Fejenként több mint másfélszeresére, közel 2,2 millió forintra növelheti a fogvatartás költségét a kormány börtönberuházási terve, melynek célja, hogy néhány éven belül hét darab ötszáz- és egy ezerfős börtönnel bővítsék a meglévő kapacitásokat. Ha a terv megvalósul, a jelenlegi 140 százalékos kihasználtság lecsökken, és a raboknak meglesz a minimális fejenkénti 4 négyzetméteres mozgástér. Ezt az a kutatás állapította meg, amelyet a Magyar Helsinki Bizottság felkérésére a Budapest Intézet végzett el.

A kutatás úgy számol, ha 1 500 fővel több rabot kellene a börtönökben elhelyezni a mostani mintegy 18 ezerhez képest, akkor változatlan - 140 százalékot meghaladó - zsúfoltság mellett is 21,5 százalékkal nőnének a költségek. Amennyiben csak az előírt létszámot tartanák fogva, és ezzel a telítettség nem lépné túl a 100 százalékot, akkor a mostanihoz képest elítéltenként 39 százalékkal kellene többet költeni a fogvatartásra – állapította meg a Márk Lili és Váradi Balázs közgazdászok által készített kutatási anyag, amelynek részleteit csütörtökön ismertetik a Magyar Kriminológiai Társaság ülésén.

A kutatás kimutatta, hogy ma átlagosan évi 1 317 507 forintba kerül egy rab őrzése és ellátása. Amennyiben 1 500-zal nőne a fogvatartotti létszám, akkor 1 600 862 forint, ha pedig az ideális körülmények, a 100 százalékos telítettség lenne a cél, abban az esetben 2 161 251 forintra nőne az egy elítéltre számított fajlagos költség.

Ha megnézzük a statisztikai adatokat, jól látni, hogy az előzeteseben ülők aránya milyen magas a fogvatartottak teljes körén belül. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BvOP) évkönyvében található adatok szerint tavaly év végén17 890 volt a fogvatartottak létszáma, miközben az év közbeni fogvatartotti átlaglétszám még ennél is magasabb, 18204 fő, ami141 százalékos átlagtelítettséget jelentett. Az előzetesen letartóztatottak létszáma ehhez képest tavaly 4 400 fő volt, ami a teljes fogvatartotti kör 24,6 százalékát tette ki. Viszonyításképpen: ezzel egy időben 352-en voltak csak házi őrizetben.

A változatlan a 144 százalékos telítettségre, az ideális a 100 százalékosra vonatkozik

Budapest Intézet

A számításba vett dolgok

A kutatás a fogvatartottak egy főre eső költségének kiszámolásánál egy sor költségelemet figyelembe vett: így a börtönépítés, azaz a férőhelybővítés várható költségét, melyet a legújabb büntetés-végrehajtási intézetek, a tiszalöki és a szombathelyi börtönök bekerülési árával számoltak (az államnak 8-8 milliárd forintjába fájt). Emellett hozzáadták az intézetek karbantartásának, valamint  üzemeltetésének várható költségeit (személyzeti kiadások, élelmezés, egészségügyi ellátás, rabok foglalkoztatása). A kutatók költségként számoltak továbbá azokkal a jóvátételekkel is, amelyet a zsúfoltság miatt indított strasbourgi perekben ítéltek meg az érintetteknek. Mivel a kutatás 2014 végén zárult, ez az összeg még csak évi 2 ezer forint ot jelentett fogvatartottanként. Azóta az irányadó ítélet is megszületett idén március 10-én, így fogvatartottak tömegei kaphatnak hasonló jóvátételeket, ha az állam érdemben nem lép belátható időn belül

A kormányt egyébként a jelenlegi állapotok megváltoztatására még a szóban forgó ítéleten kívül egy alkotmánybírósági határozat is sürgette. Tavaly ősszel ugyanis a taláros testület megsemmisítette az 1996-os vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet 2010-ben módosított azon kitételét, amely a fogvatartás körülményeivel kapcsolatos minimális feltételeket úgy írta le, hogy a jogszabály szövegében a „legalább” szót felcserélte a „lehetőleg” és „lehetőség szerinti” kifejezésekkel. Ez alapján a rendelkezés olyan megengedő jogszabállyá vált, amely alapján ad absurdum az sem lenne jogellenes, ha a jogalkalmazó teljesen megvonná a mozgásteret a fogvatartottaktól.

A büntetések kiszabásánál a túlzsúfoltság fel se merül

"A bírókat a büntetések kiszabásánál nem befolyásolhatja, hogy milyenek a hazai börtönviszonyok, és hogy mennyire túlzsúfoltak a büntetés-végrehajtási intézetek" – mondta egy büntetőügyekben eljáró bíró a hvg.hu-nak, neve elhallgatását kérve, mert mint megjegyezte, a büntetőpolitikáról nem nyilatkozhat. „A bírókat csak az érdekli, hogy az aktuális törvények milyenek, ha szigorodik a Büntető törvénykönyv, akkor szigorodik a büntetés kiszabási gyakorlat is.”

A bíró szerint a börtönök telítettségét az előzetes letartóztatásban lévők számának csökkentésével biztosan jelentősen mérsékelni lehetne, de Magyarországon nincsenek az előzetesnek alternatívái. A házi őrizet költségei sem olcsóak, hiszen ellenőrizni kell, hogy az illető valóban otthon tartózkodik-e, ráadásul azzal is számolni kell, hogy a rendőri „felügyeletet” ellenére könnyű otthonról megszökni. A hatósági ellenőrzés kiváltható az elektronikus nyomkövető eszközzel, de ennek alkalmazása néhol technikai okok – áram és térerő – miatt nem lehetséges. A hvg.hu úgy tudja, hogy a rendelkezésre álló mintegy 650 eszközből egy évvel ezelőtt 200 volt használatban. A bíró összességében úgy vélte, hogy szigorúbb büntetőpolitika alkalmazása esetén a kormánynak vállalnia, és állnia kell a fogvatartotti költségek növekedését is.

A kutatás egyik készítője, Váradi Balázs a hvg.hu-nak azt mondta, hogy a közpolitika jelenleg kevéssé épít a tényekre. „A vizsgálat megállapításai egyrészt rámutatnak arra, hogy a büntetőpolitika kialakításánál fontos egy ilyen számítás elvégzése is, másrészt, felvetődik az a kérdés, hogy szükség van-e arra, hogy ilyen nagy számban legyenek előzetes letartóztatásban emberek, hiszen alternatív módszerekkel az ő fogvatartásuk költségei jelentős mértékben csökkenthetők lennének, például elektronikus nyomkövető eszköz nagyobb mértékű használatával.” Mint a közgazdász megjegyezte, másoktól úgy tudja, hogy nem jellemző, hogy a „lábpereccel” otthon lévők megpróbáltak volna elszökni, akik erre kísérletet tettek, nem jutottak messzire, mert minden esetben elkapták őket. A kutatással kapcsolatban Váradi Balázs még megemlítette, hogy kizárólag közvetlen költségekkel számoltak, a közvetettekkel, például a felmerülő társadalmi kiadásokkal nem.