"Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék ott lenni, amikor bekövetkezik." (Woody Allen)

Tegyük fel, hogy Ghaith Rashad Pharaon tényleg meghalt, elvégre világhírű, az FBI és az Interpol által is körözött olajmilliárdosok halálhírét röpke, eldugott tweetekben szokták világgá kürtölni ismeretlenek, úgy, hogy a világsajtóban azóta sem született egyetlen valamirevaló cikk sem a halál okáról, körülményeiről. Cége, amely a mai napig elnökeként tartja számon az elhunytat, megerősíti a január 6-i halál hírét, illetve előkerül pár fotó a bejrúti Four Seasons hotelben tartott gyászszertartásról, ennyi, így megy ez.

De jó, tegyük fel, Pharaon valóban meghalt, nem pedig valami nemzetbiztonságilag garantált új identitással él mondjuk Bejrútban vagy Seregélyesen, netán Dél-Amerikában, mint némely más korábbi celeb. Akkor most azt a tömény rejtélykomplexumot, amit az egyszerűség kedvéért Pharaon-ügynek nevezünk, pikk-pakk levehetjük napirendről? A vizsgálat el sem kezdődött, felejtse el?

Nem, vizsgálat nem lesz, ezt a lehetőséget még Pharaon életében, tavaly decemberben kategorikusan kizárta a vele haveri-üzleti-jachtszomszédi viszonyban álló állampárt. Az indoklást Németh Szilárdra, a kormányzat rezsi- és eltakarításügyi szakértőjére bízták, aki közölte: azért nem támogatták a ténymegállapító vizsgálatról szóló javaslatot, mert

a magyar hatóságok jogszerűen jártak el, amikor beutazási és tartózkodási engedélyt adtak ki Gaith Pharaonnak.

Előtte pedig még maga Orbán Viktor állította a parlamentben, hogy

a magyar hatóságok nem tártak fel nemzetbiztonsági kockázatot Pharaon hazai tevékenységével kapcsolatban.

Mindez viszont annyi új kérdést vet fel, hogy már ezért is érdemes volna napirenden tartani ezt az ügyet. Pharaon halála ugyanis véletlenül sem jelentheti azt, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak legkorruptabb kormánya elsunnyoghatja a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb nemzetbiztonsági botrányát.

A magyar hatóságok jogszerűen jártak el, tényleg? És ezt honnan veszi vajon a rezsi- és civilügyi szakpolitikus? Mégiscsak lefolyt valamikor egy a nyilvánosság kizárásával tartott belső vizsgálat, amely egyértelműen tisztázta: kinek a felhatalmazásából, pontosan mikor, és milyen alapvető nemzetbiztonsági ellenőrzések kiiktatásával kellett mindenáron Magyarországra importálni a csalásért és ezer más dologért körözött szaúdi üzletembert?

Egy dolog nem kérdés, ezt az ügyet övező minden rejtély és bizonytalanság dacára egészen határozottan tudjuk: a miért. Azért kellett Pharaont behozni, hogy zavartalanul bizniszelhessen, egyebek mellett a miniszterelnök közvetlen környezetével, családtagjaival.

Ha a kormány halálkomolyan azt akarta magával elhitetni, hogy korábbi kétséges ügyei, mondjuk a bin Laden-kapcsolat dacára Ghaith Pharaon egy értékes devizakülföldi, akinek (pontosabban: strómanjainak) lehetővé kell tenni a fővárosi ingatlanüzleteket és a vidéki kastélyvásárlásokat, akkor vagy ostoba, vagy végtelenül cinikus és hazug – egyik verzió sem arra vall, hogy jó kezekben tudhatjuk az ország védelmét.

Pharaon messze nem csak (más források szerint: nem is elsősorban) üzletember volt. Még a botrányos BCCI időszakában civil szervezetek helyett a pakisztáni nukleáris programot támogatta, az pedig a BM számára is nyilvánvaló volt, hogy a pakisztáni Attock Oil Refinery nevű cégének "állítólagos igazgatója Kamal Adham, a szaúdi hírszerzés volt vezetője".

