Állampolgárrá lenni nem kell félnetek
A tíz új tagállam májusi csatlakozása előtt az Európai Unió egyetlen tagállamában sem volt gyakorlat a tömeges, kollektív és a törvény erejénél fogva biztosított állampolgárság, azt megszerezni csak az egyedi körülmények mérlegelésén alapuló, individuális eljárás során lehetett, amelynek előfeltétele az adott ország területén való hosszabb-rövidebb tartózkodás.
Az unió 15 magállamából csak Görögországban van lehetőség arra, hogy a külföldön élő görög nemzetiségű beadhassa honosítási kérelmét, jóllehet nem az anyaföldön él a beadásakor. Írországban 1986 decemberéig lehetett regisztrációval állampolgárságot szerezni. Addig az is kapott ír útlevelet, akinek a nagyszülője ír állampolgár volt, de szülője már nem. Ma már az ő leszármazottjaiknak is Írország területén kell élni az állampolgársághoz. A kedvezményes honosítást ugyan az olasz és a portugál jog is ismeri, de azt mindkettő az ország területén való életvitelszerű tartózkodáshoz köti.
„Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”
Ebben a kérdésben döntünk majd december 5-én. Ha a kettős állampolgárságra a többség igennel voksol, a parlamentnek a jövő év tavaszán meg kell alkotnia a szükséges törvénymódosítást, bár az kusza jogi helyzethez vezethetne - jelentette ki Petrétei József igazságügy-miniszter.
Véleménye szerint csak olyan törvénymódosítás születhet, amely teljes értékű állampolgárságot biztosít a határon túli magyaroknak, a referendum kérdéséből kizárólag ilyen megoldás következhet. Az Igazságügyi Minisztérium tanulmányából sem teljesen világos, hogy miért van csupán egyetlen alternatíva, hiszen az Alkotmány és az állampolgársági törvény módosításával létre lehetne hozni valamiféle „külhoni” állampolgárságot, amely jogállás jogokban és kötelezettségekben eltérne a „rendes” állampolgárságtól. Abban viszont a miniszternek lehet igaza, hogy a népszavazás kezdeményezői (Magyarok Világszövetsége) és támogatói (Fidesz–MPSZ), illetve a határon túl élő magyarok biztosan nem ezt szeretnék, hanem a mostanival megegyező állampolgárságot akarnak minden magyar nemzetiségűnek.
Petrétei óvatossága nem új keletű. Még egyetemi tanár korában a törvényhozástanról szerkesztett tankönyvet, amelynek egyik sarkos állítása épen az, hogy „aki normát ír, annak tudnia kell, hogy milyen célokat szolgál a normája. Ha a cél nem világos, úgy a norma sem lesz az.” Jogosnak látszik hát, hogy a népszavazás nem intézhető el annyival, előbb szavazzunk, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.
A jelenlegi szabályok nem tesznek különbséget a különböző jogcímen állampolgárrá vált személyek között. Petrétei szerint, ha a referendum érvényes lesz, és az igenek kerülnek többségbe, aki magyarigazolvánnyal rendelkezik, illetve igazolni tudja a magyar nemzetiséghez való tartozását, annak kérelmére azonnal magyar állampolgárságot kell majd adni.
Jelenleg nyolcszázezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal. Nekik tehát alanyi jogon járna a kettős állampolgárság. Esetükben más mérlegelési szempontnak a jövőben nem lehetne helye. Igazolványt pedig nem nehéz szerezni, a kritériumok könnyen teljesíthetők, a magyar államnak közvetlenül valójában nincs módja ellenőrizni, hogy az igénylő valóban tagja-e a magyar nemzetnek.
A szokványos, még hatályban lévő honosítási eljárás ennél sokkal merevebb, és több feltételt is támaszt a kérelmezővel szemben: állampolgársága ne sértse a magyar állam érdekeit, a kérelmező legyen büntetlen előéletű, rendelkezzék magyarországi lakóhellyel, igazolja a megélhetés és a lakhatás feltételeinek meglétét.
A honosítottak feltétel nélkül telepedhetnének le Magyarországon, emellett uniós állampolgársághoz juthatnának. Ez akár még uniós partnereink szemét is csíphetné. Ugyanis az Európai Bíróság egyik 1992-ben hozott döntése értelmében nem tagadható meg a kettős állampolgártól a másik tagállamban az uniós (állam)polgársággal járó jog, még akkor sem, ha a „szokásos tartózkodási helye” nem uniós tagállam. Másfélmillió romániai, a 300 ezer szerbiai és 150 ezer ukrajnai magyar nemzetiségű felbukkanása az unió falain belül így minden bizonnyal riadalmat keltene.
Való igaz, az állami szuverenitás része az állampolgársági szabályozás. Ugyanakkor az állami szabályozásban abszolút szuverenitásról már jó ideje nem lehet szó – írja egyik tanulmányában Tóth Judit, a Szegedi Egyetem tanára, a kérdéskör szakértője. Az állampolgársági kérelmek elbírálásánál a legfontosabb elv az ún. effektivitás elve, vagyis az, hogy a polgár és az állam között tényleges, szoros kapcsolat legyen. Ez az elv sem zárja ki tehát a többes állampolgárságot, de nyilvánvalóan sokkal nehezebb intenzív kapcsolat kimutatni egyszerre több állammal, mint eggyel.
