Elek István
Közíró, az MDF alapító tagja, az MDF, majd a Fidesz országgyűlési képviselője, a Heti Válasz alapító főszerkesztője, aki 2009-ben az LMP alapítói között tűnt fel.
hvg.hu: Mit jelent önnek a liberális demokrácia?
Elek István: Még nyiladozó elméjű ifjoncként az ántivilágban tanultam meg Bibótól, hogy a liberális demokrácia a Szent Ágoston-i keresztény gyökerekből eredő európai szabadságprogram csúcsteljesítménye, és ma is ezt gondolom. A legfontosabb vonása, hogy nem létezhet benne korlátlan hatalom, még a szabad választáson kétharmados többséget szerző politikai erőké sem lehet az.
hvg.hu: Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
E. I.: A szóösszetétel jelzőjeként szereplő liberális Orbán Viktor számára is főként épp ezt jelenti, olyan politikai rendszert, amelyben hiába nyer akármekkora többséggel, mégsem tehet meg akármit, mert korlátozzák a tiszteletben tartandó egyéni szabadságjogok, illetve a kormányzó többség akaratával szemben létező fékek és hatalmi ellensúlyok. Leginkább ez nem tetszik neki benne. Ezért hozott létre helyette a hatalommegosztást felszámoló illiberális, vagyis általa kézben tartható, felülről irányítható "demokráciát". A közönsége túlnyomó részének az előbbiek mellett tán fontosabb a szó érzelmi, hangulati sugallata: a rendszerváltozás korszakát uraló politikai ellenfelek, az SZDSZ és az MSZP, a DK, az Együtt politikai értékvilágát jelzi ma számukra, meg az őket támogató korszellemét, azokét, akiknek leáldozott a hatalma. Nemzetietlen, államellenes, vallás- és/vagy egyházellenes erőket, a hagyományos család ellenségeit, szélsőségesen individualistákat, piaci fundamentalistákat, a külföldi nagytőke feltétlen híveit stb. idéz meg lelki szemeik előtt.
hvg.hu: Mi következik Orbán beszédéből?
E. I.: Semmi különös. Amit magáról és a víziójáról mondott, az eddig is tudható volt, most csak összefoglalta, hogy épp hol tart. Hogy itt tart, az persze szánalmas, illetve szégyen és gyalázat; hazánknak meg katasztrófa.
Schöpflin György
Politológus, a politikatudományok doktora, 2004-től a Fidesz EP-képviselője, a külügyi bizottság tagja. Kutatási területe a kelet-európai nacionalizmus, valamint a nemzeti kisebbségek.
hvg.hu: Mit jelent önnek a liberális demokrácia?
Schöpflin György: A liberális demokrácia a demokrácia-felfogásnak egy bizonyos válfaja, jóllehet az elmúlt években hegemóniára tört, a demokrácia többi lehetséges formáját (kereszténydemokrácia, szociáldemokrácia, konzervativizmus) egyre inkább kiszorította a politikai mezőnyről. Ez azt is jelenti, hogy az, amit mostanában „liberális demokráciának” nevezünk, illetve nevezi saját magát, minőségileg elrugaszkodott az alapító atyák liberalizmus fogalmától, gondolok itt Millre, Tocqueville-re és a nálunk jóval kevésbé ismert amerikai-német Francis (Franz) Lieberre. És, hogy az újabb kori liberálisok közül csak kettőt említsek, az újkori ún. liberalizmus teljesen negligálja Isaiah Berlin és John Gray elemzését: szerintük ugyanis a valódi liberalizmus száz százalékig elfogadja a sokféleséget, az értékek összeegyeztethetetlenségét, a konfliktus elkerülhetetlenségét, a társadalmi harmónia keresésének pusztító következményeit és mindenáron szembeszáll az erkölcsi monizmussal.
