Uzsorások mindig is léteztek, a nyomorgó és kiszolgáltatott embereknek az a fajta, minden képzeletet felülmúló kiszipolyozása azonban, amely a magyarországi cigánytelepeken dívik, viszonylag új, rendszerváltás utáni fejlemény. Miközben még a pesti alvilágban adott milliós uzsorakölcsönökre is jellemzően „csak” havi tíz százalékot számítanak fel a hitelezők, a jobbára romák között alkalmazott „kamatos pénz” rendszere ezektől a „szabályoktól” is teljesen elrugaszkodva működik. Olyan emberek „igényeire szabva” jött létre és működik, akik hó végén már bármilyen megalázó feltételekkel adott kölcsönt hajlandók felvenni, majd abban reménykednek, hogy segélyosztáskor sikerül visszafizetni.

„Nem fogod érteni, de ha adsz papírt-tollat, levezetem neked” – mondta a hvg.hu munkatársának az a roma asszony, aki bár arcát és nevét nem kívánta viszontlátni a cikkben, konyhaasztalánál elmesélte történetét. (A könnyebbség kedvéért az Ilona álnevet választottuk neki cikkünkhöz.) Matekozzunk, lássuk a szöveges példát: bár családja eleve nyomorog, tavaly december végén a szokásosnál is jobban megszorultak. Ilona lement az uzsoráshoz, ilyenből van néhány lakóhelyén, a borsodi faluban. Kölcsönkért húszezer forintot, amelyből – így állapodtak meg – január hatodikára negyvenezres tartozás kerekedett.

A kamatos pénzben nincs igazi, meghatározott időre szóló kamat, avagy hiteldíjmutató, a képlet egyszerűbb: a kölcsönkért összeg dupláját kell ugyanis megadni, majd ennek elmaradása esetén a duplájának dupláját, és így tovább. És ahhoz sem kell egy teljes hónap, hogy a százszázalékos kamat rárakódjon a kölcsönre: ha csupán pár nap van a szociális segély érkezéséig, akkor az adósnak abból már a dupla pénzt kell visszafizetnie. (Persze akadnak olyan uzsorások, akik „csak” 50 százalékos kamattal dolgoznak, ne gondoljuk azonban, hogy náluk az emberiességi szempontok érvényesülnek. Ők a kisebb kockázat, kisebb haszon elvét alkalmazzák.)

1000 százalékos kamat

A gyerekeket fenyegetik © Stiller Ákos

A rendszert nyilvánvalóan nem a méltányosság, de nem is a józan üzleti érzék vezérli, hanem az, hogy a megszorult vagy éhező családos emberektől az azonnali kölcsön fejében a majdani szociális segély bármekkora részét arcátlanul le lehet nyúlni. „A pénzintézeti kamatokra vonatkozó feltételek itt értelmüket vesztik, ezek végeredményben eseti ügyletek” – fogalmaz Béres Tibor, az Autonómia Alapítvány (AA) programfelelőse. Az AA 2005-ben és 2008-ban kérdőíves és fókuszcsoportos felmérést végzett a csereháti romák között az Equal nevű foglalkoztatási program keretében. Bár Ilona nem a Csereháton lakik, története szinte mindenben megegyezik a kutatásban felvázolt tipikus esetekkel. 

Levezetésében egy ponton mi is elveszítjük a fonalat: bár az asszony az elmúlt fél évben folyamatosan igyekezett törleszteni az újra és újra duplázódó tartozást, ez csak a lukak befoltozgatására volt elég. A munkanélküli férjével és négy gyerekével élő roma asszony az elmúlt hónapokban már közel 300 ezer forintot adott az uzsorásnak, tartozása ennek ellenére közel százezer forintra duzzadt, s pár napon belül duplázódik. Olyan pedig még nem történt, hogy valakinek elengedjék a tartozását. Nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket irgalmatlanul átverik és kihasználják, miközben ők úgy beszélnek a „kamatos” szolgáltatásról, ahogyan más a netbankolásról. A „pénzintézeti szolgáltatásokból” nekik ennyi jut. Kockázatos adósok, ez tény, ezért nem szívesen keresik őket a gyorskölcsönt magas kamatra kínáló legális cégek sem. A kamatos pénz azonban - jól utána számolva - egy évre legalább 1000 százalékos kamatot jelent.

