Somlódy László tudós annak kapcsán nyilatkozott, hogy szerdán és csütörtökön Budapesten tanácskozik az ENSZ Nobel-békedíjas Klímaváltozási Kormányközi Testülete (IPCC), amelynek egyik fő témája az éghajlatváltozásnak a vizekre gyakorolt hatása.
 
Somlyódy László, aki az ENSZ készülő III. vízkészletelemzését koordináló szervezet tanácsadó testületének a tagja, rámutatott: a világszervezet millenniumi célkitűzései alapján 2015-ig meg kellene felezni azoknak a számát, akiknek nem jut biztonságos ivóvíz, ám az ügy "nagyon rosszul áll". Mint kifejtette, a víz az elsődleges közeg, amelyen keresztül az éghajlat befolyásolja a gazdaságot, a társadalmat és a környezetet, ezen hatások különösen erőteljesen a szegény közösségekben érvényesülnek
 
"Sok szó esik úgynevezett vízhiányos állapotról, s a gondok súlyosbodásáról. Az igények ugyanis folyamatosan nőnek, a készletek pedig a népességgyarapodás "éghajlatátrendező" hatására csökkennek" - mutatott rá. A probléma főleg a fejlődő világot sújtja, ahol ezek a hatások erőteljesebben érvényesülnek, de természetesen Magyarországon is érezteti hatását.
 
"A Kárpát-medencében, s így Magyarországon az éghajlat mediterrán irányba tolódik. Ez azt jelenti, hogy a csapadék éves átlaga csökken. Kevesebb vizünk lesz majd, ám ez úgy következik be, hogy télen a csapadék mennyisége több lesz, nyáron pedig lényegesen kevesebb. Növekednek a szélsőségek" - mondta Somlyódy László.
 
Magyarázata szerint növekszik az árvizek gyakorisága, például a Tisza völgyében. Növekszik az aszályok gyakorisága és súlyossága is. Különösen komolyak lehetnek a gondok olyan területeken, ahol ma is jellemző az aszály előfordulása, így a Duna-Tisza-közén, vagy az Alföldön. Annak következtében, hogy összességében kevesebb lesz a csapadék, kevesebb víz jut a talajba, csökken a nedvességtartalma.
 
"Csökken a felszíni vízkészletek mennyisége, ahogy a felszín alatti vizek utánpótlása is. Az utóbbi egyébként okozhat ivóvíz-utánpótlási problémát, különösen Kelet-Magyarországon, amely jobban kitett az éghajlatváltozásnak" - sorolta az akadémikus.
 
Somlyódy László kitért a Dunára is, amelynek vízpótlása az Alpokból származik. "A gleccserek nagymértékben visszaszorulóban vannak, a hóolvadás is másként következik be, mert emelkedik a hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy feltehetően megváltozik a Duna vízjárásának a jellege" - mondta az akadémikus. Valószínűsíthető a sekély tavak vízszintingadozása, alacsony vízszintje, mint történt ez a Balatonnal 2000 és 2003 között.
 
"Amikor ilyen kérdésekről beszélünk, a bizonytalansági tényezőket is meg kell említeni. Ennek egyik oka a tudományban keresendő, abban, hogy az éghajlatváltozás kutatására nagyon bonyolult eljárásokat, módszereket alkalmazunk. Ezek alapján fejlesztik ki a globális és regionális modelleket, de ismereteink még messze nem tökéletesek. Sok modellszámítás fut párhuzamosan, különböző feltevésekkel, s ezek eltérő eredményeket adnak a jelenlegi éghajlatra is. Ebből következik, hogy nem lehetünk biztosak, mennyire pontosak a prognózisok. Nyilván a tudomány fejlődésével ez a bizonytalanság csökken, de továbbra is számolni kell vele" - hangsúlyozta.
 
A másik bizonytalansági tényezőnek nevezte, hogy "a jövő mindig ismeretlen". Épp az IPCC dolgozott ki több jövőbeni forgatókönyvet, amelyek figyelembe veszik a népesség alakulását, a gazdaság növekedését, a technológiai fejlődést és számos egyéb tényezőt.
 
"Egyikünk sem tudja azonban, hogy a forgatókönyvek közül végül melyik realizálódik majd. Az eltérések a forgatókönyvtől függően elég nagyok. Modellszámításokat a 2100-ig tartó időszakra készítettek, s az egyik forgatókönyv szerint száz év múlva a Kárpát-medencében a hőmérséklet 2 fokkal magasabb lesz, másik viszont akár 6 fok fölötti növekedést is elképzelhetőnek tart" - mutatott rá az akadémikus. 
 
A különböző forgatókönyvek a mérlegelés lehetőségét biztosítják. Ennek alapján "kérdéseket tehetünk fel, hogy mi történik, ha egyik vagy másik forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, s vajon mi a teendő ebben vagy abban az esetben" - hangsúlyozta Somlyódy László.