Cegléd az elsők között mozdult meg, hogy segítsen a menekültáradat városra háruló gondjait enyhíteni. Megalakult a Migration Aid helyi szervezete öt taggal, és mások is segítették a menekülteket – ezekről a kezdeményezésekről a hvg.hu is beszámolt (itt és itt). A Migration Aid egyik aktivistája, Kómár-Külüs Ágnes most, első ízben egy atrocitásról számolt be a hvg.hu-nak (amit megírt a helyi sajtónak is).

Cegléden kell átszállni, ha valaki Szegedről Debrecenbe akar utazni vonattal, ezért a menekülttáborba tartó menedékkérőket itt kell leszedni a vonatról, és eligazítani, adott esetben segíteni pénzt váltani. A határátlépők kapnak vizet a ceglédi önkormányzattól, a város a kezdetektől fogva rengeteg ivóvizet bocsátott a segítők rendelkezésére. Két helyi albán pékség pedig naponta látja el péksüteménnyel a civil önkénteseket. Tisztasági csomag is jut a menedékkérőknek, de ezt már a Migration Aid vagy az önkéntesek saját pénzből biztosítják. A vonatok este hattól fél 12-ig érkeznek és mennek, ebben az idősávban kell az érkező napi 150-250 emberrel foglalkozni.

Minden ideálisan alakult, a korábbi hírekkel ellentétben még a taxisokra sem lehetett panasz, ők is segítettek a Migration Aid aktivistáinak és a menedékkérőknek, és a pályaudvar is korrekt volt, együttműködött a civilekkel.

Egészen szerdáig.

Menekültek a Keleti pályaudvarnál

Stiller Ákos

Minden ugyanúgy indult, mint általában: az önkéntesek, mint öt hete mindig, kimentek a pályaudvarra. Megérkezett a szegedi vonat, leszálltak a menedékkérők, akiknek vagy 24 vagy 48 órájuk van elérni a menekülttábort attól függően, mennyi időt ad nekik a végzés. Ez idő alatt a táborig ingyen utazhatnak. A tábor felé kell törekedniük, a hatóság fel kell hívja a figyelmüket arra, ha ettől eltérnek. Ugyanakkor esetenként indokolt is lehet, ha valaki Budapestről akar menni Debrecenbe (és ezt a MÁV is sokszor elősegíti, lásd alább).

Mindenesetre a civilek át akarták kísérni őket a debreceni vonathoz, de ők jelezték angolul, hogy inkább Budapestre folytatnák az útjukat, van eurójuk, szeretnének pénzt váltani. A vasútőrök máshogy viselkedtek, mint egyébként: aki addig barátságos volt, elfordult (mint később kiderült, a rendőröket is ő hívta ki), aki pedig addig sem volt túl kedves, kifejezetten fenyegetővé vált. Például azt a megjegyzést tette a menedékkérőkre magyarul, hogy „golyót beléjük”. Majd a gumibotját elővéve kijelentette, hogy nem engedi őket átszállni a budapesti vonatra, és megakadályozza a jegyvásárlást – mindezt magyarul beszélve, fenyegetőleg fellépve. A gumibotos hatósági közeg nem engedte, hogy a menedékérők elhagyják a peront – vécére majd mennek a vonaton. Ja, hogy az másfél óra múlva érkezik? Akkor kicsit várni fognak. A meghökkent aktivisták kicsit határozottabban fellépve intézkedtek, elmentek pénzt váltani, jegyet venni – ez a csoport még fel tudott szállni a fővárosba menő 20:48-as járatra.

Bekeményítenek a rendőrök

A következő szegedi vonat a 22:13-as volt. Ezen rengeteg ember, 70-80 fő érkezett, családok csecsemőkkel. Leszálltak, egy szír család pedig megkérdezte, hogy merre találnak Cegléden egy hotelt, mert nagyon fáradtak, nincs kedvük tovább vonatozni. Ők és páran mások is elindultak taxit keresni, de kisvártatva az önkéntesek meglepődve látták, hogy jönnek visszafelé, el sem hagyták a pályaudvart. Nyomukban két vasútőr és két rendőr ment, és terelték vissza a menedékkérőket.

A rendőrök száma egyre nőtt, 22:30-ra nyolcan álltak a peronon – a város karhatalmának fele a vágányoknál áll. Ha Debrecenbe szól a papírjuk, akkor csak oda mehetnek – kiabálta az egyik vasútőr. Az aktivistákat pedig egy rendőr megfenyegette, hogy ha felteszik a menedékkérőket a Pestre tartó vonatra, akkor embercsempészetért beviszi őket.

