szerző:
ISSN
Tetszett a cikk?

Meghökkentő felhívással rukkoltak elő a szegedi Széchenyi-díjas akadémikusok: ösztöndíj-alapításra sarkallják a leggazdagabb magyarokat. S ha már, rögtön meg is mondják, mi legyen a díj neve, valamint hogy a nábobok kinek mennyit perkáljanak „példamutató nemzetépítő” módon. A száz leggazdagabb közül húsznak van személyesen több-kevesebb köze a tudományokhoz.

Akadémiai állásfoglalások

Az intelligens tervezés szószólóinak sikerült egy időre magukhoz ragadniuk a kezdeményezést, és – az egyházak és a sajtó segítségével – a nemzetközi tudományos és a féltudományos közélet figyelmét magukra vonni. Ezt legelőször a brit Royal Society unta meg, s bélyegezte áltudományosnak az evolúciót elvető eszmerendszert. A Magyar Tudományos Akadémiának idén februárban 68. tudóstársaságként sikerült a nyilvánvalóan evolúcióellenes kreacionizmustól elhatárolni magát. Nem kapkodta el. Az elnökség állásfoglalása nem abszolutizálja a darwinizmust, de kimondja, hogy „tudományosan megalapozottnak tekinthető, és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását”. Szemben az intelligens tervezés dogmájával.
Az akadémia öt természettudományos osztálya erőteljesen bírálja, hogy a minisztérium új tantervi javaslata lehetővé teszi a reáltárgyak óraszámának csökkentését. Fontosnak tartják, hogy egy választott természettudományos tárgy kötelező érettségi tárgy legyen. (Igaz, ezt már a parlament oktatási bizottsága is javasolta.) Ezzel együtt megfontolandónak vélik a régi humán és reál középiskolai specializáció felélesztését, és úgy vélik, a humán képzésben az érettségin összevont természettudományi tárgyból lehetne vizsgát tenni.

Formabontó kezdeményezést közöl az áprilisi Magyar Tudomány. Hét szegedi Széchenyi-díjas akadémikus azzal az indítvánnyal örvendezteti meg a száz leggazdagabb magyar vállalkozót, hogy javítsák a másik „kreatív” réteg munkakörülményeit. Emitt a tudósokról lenne szó, és a segedelem ösztöndíjakban testesülne meg. Meglepő módon egyenesen a díj nevét is kitalálták: Szent-Györgyi-ösztöndíj. És az összegeket is megszabják: doktorandusznak évi 1,2 millió, posztdoktorandusznak hárommillió. Az akadémikusok gazdagonként öt-tíz támogatott kutatóval számolnak, ami gondolatmenetüket követve ötszáz–ezer ösztöndíjast jelenthetne. Ez ezer, már doktorátussal rendelkező kutató esetében évi hárommilliárdot jelent.

„A két, munkájában sikeres csoport közötti kapcsolat példamutató nemzetépítő formája lehetne, ha a száz leggazdagabb vállalkozó elsősorban az objektív felmérések, a nemzetközi visszajelzések szerinti száz legsikeresebb tudós kutatóhelyét erősítené a javasolt ösztöndíjakkal” – fogalmaznak az aláírók.

Olyat már látott a világ, hogy tudósok próbáltak üzletemberek jobbik énjére hatni, de olyat még aligha, hogy előre meg is mondták volna a kapitalistáknak, hogyan és mennyivel segíthetnek. Persze ha bejön a szegediek kezdeményezése, minden bizonnyal tudománytörténeti kuriózumként tartjuk majd számon.

A hvg.hu megkérdezte a kezdeményezés atyját, Solymosi Frigyes akadémikust, miért is választották e szokatlan formáját a meggyőzésnek, és hogyan reagáltak a megszólítottak. A fizikai kémia professzora elmondta, hogy "nem igazán dicsekedhetnek" pozitív visszajelzésekkel, pedig a gazdasági élet száz kiválóságát személyes levelekkel is megkeresték. Idáig csak néhány visszajelzést kaptak. Elismerte, hogy a gazdaság öntörvényű szereplőinek, meglehet, az sem tetszik, ha "megmondják nekik", mire adják a pénzüket, de a magyar tudomány helyzetében nem látnak más kiutat, csak a formabontó próbálkozásokét.

"Nyilván mást várunk Demján Sándortól, aki számos karitatív program gazdája, és mecénásként jó ideje ott van a közéletben, mint azoktól, akik a tudomány támogatójaként eddig még nem jeleskedtek" - vélekedik Solymosi. Szerinte a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét (VOSZ) vezető Demján ezzel együtt sokat tehetne, mert páldát mutatna, ha a kezdeményezést felkarolná. "Biztosan több kollégám nem ért velem egyet, de megkockáztatom, nagyszerű dolog, hogy mi idős tudósok Prima Primissima díjat kapunk, pedig én szívesebben látnám, ha ezt a tekintélyes összeget kutatóhelyek támogatására fordítanák" - mondta lapunknak Solymosi. Egyébként a Demján alapította elismerésnek tavaly már volt "junior" kategóriás tudományos díja is.

