A menekülési pánik egyik korai elméleti feltárása Budapesten íródott 2000-ben, és a Nature tudományos hetilapban jelent meg. Miután a pánikot addig leginkább szociálpszichológiai szempontból vizsgálták, Vicsek Tamás, az MTA–ELTE statisztikus és biológiai fizikai kutatócsoportjának mai vezetője és két tanítványa, Farkas Illés és a német Dirk Helbing a fizikát hívta segítségül.

Az ajtóknál tülekedő, egymást akadályozó, esetleg agyonnyomó emberekhez képest a számítógépes modelljük meglepő párhuzamot mutatott ki azzal, amikor szemcsés anyagok – például búza – eltömik a tölcsért, ha túl nagy mennyiségben zúdulnak bele. Szinte ugyanez mutatkozik a vészkijáratoknál, ezért már az akkori dolgozat azt javasolta, hogy érdemes a kijáratok elé megfelelő távolságban legömbölyített (vagyis sérülést nem okozó) oszlopot elhelyezni, mégpedig nem középre, hanem kissé eltolva, mert ez zökkenőmentesebbé teszi az emberek áramlását. Kiszámítható, hogy például egy nézőtérként szolgáló sportpályán vagy városi téren hová érdemes embermagasságú vagy valamivel alacsonyabb, a feltehető áramlás útjába elhelyezett akadályokat állítani a torlódások eloszlatására. A tudomány is alátámaszt olyan kézenfekvő elővigyázatossági intézkedéseket, mint hogy több vészkijárat legyen megnyitható, és kellően szélesek legyenek, vagy hogy nem szabad több embert beengedni a területre, mint ahány biztonságosan elfér.

A menekülési pánik kevésbé látható előre, mint például az időjárás, mert több váratlan, emberi tényező befolyásolja, és időnként pusztán néhány emberen múlik – például valaki megbotlik vagy riadalmat kelt –, hogy megesik-e a baj.

A tudósok mellett már cégek is felhasználják a számítógépes szimulációkat. Közülük az egyik legismertebb az angliai Crowd Dynamics. Német fizikusok állami támogatással Hermes néven készítenek olyan számítógépes előjelző rendszert, amely egyenesen a rendezvény közben segítene a tömeg irányításában. Paul Torrens amerikai professzor úgy lépett túl a lényegében egyforma pontok mozgását szimuláló programokon, hogy a legkorszerűbb animációs filmekéhez hasonló módszert alkalmaz, így emberként mozgó, eltérően viselkedő figurákkal modellezi a tömeget.

A módszerek korlátait jelzi, hogy az emberek menekülése pánik nélkül sem veszélytelen. 2006-ban Hamburgban a világ mostani legnagyobb utasszállító gépe, az Airbus 380 biztonsági tesztje közben 873 ember az előírt időn belül, mindössze 80 másodperc alatt elhagyta a repülőgépet, de az önkéntesek közül egy 50 fölötti férfi a combját törte, 32 ember pedig könnyebben megsérült.

Bedő Iván

(A fenti cikk a HVG 2010, augusztus 8-ai számában megjelent Nyomás! című írás zanzásított verziója.)