Ha befizetek minden számlát, alig marad valami ételre és szórakozásra – hangzik el igen gyakran ez a hallgatóságból rendszerint azonnali részvétet és megértést kiváltó mondat. Nem árt azonban kicsit megkapirgálni, pontosan milyen tételek is szerepelnek kiadásaink között. Tudjuk-e egyáltalán, mire megy el a pénzünk?

Összegyűjtöttünk néhány dolgot, hogy bemutassuk, időnként meggondolatlanul, vagy éppen megszokásból költünk olyasmire, amire nem is biztos, hogy szükségünk van. A teljesség igénye nélkül, szubjektív szempontok és tapasztalatok szerint összeállított  listánkkal csupán arra szeretnénk rávilágítani: némi odafigyeléssel talán megfoghatók az elguruló forintok.

1. Minek már megint új mobiltelefon?

© sxc.hu

A mobiltelefonok élettartamát leginkább a vécécsészébe és söröskorsóba zuhanás rövidíti meg, egyébként évekig megbízhatóan használhatók. Mégis, sokunkba nyilall bele a felismerés, mikor átfutjuk mobilszolgáltatónk újkészülék-kínálatát, hogy az éppen zsebünkben lapuló kistelefon mennyivel ócskább és csúnyább a kiállított daraboknál. Ha korszerűtlenek vagyunk, akkor lemaradunk a versenyben. Hogy pontosan milyenben, azt mi sem tudjuk, csak azt, hogy elszalad mellettünk a világ. Legalábbis annak egy része, de sajnos pont az a része, amelyre mi nagyon figyelünk.

A telefon használati tárgyből divatcikké vált – írták le milliószor, s ez igaz is, a telefongyártók pedig ügyesen játszanak rá arra, hogy az "életmódunknak”, „hangulatunknak” megfelelő mobilt válasszuk ki. A mobilvásárlás-spirál könnyen elragad bennünket: hűségakciókkal és részletfizetéssel teszik nekünk könnyedebbé a vételt, ezt előbb-utóbb el is várjuk. A számlán minden hónapban ott szerepel majd egy tétel, egy évvel később már arra sem emlékszünk, miért nyögjük a részleteket. Ami elég ciki, hiszen akkor már egy másik mobil fog tetszeni.

Új telefon vásárlása előtt gondoljunk bele: a legtöbb mobiltulajonos beszélgetésre, sms-írásra használja készülékét, megnézi rajta a pontos időt, beállítja ébresztőórának, s azt sem bánja, ha kitart az akkuja, sok szám elfér benne és ráadásul szép. A telefontulajdonosok nagy része tehát vásárláskor olyan – meglehet, szellemes – fejlesztések árát fizeti meg, amelyeket nem is használ.

Javasoljuk, hogy ha szeretnénk spórolni, felejtsük el a részletre vásárolt divatcikkeket (télikabátra sem veszünk fel áruhitelt), s csak akkor fizessünk a mégoly kedvezményesen kínált készülékekért, ha osztás-szorzás után beláttuk, hogy valóban szükségünk van rá. És még környezetbarátak is maradunk, ami szintén divatos jelenség: az elhajigált telefonok ugyanis szennyezik a környezetet.

2. Ne az én pénzemből essen ki Pongó!

El kell ismerni, hogy a telefonos fizetési módok, az emelt díjas hívások és sms-ek meggondolatlan költésekre csábítják az embert. Telefonunkkal képesek vagyunk pénzt adni valamiért, amiért ha készpénzben kérnék tőlünk, talán egy fillért nem áldoznánk. Mindezt pusztán azért, mert nagyvonalúságunk eredményei csak a kiküldött számlán látszanak. Azzal pedig már nem vesződünk: a számla az számla, be kell fizetni. 

