Válaszolni erre egyelőre nagyon nehéz. Egy dolog bizonyos: az 1,9 millió koszovói általános helyzete egyelőre jobb, mint az ország gazdaságáé. A paradoxonra némi magyarázatot ad az a körülmény, hogy a koszovói albánok külföldön egyelőre sokkal jobban teljesítenek, mint odahaza élő nemzettársaik. Hogy pontosan hányan vannak világszerte, arra vonatkozóan csupán tág határok között mozgó becslések léteznek. Európában mintegy 500-600 ezerre teszik a számukat, s az Egyesült Államokban és Kanadában is élhetnek még száz-kétszázezren.

Gyökereik nagyon erősek. Azon kívül, hogy élnek, megpróbálnak boldogulni, sok pénzt küldenek haza az otthon maradt - az általános európai fogalmak szerintinél sokkal kiterjedtebb, rendszerint több tucat embert jelentő - családnak. És ez az összeg rohamosan nő: 2004-től 2007-ig például 8,2 százalékkal, 398 millió euróra gyarapodott. Mivel eközben a GDP csak 4,7 százalékkal lett több (2007-ben egy lakosra számítva mintegy 1250 euró volt - ez a jobb afrikai országok, például Marokkó mutatójának felel meg), a külföldről érkező pénzküldemények aránya a bruttó hazai termékben csaknem 17 százalékot tett ki. A forrás a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a pristinai hivatalos statisztika, amelyről Hajredin Kuci koszovói miniszterelnök-helyettes is azt mondta az MTI tudósítójának, hogy óvatosan mér, inkább alulértékel.

A külföldi utalások "kútja" az összes szakértői előrejelzés szerint a jövőben is bőven fog buzogni: 2007-től 2010-ig az IMF szakértői több mint 50 százalékos növekedést jósolnak. Nagy szükség lesz rá, mivel a Koszovó függetlenségéhez nyújtott hatalmas politikai - főleg az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól eredő - támogatás ellenére a gazdasági segélyek folyamatosan csökkennek. Míg 2004-ben még 375 millió euró érkezett Szerbiának ebbe a nemzetközi irányítás alatt álló részébe, addig 2007-ben már csak 352 millió. A független Koszovó állam idén az előrejelzések szerint mindössze 291 millió euróra számíthat.

A költségvetési mérleg ugyan rendben van - tavaly a bevételek a GDP 36,5 százalékát tették ki, míg a kiadások csak 30 százalékot, s az idén is egészen minimális lesz a hiány -, de ez mindössze annyit jelent, hogy a koszovói állam keveset keres, és keveset is költ. Ez akár a jó gazda ismérve is lehetne, ha a folyó fizetési mérleg nem alakulna olyan ijesztően, ahogy alakul. Négy évvel ezelőtt 37,2 százalék volt a hiánya, majd némi csökkenés után 2007-ben felszökött 38,2 százalékra.

A külkereskedelmi mérleg deficitje 2004 és 2007 között összegszerűleg több mint 40 százalékkal nőtt, elérve az 1,44 milliárd eurót, vagyis a GDP több mint 65 százalékát. Némi bizodalmat adhat a koszovói gazdasági vezetőknek, hogy a GDP-hez mérten ez csak egy százalékpontos - 38,2 százalékhoz vezető - romlás.

Pristinában, ahol még tart a függetlenség három héttel ezelőtti kikiáltása okozta eufória, egyelőre legalább a külföldi adósságokon nem kell gondolkodni. Azokat a hiteleket ugyanis, amelyekből a ma már független országot fejlesztették, még Jugoszlávia vette fel, s annak jogutódja, Szerbia törleszti őket.

Belgrádban néhány "lélektelen", csak számokban gondolkodó közgazdász - például Mladjan Dinkic, a jelenlegi kormány gazdasági minisztere, a G 17 Plusz párt elnöke - felvetette ugyan, hogy talán át kellene adni az adósságszolgálatot Pristinának, ám ezt a "Koszovó Szerbiáé!" jelszót valló többi kormánypárt gyorsan leszavazta. Hogy ez csaknem kétszázmillió dollárt jelent évente, azzal a magasztos politikai elveket hangoztató szerb politikusok egyelőre nem törődnek.

Ez azonban legfeljebb lélegzetvételnyi szünetet jelent Koszovónak. A függetlenség kikiáltása körüli nagy nemzetközi nyüzsgés lassan lenyugvóban, az ország koldusszegény, lényegében külföldre menekült fiainak a hazaküldött pénzéből él, és jelenlegi állapotában saját erőből nehezen tud talpra állni.

Koszovó óriási - csak részben feltárt, többnyire sejtett - ásványkincs-vagyonnal, főleg színesfémkészletekkel rendelkezik, de ezek kiaknázásához a nemzetközi befektetők által igényelt nyugodt körülményekre, stabil gazdasági környezetre van szükség. Hogy ez mikor válik valósággá a feszült indulatokkal teli Délnyugat-Balkánon, az ma még igencsak kérdéses.

Pillanatnyilag a fiatal állam legerősebb reménye az a nemzetközi megajánlási, befektetői konferencia, amelyet - mint Jakup Krasniqi parlamenti elnök az MTI tudósítójának elmondta - a nyáron kívánnak megrendezni Pristinában. A helyi vezetők remélik, hogy a Koszovó önállóságát támogató országok nagyszívűsége kitart addig, jelentős felajánlásokat tesznek, s konszernjeik is látnak elég lehetőséget Koszovóban ahhoz, hogy jelentős beruházásokra szánják el magukat.