Ha lakóhelytől és leszármazástól függetlenül kapnának állampolgárságot tömegesen a határon túli magyarok, a magyar államnak a nemzetközi színéren is ki kell állnia amellett, hogy ők effektív, erős gazdasági, kulturális és családi kapcsolatokkal rendelkeznek Magyarországgal, mert erre az ENSZ Nemzetközi Bírósága szerint az etnikai eredet önmagában nem elégséges bizonyíték.
„Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”
Ebben a kérdésben döntünk majd december 5-én. Ha a kettős állampolgárságra a többség igennel voksol, a parlamentnek a jövő év tavaszán meg kell alkotnia a szükséges törvénymódosítást, bár az kusza jogi helyzethez vezethetne - jelentette ki Petrétei József igazságügy-miniszter.
Véleménye szerint csak olyan törvénymódosítás születhet, amely teljes értékű állampolgárságot biztosít a határon túli magyaroknak, a referendum kérdéséből kizárólag ilyen megoldás következhet. Az Igazságügyi Minisztérium tanulmányából sem teljesen világos, hogy miért van csupán egyetlen alternatíva, hiszen az Alkotmány és az állampolgársági törvény módosításával létre lehetne hozni valamiféle „külhoni” állampolgárságot, amely jogállás jogokban és kötelezettségekben eltérne a „rendes” állampolgárságtól. Abban viszont a miniszternek lehet igaza, hogy a népszavazás kezdeményezői (Magyarok Világszövetsége) és támogatói (Fidesz–MPSZ), illetve a határon túl élő magyarok biztosan nem ezt szeretnék, hanem a mostanival megegyező állampolgárságot akarnak minden magyar nemzetiségűnek.
Petrétei óvatossága nem új keletű. Még egyetemi tanár korában a törvényhozástanról szerkesztett tankönyvet, amelynek egyik sarkos állítása épen az, hogy „aki normát ír, annak tudnia kell, hogy milyen célokat szolgál a normája. Ha a cél nem világos, úgy a norma sem lesz az.” Jogosnak látszik hát, hogy a népszavazás nem intézhető el annyival, előbb szavazzunk, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.
A jelenlegi szabályok nem tesznek különbséget a különböző jogcímen állampolgárrá vált személyek között. Petrétei szerint, ha a referendum érvényes lesz, és az igenek kerülnek többségbe, aki magyarigazolvánnyal rendelkezik, illetve igazolni tudja a magyar nemzetiséghez való tartozását, annak kérelmére azonnal magyar állampolgárságot kell majd adni.
Jelenleg nyolcszázezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal. Nekik tehát alanyi jogon járna a kettős állampolgárság. Esetükben más mérlegelési szempontnak a jövőben nem lehetne helye. Igazolványt pedig nem nehéz szerezni, a kritériumok könnyen teljesíthetők, a magyar államnak közvetlenül valójában nincs módja ellenőrizni, hogy az igénylő valóban tagja-e a magyar nemzetnek.
A szokványos, még hatályban lévő honosítási eljárás ennél sokkal merevebb, és több feltételt is támaszt a kérelmezővel szemben: állampolgársága ne sértse a magyar állam érdekeit, a kérelmező legyen büntetlen előéletű, rendelkezzék magyarországi lakóhellyel, igazolja a megélhetés és a lakhatás feltételeinek meglétét.
A honosítottak feltétel nélkül telepedhetnének le Magyarországon, emellett uniós állampolgársághoz juthatnának. Ez akár még uniós partnereink szemét is csíphetné. Ugyanis az Európai Bíróság egyik 1992-ben hozott döntése értelmében nem tagadható meg a kettős állampolgártól a másik tagállamban az uniós (állam)polgársággal járó jog, még akkor sem, ha a „szokásos tartózkodási helye” nem uniós tagállam. Másfélmillió romániai, a 300 ezer szerbiai és 150 ezer ukrajnai magyar nemzetiségű felbukkanása az unió falain belül így minden bizonnyal riadalmat keltene.
Való igaz, az állami szuverenitás része az állampolgársági szabályozás. Ugyanakkor az állami szabályozásban abszolút szuverenitásról már jó ideje nem lehet szó – írja egyik tanulmányában Tóth Judit, a Szegedi Egyetem tanára, a kérdéskör szakértője. Az állampolgársági kérelmek elbírálásánál a legfontosabb elv az ún. effektivitás elve, vagyis az, hogy a polgár és az állam között tényleges, szoros kapcsolat legyen. Ez az elv sem zárja ki tehát a többes állampolgárságot, de nyilvánvalóan sokkal nehezebb intenzív kapcsolat kimutatni egyszerre több állammal, mint eggyel.
Ha lakóhelytől és leszármazástól függetlenül kapnának állampolgárságot tömegesen a határon túli magyarok, a magyar államnak a nemzetközi színéren is ki kell állnia amellett, hogy ők effektív, erős gazdasági, kulturális és családi kapcsolatokkal rendelkeznek Magyarországgal, mert erre az ENSZ Nemzetközi Bírósága szerint az etnikai eredet önmagában nem elégséges bizonyíték.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