A különféle valóságshow-k és tehetségkutatók mindig nagy érdeklődést váltanak ki a közönségből, majd egyik felük meglepődve veszi tudomásul, hogy a másik felüket milyen egyszerű sms-szavazásra mozgósítani, vagyis arra, hogy  számukra teljesen ismeretlen (és kevéssel utóbb már teljesen érdektelen) tévéjátékosok szórakoztatóipari karrierjét egyengesse. Elképzelni is nehéz annál nagyobb balekságot, mint hogy különféle villákba zárt idegen emberek iránt táplált érzelmeinktől vezérelve elkezdjük csapolni a bankszámlánkat. Drukkolni nyilván jó, de azt ingyen is megtehetjük. Persze jó érzés véleményt nyilvánítani az adott pillanatban épp fontosnak tűnő kérdésben, de azért kicsit túlzásnak tűnik, hogy BB Pongó kiesése miatt egy hétig koplaljunk.

3. Utazási és esküvői hitel

Életünk legszebb napja, hitelre?

Az utazási hitelnek és az esküvői hitelnek nevezett konstrukciók kicsit a nyolcvanas évekre emlékeztetnek bennünket. Bár az elvert pénz alapján isteni bulinak tűnhet az időszak, mégsem igazán erre emlékszünk, inkább arra, hogy máig nyögjük a kamatokat. 

Költsünk el egy halom pénzt Szumátrán, amit majd csak akkor állunk neki megkeresni, ha hazajöttünk? Vagy kezdjük a házaséletet boldog eladósodással, hadd emlékezzenek rá a vendégek, hogy semmit nem spóroltunk ki a lagziból?

Van, aki szerint egyszerűen bűn rávenni az embereket effajta felelőtlenségre, mások szerint pedig még mindig megnyugtatóan kevesen vannak azok, akik bedőlnek, s képesek vonzódni az eladósodás ezen formájához. Mi csak annyit tanácsolnánk, hogy 30 százalékos THM-ért inkább olyasmit vásároljunk, amelyért elkerülhetetlenül adósságba kell vernünk magunkat. (Vészhelyzetben tönkrement bojler helyett például azt.) 

Ha meg vagyunk szorulva, akkor egy külföldi utazás luxuskiadás. S ha meg vagyuk szorulva, akkor tegyük félre a luxuskiadásoknak még az ötletét is. A karácsonyi bevásárlási láz küszöbén jegyezzük meg, hogy az áruhitellel is óvatosan kellene bánni: plazmatévé vásárlása előtt gondolkodjunk, valóban arra van-e szükségünk. (Egyébként pedig: ha már mindenképp ragaszkodunk az eladósodáshoz, legyünk kreatívabbak, van világ a plazmatévén és mobiltelefonon túl is.

4. Elemek helyett használjunk újratölthető akkut

Amióta újra feltölthető, elem méretű akkuk kaphatók az üzletekben, azóta elég kevés dolog indokolja, hogy megvásároljuk a tartósnak (szupertartósnak, extratartósnak, alkálinak) nevezett, de mégiscsak egyszer felhasználható elemeket. Ötezer forintért már vígan megvehetünk egy töltőt, s négy ceruzaelem méretű akkut.

Az egész háztartás elemszükségletének fedezéséhez ennél ugyan többre lesz szükség, egy-egy akku azonban több százszor újratölthető, számoljunk csak utána, mennyit spórolhatunk vele. Arról nem is beszélve, hogy így a környezetet is kevésbé szennyezzük. S ha már belefogtunk az elemcserékbe, akkor kézenfekvő az energiatakarékos izzókba is beruházni kicsit.

5. Discmant? Azt meg minek?

Van jövője

A hordozható cédéjátszók ideje lejárt, ha gyermekünk ilyesmit kérne karácsonyra, még véletlenül se teljesítsük kívánságát, inkább mondjuk meg neki, hogy a boltban már csak mp3-as lejátszót kapni. Utóbbiakkal ugyanis semmilyen tekintetben nem vehetik fel a versenyt a CD-játszók, még az árukkal sem: egy márkásabb hordozható cédélejátszó húszezer forintos áráért márkás digitális fájl-lejátszót kapunk.

