Az OPNI visszaállításával kapcsolatban a politikus hangsúlyozta, Budapest az egyetlen főváros Európában, ahol az ilyen súlyos és speciális ellátásra szoruló betegeket nem tudják központilag kezelni.

Emlékezetes, 2007. április elsejével rendelte el Molnár Lajos akkori egészségügyi miniszter a fekvőbeteg-ellátás felszámolását az OPNI-ban. Mivel a rendelkezést nem lehetett egyik napról a másikra végrehajtani, végül december 31-ével szűnt meg a betegellátás a Lipótmezőn. Addig fokozatosan küldték el a betegeket és a dolgozókat.

Szabó Máté ombudsman egyik jelentése szerint az intézmény bezárása aggályos helyzetet teremtett az ellátottak, az egészségügyi dolgozók, végső soron pedig az egész társadalom számára. Az állampolgári jogok biztosa egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a pszichiátriai ágyak számának csökkenésével arányosan nő a pszichiátriai betegek száma. Szabó Máté állásfoglalása szerint a valódi problémát és ezzel a szakmai és alapjogi aggályokat azoknak a betegeknek a sorsa jelenti, akik a megszűnő ágyakon feküdtek. „Ők azok, akik elbocsátásuk után rövid időn belül vagy nyomban abbahagyják a gyógyszerek szedését. Nem mennek el ideggondozóba, romló állapotuk következtében az utcán kötnek ki, növelve a hajléktalanok számát” – írta jelentésében.

A Lipótmezőt mint intézményt Országos Tébolyda néven 1868-ban alapították. A Lipót volt a modern Magyarország első pszichiátriai kórháza, ahol kezdettől fogva gyógyítottak és kutattak. Egyes vélemények szerint azzal, hogy a kormány felszámolta az OPNI-t, évtizedekkel vetette vissza a magyar pszichiátria fejlődését, miközben több tízezer pszichiátriai beteget tett hontalanná. Az OPNI bezárásával mintegy tíz százalékkal csökkent az országban található pszichiátriai ágyak száma.