Jönnek a spirálfüzettel

Az eleve kilátástalan helyzetből magukat még nagyobb bajba lavírozó romákban általában fel sem merül, hogy feljelentést tegyenek. Míg a törlesztőrészleteket nyögik, gyakran pénzbehajtó keményfiúk fenyegetik őket, s tőlük akkor sem szabadul meg az – eredeti tartozását már sokszorosan visszafizető – család, ha egy uzsorást lecsuknak. Az uzsorás családja ugyanis helyette is gondosan és eredményesen végzi el a tartozások behajtását. Sokat emlegetett spirálfüzetükben (vagy a kockásban) minden követelést pontosan rögzítenek. Ha gond van, nem sok időbe telik a karddal-baseballütőkkel felszerelkezett verőemberek összetrombitálása. Meg kell hagyni, valódi tettlegességre az AA és lapunk forrásai szerint is ritkán kerül csak sor. Ezt azonban nem a szolid, a kapitalizmus alapját jelentő kölcsönös előnyök és szerződéses viszonyok magyarázzák, hanem az, hogy az adósok már így is éppen eléggé meg vannak fenyegetve. Megtörésükhöz bőven elegendő, ha néhány tagbaszakadt fickó éjnek évadján botokkal trappol be a lakásukba, és a gyerekek kinyírásával fenyegetőzik. „Nem fognak erről nyilatkozni neked. Ez nagy dolog. Még a testvérek is agyonütik egymást miatta” – magyarázza Ilona, miközben beszélgetésünk alatt a bejárati ajtót is bezárja. Ezt a szomszédok sem beszélik meg egymással. Összetűzés akkor alakulhat ki, mondja a roma asszony, ha kiderül, hogy több uzsorástól (például akár egymás testvéreitől) kért kölcsönt valaki. Az uzsorások nem lépnek egymás felségterületére, s azt is jól tudják, hogy a cigánytelep lakói „magas kockázati besorolás alá eső adósok”. Ha kitudódik, hogy valaki többfelé tartozik, a „vállalkozók” saját kihelyezett kölcsönük miatti aggodalmukban esnének egymásnak, illetve az adósnak.

Megint jönnek, de nem kopogtatnak © Stiller Ákos

Az uzsorások semmit nem bíznak a véletlenre, az adósok bankkártyáit begyűjtve nyúlják le az oda érkező szociális támogatásokat. De másképp is megy: két éve a Kékfény mutatta be Berkes Béla riportját, amelyben a fiatal roma riporter lefilmezte, hogyan szállják meg az uzsorások segélyosztás idején a sajóhidvégi polgármesteri hivatal bejáratát, hogy a kifelé jövőket lehúzzák. (A riport itt tekinthető meg, a műsor 37. percétől.) Mivel gyakran a segély egész összege az uzsoráshoz kerül, pár ezret néha nagylelkűen a családnál hagy, ami persze semmire nem elég.

A kamatos pénzekről mindenki tud, a települési önkormányzatok is, ám – leszámítva néhány felháborodó polgármestert – látványos változás az ügyben nemigen történt eddig. Nehéz is, hiszen vannak olyan képviselő-testületek, mesélik forrásaink, amelyek tagjai szabadidejükben ugyancsak uzsorázással foglalkoznak.

Fizeted egész életedben, hogy egyszer jóllaktál

Lehet persze azt mondani, hogy a kölcsönt felvevők vállalták az uzsora feltételeit, csakhogy ez színtiszta cinizmus. Mint ahogyan az a magyarázat is, amely szerint így legalább forog és koncentrálódik a tőke a romák között. „Innen már csak egy ugrás, hogy a veséjüket kéne eladniuk” – ütközik meg az efféle bagatellizáláson Lukács György, az AA programfelelőse. A bármilyen okból kölcsönre kényszerült családok ugyanis sokszorosan

© Stiller Ákos

megtérítik a hitelt, de az adósságcsapdából kikeveredni mégis lehetetlen – mondják egyöntetűen. „Hogy ugorhatsz ki a kamatosból? Vagy az egészet kifizeted, vagy kimenekülsz a világból” – vázolja a nem létező  lehetőségeket Ilona. A szabadulásnak óriási ára van: banki hitelt kell felvenni, vagy el kell adni (az uzsorás nevére íratni) a házat és elmenekülni. A családhoz befolyt banki kölcsön vagy egyéb bevétel sincs  azonban biztonságban, az uzsorások ugyanis szeretnek ezekből ilyen-olyan jogcímen újabb darabokat lekanyarítani maguknak. (Például azt állítják, hogy egy korábbi kölcsön már nagyobbra rúg.) A kamatos pénzes gazemberek nem a kedvező befektetést keresik, hanem az adósok reménybeli pénzét akarják, lehetőleg mind. Ilonát annak idején szocpolos csalásba is belevitték (a témáról bővebben szólt a HVG cikke, illetve híre), és a támogatásból neki ígért alig tízszázalékos „jutalék” nagy részét is mondvacsinált ürüggyel vették el.

Hasonló történetek szinte minden falusi roma családban vannak, bár ehhez azért szép nagy családokat képzeljünk el. Mivel a Büntető Törvénykönyv az uzsora fogalmát nem tárgyalja, a rendőrség a – néha tettlegességig fajuló – fenyegetések alapján vagy a jogusulatlan pénzügyi tevékenység gyanújával indíthatna eljárást, ám a sértettek ritkán tesznek feljelentést, mint ahogyan nyilvánosan nem is igen beszélnek ügyeikről. Ennek két oka van: kiszolgáltatottak, tehát félnek, és mivel kiszolgáltatottak, szükségük van az uzsorás kölcsöneire, még ilyen kilátásokkal is.  Ahogy Ilona mondja: "csak fizeted, fizeted, fizeted minden hónapban azt, hogy egyszer jóllaktál karácsonykor".

Cikkünk második részét itt érhetik el. Ebben arról írunk, hogy kik is az uzsorások, miért éppen a romák között alakult ki a „kamatos pénz” embertelen rendszere, és miért tehetetlenkednek a hatóságok.