Péntek reggel Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök, a Fidesz (jobboldali kormánypárt) elnöke kijelentette – abból az alkalomból, hogy az emberi jogokat védő csoportok (NGO-k: a „civil szervezet” elnevezés téves, illogikus) visszautasítják, hogy az új törvény értelmében mintegy külföldi ügynöknek titulálják saját magukat –, hogy A POLGÁRI ENGEDETLENSÉG NEM LÉTEZIK A MAGYAR JOGRENDSZERBEN.

Orbán Viktornak, az egykori joghallgatónak és a civil társadalom kérdéseit (rövid ideig) tanulmányozó oxfordi vendégdiáknak tudnia illenék, hogy a polgári engedetlenség fogalma szerint (per definitionem) NEM LEHET része semminő jogrendszernek, hiszen a lényege: ellenállás avval a jogrendszerrel szemben, amelyet az ellenállók – vállalva a nekik hátrányos jogkövetkezményeket – igazságtalannak, magasabb értelemben jogtalannak tartanak.

A polgári engedetlenség a természetjog, azaz az erkölcs területére tartozik: erkölcsi indítékú szembeszállás a hatályos joggal, amelyben a hatályos jogot kétségbe vonó szabály természetszerűleg nem kaphat helyet. Ez minden első éves joghallgatónak, sőt: az újságolvasó közönség minden minimálisan tájékozott, racionálisan gondolkodó tagjának teljesen világos.

A polgári engedetlenséget gyakorló minden személy vagy csoport tudja, hogy jogsértést követ el – mi több: kinyilvánítja, a nyilvánosság előtt vállalja, hogy igenis, jogsértést követ el –, és a hatóság dolga, hogy a szubjektíve magasrendű indíttatású, az erkölcsi szempontot (helyesen vagy tévesen) érvényesítő, áldozatvállalásra kész személy vagy csoport ellen eljárást indít-e, vagy figyelembe veszi az illető(k) – az engedetlenkedő(k) – önzetlenségét és jó szándékát.

Az, hogy a polgári engedetlenség nem része a jogrendszernek, triviális avagy üres kijelentés; hiszen az emberi jogokat védő csoportok se mondták (nem is mondhatták volna), hogy ellenállásuk hatályos jogszabályoknak felel meg. Ellenkezőleg: nyilvánvalóvá tették, hogy engedetlenségük (ellenállásuk) hatályos – vagy hatályosuló – jogszabály ellen irányul.

Orbán Viktor miniszterelnök úr – nem először – műveletlen szamárságokat beszél, vagy (ami még rosszabb), föltételezi, hogy műveletlen szamárságokkal meg lehet téveszteni a közvéleményt. Ebben – szintén nem először – téved.