Résztvevők Orbán Viktor beszédén
MTI / Beliczay László
Ebből kiindulva a mai ún. liberalizmus erősen ideologizált, intoleráns és türelmetlen az általa nem jóváhagyott mássággal szemben, elméleti síkon (hangsúlyozom, elméleti) közel kerül a 20. század nagy totalitárius rendszereihez. Egy példa az előbbiekre: amikor ez a „liberalizmus” kisebbségekről beszél, akkor ez kivétel nélkül csak a liberális erkölcsi törvényhozó elitek által elfogadott kisebbségeket célozza meg, a többi tűnjön el, mondhatni. További két jellemvonását említeném ennek a liberalizmusnak: univerzalizmusával megpróbálja saját elképzeléseit az egész világra kiterjeszteni, ráerőszakolni; ezt nyugodtan nevezhetjük szellemi gyarmatosításnak, a (marxi) kompradorokkal együttesen. Másrészt, az itt elemzett liberalizmus nem hajlandó saját esetlegességét beismerni, így nem kell a tőle eltérő nézetekkel vitába szállnia. Ez az álláspont nagyon is megkönnyíti a „liberalizmus” dolgát, de előbb-utóbb egy episztemológiai zárványban fogja magát találni (ez kb. megfelel Bibó István "zsákutcájának").
hvg.hu: Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
S. Gy.: Hogy Orbán Viktor mit ért a "liberális" alatt, azt tőle kell megkérdezni. Az én elemzésem a sajátom. A tusnádfürdői beszéd elsősorban a gazdasági liberalizmusról szólt, a piaci fundamentalizmusról, illetve ennek a magyar gazdaságra gyakorolt káros hatásairól. Szerintem itt egy sokkalta általánosabb, elméleti kérdésről van szó: az elmúlt két évtized alatt Magyarország egyfajta kísérleti állat (nyúl, patkány, tengeri malac au choix) szerepét játszotta.
Egy tőkeszegény országba szabad bejárást kapott a globális tőke, abban a reményben, hogy ez elindít egy honi tőkefelhalmozást, technológiai transzfert és a humán tőke felerősödését. Tudjuk, nem így alakultak a dolgok, inkább a honi gazdasági aktorok felszámolását célozta meg a külföldi tőke, teljesen racionálisan, mert így szabadult meg az esetleges versenytől (pl. hol van mára a MOM?). Magyarország, bár manapság lassan elkezdődött a honi tőke felhalmozása, európai viszonylatban még mindig lemaradva kullog ezen a területen: az állami tulajdon rátája a legalacsonyabbak közé tartozik. EU-s tagságunk valójában nem nagyon segített ezen a téren: az egy főre eső GDP sorrendje alig változott 2004 és 2012 között – egyetlen volt kommunista államnak sem sikerült megközelíteni az EU-s átlagot, vagyis az EU konzerválta a lemaradást. Miért? Mert az EU ideológiája elfogadja a piaci fundamentalisták alapfeltételezését, nevezetesen hogy a piac mindig megtalálja az egyensúlyt, ezáltal minden szépen rendben fog jönni, hosszútávon. Erre mondta Keynes, hogy hosszútávon halottak leszünk mindannyian. A kortárs liberalizmus mindezzel szemben tanácstalan. A Piketty-vitában nincs mondanivalója, Marianna Mazzucátóról soha nem is hallott. Tehát ne lepődjünk meg, ha a Fidesz-kormány új alapokra helyezi a gazdaságot, szembemegy az (egyébként gyengülő) árral, felerősíti az állam szerepét a gazdaságban, „keretbe helyezi” a piacot (l’encadrement du marché) és a társdalom védtelenebb egyedeinek új esélyeket biztosít, vagyis megpróbálja felszámolni a kirekesztettséget, érezhetően sikeresebben, mint a baloldali kormányok.
Aki semlegesen olvasta a tusnádfürdői beszéd szövegét, az tudja, hogy az Orbán Viktor által használt „illiberális” jelző nem érinti az alapjogokat, a szabadságot. A többi evidencia, legalább is ennek kellene lennie, de a magyar baloldal kivétel nélkül a lehető legsötétebb színekben képzeli el a miniszterelnököt – ti. itt egy „elképzelt” Orbán Viktorról van szó. Ebből is áll a szabadság. (Ez arra a félkérdésre is választ ad, hogy mit „ért [OV] közönsége” a „liberális” alatt, ill. nem tudom, nekik kell feltenni a kérdést.)
hvg.hu: Mi következik Orbán beszédéből?