Solymosi azzal indokolta kezdeményezésüket, hogy az állam a mostani helyzetben láthatóan nem képes több pénzt adni, pedig "ugyan spórolni valóban sok mindennel lehet, de előrelépni csak a tudományba történő beruházással lehetséges". Finnországot, Írországot és Dél-Koreát tekinti mintának, mert mindhárom ország kiemelt figyelmet szentelt az oktatásnak, a kutatás-fejlesztésnek (K+F). Míg a fejlett Nyugat a GDP 2,5-3,5 százalékát fordítja a K+F-re, ez a mutató Dél-Koreában 4,2-4,5 százalék. Nálunk ez az arány tartósan 1 százalék alatt van. Elismeri ugyan, hogy ezekben a kutatástámogatás nagyobb része a magánszférából érkezik, de felhívja a figyelmet arra, hogy eleinte az állam volt a fő mecénás, s csak később vették át a cégek a stafétabotot. "Jobb országokban" a tekintélyes tudósok mellett 15-20 fiatal doktorandusz is nyüzsög, miközben nálunk a legnagyobb gondot a kutatók hiánya jelenti, olyannyira, hogy az EU-országokban a népesség arányában Magyarországon van a legkevesebb kutató és doktorandusz.

Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója egyike a megkeresetteknek. Nagyra értékeli a szegedi akadémikusok erőfeszítéseit, de udvarias levélben elhárította a felkérést. Ő ugyanis más módját választotta a tudománytámogatásnak. Magánvagyonából ötmillió eurót fektet egy informatikai magánegyetem megalapításába. Úgy reméli, kezdeményezésével sikerül majd hazacsábítani külföldön dolgozó magyar kutatókat, illetve itthon tartani a piacképes tudású fiatalokat.

Minden ötödiknek van köze hozzá (Oldaltörés)

Bojár Gábor. Inkább egyetem,
mint ösztöndíj
© Fazekas István
Solymosi és hat Széchenyi-díjas szegedi akadémikus társa a soron következő akadémiai közgyűlés elé terjeszti ösztöndíj-kezdeményezését, bízva abban, hogy a testület májusban mögéjük áll, s a hazai gazdaság vezéralakjainak így már "kívántosabb" lesz javaslatuk.

A szegedi akadémikusok a Magyar Hírlap 2006-os toplistájából dolgoztak. A száz akkor leggazdagabb magyar közül a különféle „gazdagember-összeállítások” alapján személyükben az alábbiaknak volt vagy van több-kevesebb köze a tudományokhoz, kutatáshoz és fejlesztéshez.

Leisztinger Tamás (4.) fizikusként doktorandusz volt, de tanulmányait abbahagyta. Nagy Elek (6.) az erdélyi magyar egyetemi oktatás támogatója. Bige László (8.) gyógyszervegyészként dolgozott Romániában.

Futó Péter (12.) matematikus kandidátus. Lakatos Péter (13.) villamosmérnök PhD-hallgatóként a számítógépes tudományok területén végzett kutatómunkát. Sinkó Ottó (16.) különféle ipari kutatóhelyeken szoftverfejlesztő mérnökként dolgozott. Ifj. Béres József Károly (18.) vegyészdoktor, számos tudományos publikációja jelent meg; cége, a Béres Csoport gyógyszerkutatással foglalkozik. Tolnay Lajos (19.) kohómérnökként műszaki fejlesztéssel is foglalkozott a rendszerváltás előtt.

Bojár Gábor (26.) a Geofizikai Intézetben dolgozott, jelenleg egy informatikai magánegyetem alapításán munkálkodik. Kenyeres Sándor (32.) a zsámbéki „tudásvölgy” fejlesztője; 100 ezer euróval az MTA-val közösen díjat alapított ígéretes fiatal kutatóknak. Petrás István (38.) textilmérnökként több találmány megvalósításában vett részt. Temesfői István (40.) mérési és számítógépes fejlesztéseivel alapozta meg vagyonát.

Varga Jenő (42.) vállalkozóként a pécsi és a szegedi egyetemi klinikák átalakításán dolgozik. Kapolyi László (60.) 1985 óta az MTA rendes tagja, több egyetem díszdoktora, 250 milliót fordít tudományos ösztöndíjakra és szociális támogatásokra. Kolosi Tamás (67.) a szociológia akadémiai („nagy”) doktora, a társadalomkutatással foglalkozó Kopint–Tárki elnöke. Nyíri Viktor (68.) a CEU-n és a George Washington Egyetemen folytatott felsőfokú jogi tanulmányokat, cége azonban a humán papillomavírus (HPV) diagnosztikájában alkotott maradandót.

Schmidt Mária (76.) történész a Terror Háza igazgatója és a történelmi és társadalmi témákban kutató XXI. Század Intézet főigazgatója. Braun Péter (77.) információtechnológus a Villamosenergiai Kutatóintézetben dolgozott 35 éven át. Kürti Sándor és János (78.) saját fejlesztésű adatmentési eljárásokat alkalmazó cége a Veszprémi Egyetemmel közös tudásközpontot működtet. Darvas Ferenc (90.) egyetemi tanárként is tevékenykedik külföldön, a mesterséges intelligencia gyógyszerfejlesztési hasznosításáról írta PhD-disszertációját, számos találmánya van.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!