„Nagyon rossz érzés, amikor az ember úgy érezheti, tologatják, mintha bábu lenne (…) Végül is legalább illett volna szólni nekem. De hát ezt az utolsó pillanatig nem tették meg.” Sólyom László köztársasági elnök nem a jövő kedden esedékes államfőválasztásról mondta ezeket, hanem a 2005-ösről annak idején a Népszabadságnak. Öt éve az elnök anélkül lett tehát a parlamenti jobboldal civilek által „kilobbizott” jelöltje, hogy arról vele az Országgyűlés frakcióiból előzetesen bárki tárgyalt volna.

Az egykori alkotmánybírósági elnök, akit Orbánék már 1995-ben is el akartak indítani az államfőválasztáson viszont, a jelek szerint csak szimbolikus jelöltként ideális személy a Fidesz számára – vagyis amikor tökéletesen esélytelen. Ugyanő egyenesen persona non grata, ha a fiataldemokraták az Országgyűlésben éppen többségben vannak. Kegyvesztettségének jeleit mostanság naponta megtapasztalhatta az államfő. Legutóbb Nagy Imre kivégzésének napján rúgta fel a miniszterelnök a húszéves protokollt, csak hogy ne kelljen találkoznia egykori ellenzéki kerekasztalos kollégájával. Miközben az államfő június 16-án a Vértanúk terén koszorúzott, a kormányfő pár kilométerrel odébb, a Gyűjtőfogházban szónokolt.

Az egykori harcostárs rövid és hosszabb távon is útban van Orbán Viktornak. Kétharmados többsége birtokában a miniszterelnök nem szuverén személyiségeket, hanem saját embereit akarja az állam kulcspozícióiba ültetni.

A teljes összeállítás a csütörtöki HVG-ben olvasható.