S. Gy.: Lesz (már elkezdődött) egy nagy nemzetközi sopánkodás, hogy már megint itt vannak ezek a magyarok, udvariatlanul kimondják, hogy a király öltözéke meglehetősen rongyos, hogy a „liberalizmus” egyre nehezebben tartja magát (l. az Európai Parlamenti választások eredményét: kb. 25 százalékot kapott az EU és liberalizmus elleni EU-szkeptikus ellenzék, nem itthon, hanem Nyugaton). Ugyanakkor a piaci fundmentalizmuson alapuló gazdasági modell válságát már több nemzetközi elemzés megírta. Egyesek még arra is képesek lesznek, hogy kimondják, Orbánnak igaza van, paradigmaváltásra van szükség. Rövid távon azért a sértett és sértődött baloldal hangja lesz a leghangosabb, mint ahogyan az üres hordókkal az szokott lenni. Még az is feltételezhető, hogy egy évtized múlva a tusnádfürdői beszédet, mint a szükséges változás vakmerő/bátor előfutáraként fogják emlegetni. Persze, az is lehet, hogy nem. De akkor nagy bajban lesz a demokrácia.
Somogyi Zoltán
A "magyar neokonzervatív agytrösztnek" nevezett Hayek Társaság alapítója. Az MDF 2006-os politikai irányváltását segítő Political Capital egykori vezetője, 2010-ben a Bokros Lajost miniszterelnöknek jelölő MDF kampányfőnöke, valamint képviselőjelöltje. Somogyi a 2013-ban alakult Polgári Platform civil szervezet alelnöke, az ATV műsorvezetője.
hvg.hu: Önnek mit jelent a liberális demokrácia?
Somogyi Zoltán: A liberális demokrácia félreérthetősége abból a fordítási problémából ered, hogy az eredetileg angol liberális demokrácia (liberal democracy) magyar megfelelője a parlamentáris demokrácia. Orbán Viktor ismerte ezt a kétértelműséget, és ezért beszélt úgy, hogy a liberálisokat megcélozva a parlamentáris demokráciát támadta. Az orbáni elképzelés egyértelmű és őszintén elmondott: az egyén, és annak szabadsága nem ér semmit, csak a közösség van, amelynek sikerét a hatalom határozza meg, azaz Orbán Viktor.
hvg.hu: Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
S. Z.: A közönség nagy része sejthetően melegeket, kisebbségvédelmet, értelmiségi gondolkodást és egyéb számára idegen dolgokat ért liberális alatt, vagy éppen a korrupciót, anyagiasságot. Persze, ezt azért kutatni kellene. Abban biztos vagyok, hogy az igazi és elsődleges szándékot, azaz azt, hogy Orbán Viktor és köre minél kényelmesebben és háborítatlanul akar kormányozni és élni a többi ember rovására, nos ezt nem érti.
hvg.hu: Mi következik Orbán beszédéből?
S. Z.: Az, hogyha nem szedi össze magát az ellenzék, akkor itt nagyon nagy bajok lesznek. Orbán Viktor adott eddig egyedül igazi víziót a magyaroknak, még ha az olyan is, amilyen. Amíg nem képes valaki ellenzékből egy versenyképes jövőképet Magyarországnak adni, addig menetelni fog az ország az egyre erősebb, ellenzéket nem tűrő, a választási rendszert magára szabó, a kritikusait idegen országok kémeinek nyilvánító új, nem demokratikus és nem szabad rendszer irányába.
Szilvay Gergely
A Konzervatórium bloggere korábban dolgozott a Magyar Nemzet Online-ban, majd az InfoRádióban. Jelenleg is újságíróként dolgozik, többek között ír a Mandinernek, az Igennek, valamint alkalmanként a Heti Válasznak, az Origo komment.hu-nak és más lapoknak is.
hvg.hu: Önnek mit jelent a liberális demokrácia?
