December közepén a Fővárosi Választási Bizottság zöld utat adott két népszavazási kezdeményezésnek is. Karácsony Gergely Zugló polgármestere a Városliget beépítésével, Erdélyi Katalin az Átlátszó munkatársa pedig a 2024-re tervezett olimpiával kapcsolatban kérné ki a budapestiek véleményét. A két kérdés így hangzik

Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?

Egyetért-e Ön azzal, hogy a városligeti építési szabályzat ne tegye lehetővé új múzeumi épületek építését a Városligetben?

Az indítványokat jogorvoslati eljárás keretében bíróságon támadták meg, így a sorsuk a Kúria döntéséig – amelynek végső határideje január 28. – nem biztos. A kezdeményezők ennek ellenére úgy döntöttek, hogy megkezdik a fölkészülést az aláírásgyűjtésre és a népszavazási kampányra. Ahhoz ugyanis, hogy kitűzzék a népszavazást, kérdésenként 140 ezer érvényes aláírást kell összegyűjteni, és a népszavazás sikere még akkor sem garantált.

A beadványtevők elsőként abban állapodtak meg, hogy a két ügyet közös kampánnyal segítik, és ehhez más szervezetek csatlakozását is várják. Az akció első fázisa pedig egy úgynevezett regisztrációs kampány, mely magát az aláírásgyűjtést előzi meg, és ez indult el a mai napon, mégpedig a „Hajrá Budapest” Facebook-oldal létrehozásával.

A Hajrá Budapest oldal borítóképe

A szervezők célja – szemben a hagyományos „kitelepülős” módszerrel – hogy önkéntesek toborzásával, ne kevesen gyűjtsenek sok aláírást, hanem sokan keveset. Azaz a köztéri jelenlét mellett, illetve helyett a rendelkezésre álló harminc nap alatt gerillamódszerekkel és a közösségi média lehetőségeit kihasználva szerezzék meg a szükséges mennyiségű támogató aláírást. Az akcióban építenének a nemzetközi tapasztalatokra, például az Egyesült Királyságban folytatott úgynevezett Robin Hood Adó-kampányra, amely a pénzügyi tranzakciók megadóztatására irányult, és összesen egymillió aláírás összegyűjtését eredményezte.

Sok ember kis erőfeszítése

A szervezők azt remélik, hogy felépíthető egy bevonási folyamat, amelynek során bevonzanak 10 ezer embert, aki vállalják, hogy gyűjtenek legalább 10 aláírást mindkét kérdésben (egy aláírásgyűjtő ívre 10 aláírás fér). A hasonló kampányok tapasztalatai azt mutatják, hogy az online tett vállalásokat a támogatók 10 százaléka hajtja végre, ám ez az arány 80 százalékra nő, ha telefonos kommunikációra is van mód, és még ennél is magasabb, ha a személyes kapcsolat is létrejön – vélik a szervezők, akik az összes aláírás mintegy kétharmadát szeretnék ilyen módon megszerezni.

Elmondásuk szerint a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a téma kellően érdekes és motiváló, és ha kialakul a kétirányú kommunikáció lehetősége a potenciális önkéntesek és a központ között, akkor meglepően sok embert lehet rávenni kisebb erőfeszítések megtételére, ami megsokszorozza a kezdeményezés erőforrásait.

Mindezzel párhuzamosan a kezdeményezők egy mikrodonációs kampányt is indítanak, vagyis a költségekre kisösszegű adományokat igyekeznek gyűjteni, amelyek egy elkülönített számlára folynának be. A népszavazás egyik kezdeményezője, Erdélyi Katalin tavaly részt vett már hasonlóban, amikor a Kétfarkú Kutya Párttal közösen az általa is szerkesztett Vastagbőr blog több tízmillió forintot szedett össze a kormány propagandájával szembeni plakátkampányra.

Amennyiben az aláírásgyűjtés sikerrel jár, úgy föltehetőleg június elejére írják ki a népszavazást. A szervezők ez esetben a tavasz folyamán folytatnák az adományszerzést, és próbálnák fönntartani a téma iránti érdeklődést, majd a referendumot megelőző egy hónapban a mozgósításra helyeznék a hangsúlyt.

Emlékezetes: nemrég Hamburgban történt hasonló, amikor is a város lakói úgy döntöttek: drágának találják az olimpiarendezést. A hamburgi kampány sokban emlékeztetett arra, amelyet most a magyar szervezők szeretnének véghezvinni.