Eközben a menekültek vártak, beletörődtek a sorsukba, nem lázongtak, nem háborodtak fel – ha valamit megszoktak Szíriában, Afganisztánban, az a fenyegető és korlátozó hatósági fellépés. A vasútőr hívta ki a rendőröket, de hogy miért, arról nincs fogalma az aktivistáknak, semmilyen rendbontás nem történt (ahogy öt hete még egyszer sem). A kisgyermekes családok másfél órát vártak a peronon, majd felszálltak a debreceni vonatra – az a család is, amely kivett volna egy szobát, esetleg lezuhanyozott, evett volna valamit, és normális szálláson aludt volna egy éjszakát. Így hajnalban megérkezett Debrecenbe, ahol el kellett jutnia a 7 km-re lévő túlzsúfolt menekülttáborba.

A hatósági fellépés olyan fenyegető volt, hogy az egyik aktivista nem merte elővenni a telefonját, hogy lefényképezze a jelenetet. Ugyanakkor a pályaudvar be van kamerázva, az intézkedésnek nyoma kell legyen.

Vannak gondok a MÁV-val is

Eljött a csütörtök is, Kómár-Külüs szerint a hatóságok a korábbi rutin szerint dolgoztak, nem történt hatósági túlkapás, túlbuzgóság, rosszhiszemű jogértelmezés. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy leszedtek a Pestre tartó vonatról olyan családokat is, akiknek Vámosszabadiba vagy Bicskére kellett menniük, és ezért a ceglédi le-átszállással nem mennek semmire... Őket (és a hatóságokat) a Migration Aid önkéntesei eligazították, a következő vonattal mehettek tovább. Sőt, valamiért csütörtökön már megengedték a jegyvásárlást is Budapest irányába.

Fazekas István

Kómár-Külüs szerint a vasutasok idegen nyelvi kihívásaiból folyamatos problémák adódnak. A MÁV együttműködése a civilekkel – amúgy országszerte – hagy kívánnivalót maga után. A vonatokra az önkénteseknek kell felszállni, leszedni az átszállás miatt érintett menedékkérőket, és ebben a jegyvizsgálók sokszor nem segítenek, ők mennének tovább, majd Budapestről visszaküldik a menedékkérőket. Pedig a jegyvizsgáló dolga lenne átnézni a menedékkérők papírjait, és leszállítani őket Cegléden. Amikor emiatt kérdőre vonták őket az aktivisták, olyan válaszokat kaptak, hogy „nem beszélek én héberül”, „Magyarországon vagyunk, magyarul kell beszélni”, sőt „maguknak sem kéne velük foglalkozni, ezek nem éhesek, nem szomjasak”. És előfordult konkrétan idegengyűlölő megjegyzés is. A csoport megírta ezeket az eseteket a MÁV-nak is, valamint azt a kérést, hogy a munkatársak, kalauzok legalább ne nehezítsék az aktivisták (önkéntes) munkáját.

Ceglédre a menedékérők nem nagyon mennek be, egy-egy közülük benéz a kisváros központjába. A város gyakorlatilag nem tapasztalja meg a menekültek átutazását. Újságcikk született arról, amikor három menekült betévedt a belvárosba. A város nyugodt, mondjuk az tény, hogy nem akarnak tömegek csatlakozni az önkéntesekhez – a Migration Aid-es csoport nemrég bővül ötről hatfősre.

Az esetre rákérdeztünk a ceglédi rendőrségnél is, ők nem adhatnak felvilágosítást, és a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysághoz irányítottak minket, amely ezt válaszolta a megkeresésünkre: "A Ceglédi Rendőrkapitányság öt munkatársa 2015. július 29-én 23 óra körüli időben – a vasútőrök bejelentését követően - jelent meg a ceglédi vasútállomáson, ahová körülbelül 60 külföldi állampolgárságú, menekültügyi eljárás hatálya alatt álló személy érkezett. A járőrök szolgálati feladataik ellátása keretében segítették a külföldi állampolgárok átszállását a csatlakozó vonatra, mellyel 23 óra 24 perckor a számukra kijelölt tartózkodási helyre továbbutaztak. Rendbontás, jogsértő cselekmény, illetve rendőri intézkedés az eset kapcsán nem történt. A fentiekhez hasonló rendőri jelenléttel a rendőrség támogató, segítő, illetve megelőzési célokat kíván megvalósítani a közlekedési létesítmények forgalmának figyelembevételével." A rendőrség szerint tehát segítő, megelőző célú akció történt, noha erre azelőtt nem volt szükség.

Elképzelhető, hogy a menedékkérők nem épp erre a segítségre számítanak.