Szilvay Gergely: A politikai gondolkodás a liberalizmus korai vívmányainak az államberendezkedésbe való integrálását érti liberális demokrácia alatt, a parlamentáris demokráciát, a hatalommegosztás elvével, jogállammal, emberi jogokkal, és így tovább. 2014-ben, az EU-ban azonban ezek eléggé magától értetődőek ahhoz, hogy ne ezeket értsük liberális demokrácia alatt, és látszik is a tendencia, hogy egyre inkább az emberi jogok posztmodern értelmezése újabb és újabb vívmányainak elfogadását értik liberális demokrácia alatt. Hozzátenném, a liberális jelző a demokrácia szó előtt egy megszorító jelző, azaz nem több, hanem kevesebb demokráciát jelent, amennyiben nem dönthet mindenről a többség. A liberális demokráciánál a részvételi vagy a közvetlen demokrácia több demokráciát jelent – viszont valószínűleg rosszabbul, nehézkesebben működőt. Egy barátom nemrég hívta fel a figyelmet, hogy két, a nácizmus elől Amerikába menekülő, konzervatív politikai gondolkodó, Leo Strauss és Eric Voegelin „a posztliberális rend utáni kutatásról” írtak könyvet, mivel a liberális rendet túlságosan formálisnak és procedurálisnak találták.
hvg.hu: Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
Sz. G.: Orbán közönsége elég sokszínű és sokrétű. Orbán Viktor maga szerintem itt elsősorban az általa sokat szidott „neoliberális” gazdasági rendet érti liberálison, a „spekuláció” és az „extraprofit” túlságos térnyerését, valamint hogy túl sokan nem dolgoznak a szociális háló túlságosan sűrűre szőtt fonalai miatt. De amúgy a liberális demokráciával szembe lehet állítani egyfajta kereszténydemokráciát is, akár.
hvg.hu: Mi következik Orbán beszédéből?
Sz. G.: Semmi extra, Orbán mondott egy tüzes beszédet, aminek a lángjaiba most mindenki belenyúl. Orbán tulajdonképp annyit mondott, hogy azt csinálja, amit eddig is csinált. Szerintem itt a következő választások elmaradását és a teljes államrend átalakítását vizionálni tévedés.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn
MTI / Beliczay László
Lukács Csaba
A Magyar Nemzet és a Magyar Nemzet Magazin újságírója pár napja vezércikkben foglalkozott Orbán tusványosi beszédével, amely leginkább a miniszterelnök sajtófőnökének szóló beszólásról kapott nagy nyilvánosságot. Lukács riporterként – a Baptista Egyház misszióit is követve – már bejárta a fél világot, emlékezetesek dél-amerikai, kínai és észak-koreai tudósításai, 2011-ben pedig Diktátorok könyve címmel tanulmányt írt a kelet-európai autoriter rezsimekről.
hvg.hu: Önnek mit jelent a liberális demokrácia?
Lukács Csaba: Számomra a liberális demokrácia – magyar változatban legalábbis – az erősek mérték- és gátlástalanságát, a gyengék eltaposását, a minden áron való profithajhászást jelenti a közösségi érdek és a fenntartható fejlődés ellenében. Piacszerzést szolgáló privatizációt (miután bezárjuk a megszerzett gyárakat, lásd magyar étolaj- és cukoripar), az erőforrások és a természet gátlástalan kihasználását (például ciántechnológiás bányászati projekt minden áron való megvalósításának kísérlete Romániában a politikusok többszöri megvásárlásával), a termelés azonnali áttelepítését olcsóbb munkaerejű országokba akkor is, ha bizonyítottan embertelen körülmények között dolgoznak a gyakran gyermekkorú munkavállalók.
hvg.hu: Mit ért Orbán Viktor és mit ért a közönsége "liberális" alatt?
L. Cs.: Szerintem Orbán Viktor és közönsége a fentiekhez hasonló jelenségeknek kritikátlan elfogadását (lásd még: a piac döntött, ez a kapitalizmus, ilyen a tőke természete stb.) érti, és nem ideológiai-politikai definíciókban gondolkodik.
hvg.hu: Mi következik Orbán beszédéből?
L. Cs.: A tusványosi beszédben túl sok új elemet nem láttam, szerintem nem új irányba fordulást jelző (kormány) programbeszéd volt – ehhez hasonló gondolatokat többször hallottunk a kormányfőtől.