Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével – derítette ki a hvg.hu. A dolgozat ráadásul nem felel meg a doktori disszertáció alapvető követelményeinek sem, ennek ellenére summa cum laude minősítést kapott bírálóitól.

A doktori címet illető plágiumgyanú kivizsgálásáért ezért hétfőn petíciót nyújtott be egy zömében történészekből álló csoport a Semmelweis Egyetem rektorának, Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszternek, illetve az MTA elnökének, Pálinkás Józsefnek.

A petíció aláírói szerint a plágium gyanúját csak tisztességes, alapos és mindenre kiterjedő vizsgálat, vagyis a különböző szövegek gondos, szakértő összehasonlítása után lehet elvetni. Az aláírók kifejezték aggodalmukat a magyarországi tudományos fokozatszerzési eljárások minőségével és a Magyarországon szerzett tudományos fokozatok megítélésével kapcsolatban.

Schmitt Pál az MR1 stúdiójában beszélt doktorijáról

MTI / Kovács Attila

Pálinkás József MTA-elnök válaszában azt írta: a magyar egyetemeken tudományos (PhD) fokozatot szerző kutatók köre világosan elkülönül az 1994 előtt egyetemi doktori címet szerzők körétől. Az 1993-as felsőoktatási törvény teremtett lehetőséget arra, hogy a magyar egyetemek megfelelő akkreditáció után tudományos (PhD) fokozatot adhassanak ki. A korábban elnyert, tudományos fokozatnak nem minősülő egyetemi doktori címmel rendelkezők külön eljárásban szerezhették meg a tudományos (PhD) fokozatukat.

„Tekintettel arra, hogy a köztársasági elnök úrnak nincs tudományos (PhD) fokozata és nem tagja az MTA köztestületének, az Akadémia elnökének és testületeinek nincs jogköre vizsgálatot folytatni Schmitt Pál 1992-ben a Testnevelési Egyetemen megszerzett, tudományos fokozatnak nem minősülő, úgynevezett kisdoktori (dr. univ.) címével kapcsolatban” – fejtette ki az MTA elnöke.

Pálinkás azt is hozzátette: a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és köztestületi tagjai körében szigorú tudományetikai elveket érvényesít, amelyeket nem írhat felül a tudományos előmenetel kényszere.

„Az Akadémia elnökeként arra törekszem, hogy a tudományos címeket és elismeréseket átlátható eljárásrendben és világos, a kiválóságot szem előtt tartó követelményrendszerben ítéljük oda a tudomány jeles művelőinek” – írja az elnök, majd zárásképp hozzáteszi: „a plágium a tudományban és a szellemi élet valamennyi területén súlyos visszaélés, ennek vádja pedig súlyos vád, amelyet körültekintően és meggyőzően szükséges bizonyítani vagy cáfolni”.