„Ott voltam a választások éjszakáján a Vörösmarty téren, és meghallgattam Orbán Viktort. Legalább tizennyolcszor használta az ’egység’, ’egységben’, ’együtt’ kifejezéseket. Akkor nem gondoltam, hogy azt érti alatta: az egység annyit tesz, hogy aki akar, velük menetel, a többiekkel nem foglalkoznak” – adott éles kritikát a második Orbán-kormány politikájáról egy tapasztalt diplomata. Budapestre akkreditált, nyugat-európai diplomáciai testületek vezetőivel folytatott háttérbeszélgetéseink alapján kiderült: vérmérséklettől függően, de minden forrásunk számára idegen az a stílus, ahogy a kormány az országot irányítja.

„Szerintem egyszerűen nem bíznak senkiben magukon kívül. Nem hisznek abban, hogy mások is képesek lehetnek a dolgok megoldására. Ezért van az, hogy nem konzultálnak, ezért próbálnak nagyon erős pozíciókat kiépíteni saját maguk számára, ezért nem egyeztetnek soha előre senkivel” – hangzott egy vélemény, ami több másikhoz képest megértőnek mondható, mások ugyanis sokkal kritikusabbak voltak.

„Nehéz meghatározni, mi lenne az a határpont, amitől már azt mondhatnánk, hogy sérült a demokrácia Magyarországon. Nem is hiszem, hogy mostanában lenne bárki, aki ezt hajlandó lenne a nyilvánosság előtt kijelenteni az EU vezetői közül, főleg, hogy annak idején Ausztriával csúnyán megégették magukat. De tény: ez a kormány nagyon erős hatalmi pozíciókat épített ki saját magának, és kifejezetten törekszik rá, hogy meggyengítse azokat az intézményeket, melyek a hatalmát lennének hivatva ellenőrizni” – mondta egy forrásunk.

A jog uralma?

Mint ismert, a nyáron Hillary Clinton arról beszélt, a választási rendszer reformja a sarokpontja az Egyesült Államok megítélése szempontjából annak, hogy Magyarországon veszélyben van-e a demokrácia. Nos, az általunk megkérdezett diplomaták szerint a Fidesz által kidolgozott tervezet átmegy ezen a vizsgán – igaz, mint megírtuk, az Egyesült Államok nagykövete által Orbán Viktornak szóban átadott demars azt jelenti: az USA fokozott figyelemmel kíséri a hazai fejleményeket.

„Nem mondom, hogy az előző, ami alapján Orbánék is kétharmadot szereztek, nem volt jobb, de azért a most készülőre sem lehet azt mondani, hogy antidemokratikus, hiszen akkor mit mondanánk egy csomó hasonló európai törvényre?” – fogalmazott egy diplomata.

Orbán Viktor két miniszterével. Nincs elnézés

Fazekas István

A médiatörvényt azonban máig nem felejtették el az általunk megkérdezett diplomaták. Mint egyikük elmondta, nem is abból a szempontból tartják aggasztónak, hogy a kormány szájkosarat erőltetne a politikai sajtóra („a törvényt ezekben az esetekben gyakorlatilag nem alkalmazzák: egyetlen eset a Népszava fórumának hozzászólása nyomán indult, de abból sem lett semmi” – mondta egyik beszélgetőpartnerünk), hanem általában árul el sokat a kormány világlátásáról.

„Erős hatósági kontroll, a kormány által kézben tartott szervezet, hogy lehetőleg minden úgy működjön, ahogy mi szeretnénk  – világosan látszik, hogy ez a kormány nem tekint partnernek senkit, nem bízik a jogállamiság eszközeiben” – mondta egyik forrásunk.

Ezt, a jogállam intézményeivel, a külfölddel és úgy általában mindenkivel szembeni bizalmatlanságot említették többen is egybehangzóan, mint ami a legkomolyabb aggodalmat kelti az Orbán-kormánnyal szemben külföldön: mind a partner kormányokban, mind a befektetők szemében.

„Orbán Viktor láthatóan nem érti, hogy a ’jog uralma’ a legfontosabb zsinórmérték mindenki számára az EU-ban. Lehet akár még a magánnyugdíjpénztárakhoz is hozzányúlni, lehet a devizahitelek feltételein változtatni, tettek ilyet más országban is. De nem hatalmi szóval, nem visszamenőlegesen, hanem bíróság elé terjesztve a kérdést, és annak döntése után” – mondta egy magas rangú uniós diplomata.

