Gyurcsány a gáton. Reformteher © Müller Judit

A német konzervatív napilap elemzésének alcímében az áll, hogy Gyurcsány és Orbán egyformán saját szembenállóinak táborát stabilizálja. Reinhardt Olt, az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója a cikk bevezetőjében hangsúlyozta: az 1956-os forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos események teljes mértékben elhalványították azt a dicsfényt, amely az országot az 1989-es rendszerváltozás óta övezte. Az utcai összetűzésekről, a randalírozók ellen bevetett vízágyukról, könnygázról és gumilövedékekről bemutatott televíziós felvételek ugyanakkor nem fedték fel annak a válságnak a tulajdonképpeni okát, amely Közép- és Kelet-Európa reformországainak korábbi mintaállamát sújtja. Ez pedig a társadalom rendkívül mély megosztottsága.

Ez a megosztottság tükröződik a politikai elitben. A kormány, illetve az ellenzék tábora kibékíthetetlenül áll egymással szemben. Immár semmi jele annak az egykori nemzeti konszenzusnak, amely a rendszerváltás idején, majd az ország számára két kulcsfontosságú kérdésben, a NATO-, illetve az EU-tagság elérésében megmutatkozott – írta a FAZ tudósítója.

A legújabb vihart a szocialista kormányfő, Gyurcsány Ferenc "hazugságbeszéde" váltotta ki. De még ha a miniszterelnök le is mondana, amit a beszéd kapcsán a tüntetők, a parlamenti ellenzék, sőt "az ellenzéki pártok által hivatalába juttatott" államfő is sürgetnek, az ország költségvetési és pénzügyi politikai nehézségei akkor sem szűnnének meg. Arra lenne szükség, hogy a két nagy párt, a szocialisták és a Fidesz azért a reformprogramért lépjen fel, amelyet Gyurcsány említett beszédében vázolt, s amelyet liberális koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel kíván megvalósítani. Ez azonban elképzelhetetlen, amíg az ellenzék és a hozzá közel állók táborából sokan a hivatalban lévő kormányt a "kommunista rezsimmel", az MSZP-t pedig az egykori állampárttal azonosítják – mutatott rá a FAZ.

A közvélemény felismerte, hogy Gyurcsány utcai tüntetésekkel nem kényszeríthető lemondásra – hangoztatja az újság. Ebből kiindulva Orbán most minden eszközzel arra tesz kísérletet, hogy a reformprogram egyes területeiről tartandó népszavazással cselekvésképtelenné tegye a kormányt. Eközben Gyurcsány együttműködést sürget, s a kompromisszumok keresésére esküszik.

A költségvetéssel kapcsolatos nézeteltérések a viszálykodást ismét a parlamentbe terelhetik vissza, de a miniszterelnök személyének "ignorálása" és a vita hevessége aligha változik. Gyurcsány elismerése gyengítené Orbán tekintélyét saját hívei körében. Másfelől igaz, hogy ha az ellenzék vezetője nem támasztana ultimátumokat, nem vinné a tömegeket az utcára, s nem hirdetné ott a szocialisták tönkretételét, akkor a kormánypárti frakció sem állna ki olyan szilárdan a miniszterelnök és célkitűzései mellett. Mindebből rövidebb és középtávon az a következtetés vonható le, hogy a kormányzó MSZP-t Orbán, a Fideszt pedig Gyurcsány tartja össze – véli a FAZ.