatalmas csillagokból, a szupernóvákból szerezhette be.

Amikor a galaxis centrumában egy-egy csillag kileheli a lelkét, a robbanás ereje távolra sodorja a nehezebb elemeket. Az Androméda születése óta a nehéz elemeknek körülbelül a fele lökődött ki ily módon a galaxis 200 ezer fényév átmérőjű korongjából.

A 2,5 millió fényévnyire található Androméda-galaxist a Tejútrendszer ikertestvérének tartják. Ebből kiindulva a tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a galaxisunkat is egy hasonló kiterjedésű halo veheti körül. A két képződmény már jelenleg is csaknem összeérhet, a későbbiek folyamán pedig fokozatosan egybefolyhat még jóval azelőtt, hogy 4 milliárd év múlva a két masszív csillagváros összeütközne egymással.