Jobb lenne, ha semmit se csinálna

Ebből a szempontból a nyugdíjpénztári einstand mellett a végtörlesztés volt az, ami informátoraink szerint sokaknál betette a kaput. A magyar kormányról ugyanis az a kép alakult ki a gazdasági szereplőkben: nem tekinthetik feltétlen biztonságban befektetéseiket, nem lehet tudni, hogy a bankok után mikor kerülhetnek sorra mások. Emiatt többen említették, hogy tudnak róla: nagy multicégek bizonytalanodtak el leendő fejlesztéseiket, befektetéseiket illetően, az üzleti feltételek általános romlása miatt – van, aki leépít, vagy kivár.

„Az a baj, hogy immár egy év eltelt ebben a légkörben, még ha nem is lehet ebből egyelőre sokat érezni. Az ebben az időszakban hozott, Magyarországra nézve kedvezőtlen befektetési döntések nem most, hanem jövőre vagy még később éreztetik majd hatásukat. Vagyis, ha a kormány akár már holnaptól radikálisan változtatna hozzáállásán, akkor sem tudná kiküszöbölni a mostani időszak negatív következményeit” – mondta egy nagykövet.

„Orbán Viktor úgy tesz, mintha nem lenne szüksége a külföldi befektetésekre, pedig más eszköze nincs a válság ellen. A magyar állampapírpiac kiszáradt, a kisvállalkozások tőkeszegények, csak a nagy külföldi cégek fognak itt munkahelyet teremteni” – mondta egy másik forrásunk, felidézve, hogy csak a német cégek 300 ezer embernek adnak munkát, miközben „a beígért egymillió munkahelyből egyelőre semmi nem látszik”.

Hogy középtávon az ország további leértékelődésével kell számolnia, azt mások is megerősítették, idézve például a német tőkebefektetési statisztikákat: ezek szerint öt éve még Magyarország volt az első számú célpont, mindenkit megelőztünk a hozzánk érkező működőtőke szempontjából, mára Csehország és Lengyelország is leelőzött minket, és öt év múlva az ötödik helyre fogunk visszacsúszni, miután Szlovákia és Románia is elénk lép.

„Már az is előrelépés lenne, ha a kormány nem csinálna semmit jövőre, legalább nem rontana a helyzeten. Aztán az Opel, a Mercedes, az Audi és a többi beígért fejlesztés, beruházás kitermelne annyi pluszt, hogy ne kelljen recessziótól tartani” – ironizált egy gazdasági diplomata. Megjegyzése arra is jó példa, hogy a kormány sokak szemében egyszerűen ellenszenvessé vált kommunikációs stílusával – más esetben éppen a kommunikáció teljes hiányával.

„Mint a Szovjetunióban”

„Amikor jött a leértékelés, a nagykövetem betelefonált a gazdasági minisztériumba, hogy beszélni szeretne valakivel, akitől információhoz juthat. Egyszerűen nem voltak képesek senkit keríteni. Ha találkozót kérünk, nem kapunk időpontokat. Én ilyet még semelyik másik állomáshelyemen nem tapasztaltam” – dohogott egy követségi tisztviselő. Más azt jegyezte meg, benyomásaik szerint a magyar kormány egyedül a német és az amerikai diplomácia jelzéseit veszi komolyan.

A kommunikációt más szempontból is sokan kritizálták. „Szijjártó Péter nagyon furcsa ember” – idéztük már korábban is az egyik nagykövet megállapítását, aki megdöbbentőnek nevezte, hogy az amerikai nagykövetasszonnyal folytatott miniszterelnöki megbeszélés után Orbán Viktor szóvivője teljesen fals közleményt adott ki a történtekről.

„Matolcsy szavára nem lehet adni” – említette más a szinte már közhelyszerű megállapítást. „A főnököm a nyolcvanas években a Szovjetunióban kezdett. Mindig ő szokott poénkodni rajta, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményei éppen olyanok, mint az egykori szovjet győzelmi jelentések – és annyira is kell komolyan venni őket” – hangzott egy harmadik vélemény. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy – hiába a sorozatos fogadkozások a kommunikáció javítására – eddig semmilyen előrelépés nem történt.

A leminősítés egyébként komoly aggodalmakat váltott ki sok befektetőből. „Ha leminősítenek, nem lesz, aki a magyar adósságot finanszírozza, a kutyát nem érdeklik a magyar állampapírok. Ebben az esetben pedig a kormány csak azoktól tud még több pénzt elvenni, akiknek van: az itt működő multiktól” – mondta gazdasági diplomata forrásunk. Az érintettek pedig – a fentiek alapján – attól félnek, a kormány így vagy úgy, akár visszamenőleges hatállyal, akár „einstandolva”, de elveszi tőlük, amit akar.

További cikkek az Így látják a magyar kormányt külföldön című cikksorozatból a Hírszerzőn.