A discmanek ugyanannyit tudnak, amióta léteznek: lejátszani azt az egy lemezt, amit belepakoltunk. Viszont a legolcsóbb mp3-as lejátszókra is tíz albumnak megfelelő zene fér, rádióval és diktafonnal vannak felszerelve, negyvenezer forintért pedig már filmnézésre alkalmas lejátszót kapunk, bár ez még nem jelenti azt, hogy érdemes is azon nézni a filmeket.

Ami mégiscsak kell hozzá, az egy számítógép, amin keresztül a zenei fájlokat felpakoljuk a lejátszóra, illetve a CD-lemezen megvásárolt albumokat is a komputeren tudjuk digitális fájlokká alakítani.

6. Használjunk Skype-ot!

© AP

Hogy ennyit foglalkozunk a telefonálással, az nem véletlen. Az egyik legnagyobb találmány, mégis hajlamosak vagyunk ész nélkül használni. (Ebben a cikkben az "ész nélküli használat"-ot mi próbáljuk definiálni.) A telefonszámláját mindenki kifizeti, inkább nem eszünk, csak ne kapcsolják ki.

Számítógéppel és szélessávú internettel rendelkező (vagy ahhoz a munkahelyén hozzáférő) olvasóink azonban szerencsésebbek, mert számtalan VoIP-alkalmazást használhatnak. Ez a spórolási mód főként nekik szól. Akik sokat ücsörögnek számítógép előtt, miért emelnék fel a telefont, ha beszélni akarnak egymással? Elég letölteni a Skype-ot, venni egy mikrofonos fejhallgatót pár ezer forintért, s nekiállni beszélni.

7. Áltudósok, kuruzslók, asztrológusok

Emlékezhetünk még Gyurcsok József távgyógyítóra, aki az emelt díjas telefonhívásokkal adásba kerülő pácienseket "gyógyította" a tévéképernyőn keresztül. Ha másból nem is, abból - reméljük - sikerült kigyógyítania őket, hogy nyugdíjukat még egyszer kuruzslókra költsék. A háromszáz forintos percdíjjal üzemelő lehúzó gépezet azonban csak az egyik módja annak, hogy feleslegesen megszabaduljunk nehezen megkeresett pénzüktől. Mert költhetjük például jósokra, horoszkópokra és egyebekre. Az áltudományok képviselőinek egy része kétségbeesett emberek hiszékenységével él vissza. És húsbavágó, mert ezt egyáltalán nem olcsón teszik.

Nostradamus. Kelendő árucikk

Aggasztó, mennyien hisznek az asztrológiában, mert ha valaki hisz benne és elfogadja, amit az asztrológusok beszélnek, „akkor ijesztő belegondolni mindabba, amit ezen kívül hihet és elfogad” – írja a Számvakság című könyvben John Allen Paulos. (A kötetet egyébként melegen ajánljuk mindenkinek, aki csak nyűgnek érzi, hogy bárminek utánaszámoljon.)

Sajnálatos módon semmiféle korreláció nem mutatható ki a születési dátum és bármilyen standardizált személyiségteszt eredményi között – írja Paulos. Ennek ellenére jelentős összegeket költünk horoszkóp könyvek vásárlására, a magazinok asztrológusok tömkelegét tartják el, emelt díjas sms-vonalon szeretnénk megtudni, hogyan telik majd a napunk. Hogy miért hisznek ennyien benne? Paulos szerint az emberek fölnagyítják a megvalósuló jóslatok jelentőségét, túlértékelik a véletlen egybeeséseket, s semmi mást nem vesznek figyelembe.

Az elméleti háttér megejtően egyszerű, a gyakorlati valóság megnyugtatóan bonyolult, az a perspektíva pedig meglehetően vonzó, hogy a csillagvilág mérhetetlen erői kapcsolatban állhatnak azzal, hogy megtaláljuk-e az igazit a jövő héten. Mindenesetre próbáljunk ezért nem kiadni pénzt.

Schmidt Ferenc