Közvetlenül szeptember 11-e után pedig nemcsak az derült ki, hogy Pharaon egyik támogatója volt bin Ladennek, hanem az is (hála egy francia titkosszolgálati jelentésnek), hogy az al-Kaida lényegében megörökölte a BCCI struktúráját, hálózatát, de még főbb kádereit, fegyver- és olajkereskedőit is. Igen, mindez nem volt akadálya egy 80 millió dolláros, afganisztáni amerikai védelmi megbízásnak, de ott legalább nem vehetett volna házat, közvetlenül az elnök rezidenciájával szemben.

Arra, hogy Pharaon befolyásos szaúdi, pakisztáni és esetleg más iszlám vezetők titkosszolgálati kijáróembere lehetett, a WikiLeaks néhány kiszivárogtatott e-mailje is utal (a mailek 2010-es keltezésűek). A Stratfor biztonságpolitikai elemző intézet egyik forrása, egy "libanoni üzletember" szerint az alavita (az iszlám egyik síita ága) Pharaon rendszeresen utazik Szíriába, ahol mindig szívesen látják, és ahol egy Zardari nevű gazdag pakisztáni üzletemberrel tárgyal. A Stratfor másik forrása, egy "libanoni újságíró" azt jelentette, hogy Pharaon nem is igazi üzletember, csak egy

frontember, aki mocskos dolgokat intéz Szaúd-Arábia nevében,

lévén a szaúdiak "alapvetően besúgónak és néha közvetítőnek használják" őt (valamint illegális fegyverkereskedelemre). Mint látjuk tehát, a terrorizmust támogató csaló üzletember, a körözött fegyverkereskedő, pénzmosó és besúgó "professzor" ideális vevő volt a Cinege úti miniszterelnöki rezidenciával szomszédos villa és ingatlan megvásárlására, bár mindannyiunknak ilyen rendes lenne a szomszédja.

Tényleg, és azt mikor fogjuk megtudni, mikor jött be az országba Pharaon, és mit csinált, kikkel tárgyalt itt? Ha nincs a Seregélyesi Kisbíró c. szaklap, még azt sem tudnánk, hol mulatott professzor úr. Miközben a mai napig egyszerre áll az a verzió, hogy "a legszigorúbb ellenőrzés és államközi konzultáció után jogszerűen" kapta meg a vízumát, másrészt a BM szerint nem lehetett levenni az ujjlenyomatát, mert "a barázdák nagymértékű sérülései miatt nem volt alkalmas az azonosításra."

És akkor az időpontok. A Heti Válasz előbb arról írt, hogy Pharaon "először 2014 elején kapott tartózkodási engedélyt – üzleti-befektetői tevékenységére –, melyet kétszer megújítottak", majd hivatalosan közölték, hogy "a férfi 2014 szeptemberében nyújtotta be vízumkérelmét a bejrúti magyar követségen, amelyet 2014. október 15-én kibocsátottak", majd a külügytől megtudtuk, hogy "a tartózkodási engedély felvételére jogosító D-vízum kérelmét az ammani, jordániai magyar nagykövetség konzuli hivatalában nyújtotta be Pharaon 2014. november 24-én." De bármelyik verziót hisszük is el, hogyan történhetett meg az, hogy a BM által említett megkísérelt ujjlenyomatvételre csak 2015 március 2-án került sor?

Mi volt addig? Mit csinált addig az országban az FBI és az Interpol által körözött al-Kaida-közeli vállalkozó? Akiről pontosan tudhatták, kicsoda, hiszen erről szól Pintér Sándor elhíresült levele a szaúdiakhoz? Ja, és ha már itt tartunk: ha Pharaon már 2014-ben megkapta a tartózkodásit, akkor a belügyminiszter úr miért csak 2016 november végén ír a szaúdiaknak, hogy heló?

Tegyük fel, Ghaith Rashad Pharaon tényleg meghalt. Ám emléke, és főleg itteni rövid, de sikeres pályafutását lehetővé tevő magyar kormányzat még sokáig velünk él. Legyen nekünk könnyű a föld.