Szijjártó is elment, levél is volt, de Washington csak nem lelkesedik Orbánért
Bár a héten Washingtonban vizitáló Szijjártó Péter ebben reménykedett, de az amerikai-magyar kapcsolatokban továbbra sincs változás, sőt az újabb lobbizó levél ellenére a vidéki sajtó támogatására kiírt amerikai külügyminisztériumi program sem áll le.
Pénteken járt le a jelentkezési határidő arra a 700 ezer dolláros programra, amellyel a washingtoni külügyminisztérium demokráciáért, emberi jogokért és munkavállalókért felelős irodája (DLR) a független és objektív vidéki magyar sajtót akarja támogatni. Mint Patricia A. Davis, a DLR programigazgatója a HVG-nek elmondta, tisztában vannak azzal, hogy az ilyen amerikai kormányzati támogatásokra pályázni komplex, bonyolult feladat, ezért úgy vélte, egy, legfeljebb két nem kormányzati szervezet (NGO) képes a feltételeknek eleget tenni, mert rendelkezik a megfelelő tapasztalatokkal.
A beérkezett pályázatok értékelésébe bevonják a külügyminisztérium Európáért és Eurázsiáért felelős államtitkárságát, amelynek vezetője – az Orbán-kormányt számtalanszor bíráló Victoria Nuland utódjaként – A. Wess Mitchell. Ő szintén jól ismeri Magyarországot, hiszen kinevezése előtt az általa alapított, Közép-Európára fókuszáló Center for European Policy Analysis (CEPA) washingtoni kutatóintézet igazgatója volt. (A CEPA második embere lett a washingtoni nagyköveti posztról menesztett Szemerkényi Réka, Orbán egykori külügyi tanácsadója.) Davis a HVG-nek kulcsfontosságúként jellemezte az elbírálási folyamatban a budapesti amerikai nagykövetséget, amelynek élén Colleen Bell nagykövet tavaly januári távozása óta ideiglenes ügyvivőként David Kostelancik áll.
Csúsztatás és fúrás
Ha megvan a pályázat eredményhirdetése, akkor megkezdődik a tárgyalás a program részleteiről, arról, mire lehet költeni a rendelkezésre álló pénzt, ami a kiírás szerint nem lehet kevesebb, mint 500 ezer, és több mint 700 ezer dollár. Davis azt mondta, nagyon elégedetten fogadná, ha a program a hivatalosan kijelölt május 1-jei dátummal elindulna, ami viszont csak az aláírás időpontja lenne. Ekkor kezdené az egy vagy több győztes NGO a feladatra jelentkező médiavállalkozások kiválasztását, az emberek megbízását, így a programigazgató szerint az érdemi munka valószínűleg hónapokkal később indulhatna. Maga a kiírás is azzal számol, hogy a kezdés május és július között lehet, a program pedig 18-24 hónapig futhat.
Ezért sem több politikai kampánynál, hogy a magyar kormány az idei parlamenti választásba való beavatkozásként állítja be a független és objektív vidéki médiát támogató amerikai külügyminisztériumi programot. Amit beavatkozásként értékelt az e heti washingtoni látogatása előtt az MTI hírügynökségnek adott interjújában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is. Szijjártó megbeszélést folytatott Mitchell-lel, aki a putyini Oroszországot feltartóztatni akaró nézeteket vall, és öt éve a demokrácia válságát említette Orbán populista, EU-ellenes retorikája és centralizáló politikája kapcsán. A magyar külügyminiszter találkozott Fiona Hill-lel, a nemzetbiztonsági tanács Európáért és Oroszországért felelős igazgatójával is – akit nemrég a temérdek állami pénzen vett amerikai lobbista, Connie Mack volt floridai republikánus képviselő a Hungary Insights elektronikus hírlevelében kapcsolt össze „Soros által pénzelt csoportokkal”.
A magyar külügyminiszter ezúttal sem tudott találkozni amerikai kollégájával, Rex Tillersonnal, aki viszont január végén London, Párizs és a davosi Világgazdasági Fórum után Varsóba is ellátogat. (Mitchell is járt már Varsóban államtitkárként, de Budapesten még nem.) A lengyel fővárosban tavaly júliusban a hamburgi G20-csúcsra tartó Donald Trump amerikai elnök is megfordult és beszédet mondott. Vagyis Lengyelország könnyedén megkapta azt, amire a New York-i milliárdos elnökjelölti ambícióját az európai vezetők közül elsőként támogató Orbán Viktor és kormánya egyelőre hiába vágyik: nemcsak a találkozást Trumppal, de azt a normális kapcsolatok jelének minősülő gesztust is, hogy a szövetséges ország külügyminiszterét fogadja az amerikai kollégája.
Bejelentkeztek Orbánék furcsa barátai
A kétoldalú kapcsolatok javítását szorgalmazza az az Andy Harris marylandi republikánus képviselő által összeállított levél, amelyet Szijjártó washingtoni látogatására időzítve címeztek Tillersonnak. Ebben a civilben altatóorvos Harris és tíz társa – mind a republikánusok jobbszárnyáról, köztük a Vlagyimir Putyin orosz államfő „legjobb washingtoni emberének” tartott kaliforniai Dana Rohrabacher – az Obama-korszak Magyarországgal kapcsolatban elhibázott politikáját továbbvivő amerikai külügyminisztériumot tartják felelősnek, amely az együttműködés helyett beavatkozik egy kiváló és hűséges szövetséges belpolitikájába.
A január 11-ei keltezésű levél aláírói azt szeretnék, ha Tillerson azonnal felfüggesztené a független és objektív vidéki sajtó támogatására kiírt program végrehajtását, mert az szerintük a közelgő parlamenti választás miatt helytelen beavatkozás Magyarország belügyeibe. És kifogásolják, hogy a pályázat Magyarországot úgy tekinti, mint ha nem lenne teljes mértékben működő demokrácia. A képviselők levelét csak néhány nappal követte a Freedom House éves jelentése, amely megállapította: a felmérésben külön is említett, autoriter rendszer felé haladó Magyarország – ahol az ország populista vezetői konszolidálták a hatalmukat, miközben meggyengítették a demokratikus intézményrendszert, és már törvényi szinten is támadják a civil szervezeteket – az EU legkevésbé demokratikus tagja.
A levélírók nem hagyták említés nélkül David Kostelanciknak a MÚOSZ székházában tavaly októberben mondott beszédét sem, amelyben az ideiglenes ügyvivő a független magyar médiára nehezedő kormányzati politikai és gazdasági nyomásról szólt. Harris korábban ez ügyben már próbálkozott egy Tillersonnak írt levéllel, akkor azt szerette volna elérni, hogy a külügyminiszter „fékezze meg” a budapesti ügyvivőt. Aki az amerikai diplomáciai gyakorlat szerint minden cselekedetét egyezteti a washingtoni külügyminisztériummal, így tett annak idején, a kitiltási botrány kapcsán elődje, André Goodfriend is, aki szintén nem a saját kezdeményezésére állhatott bele a konfliktusokba.
Harris és társai azt is javasolják, hogy a washingtoni külügyminisztérium szervezzen „megfelelő magas szintű találkozókat a két ország vezetői között”, és mihamarabb nevezzen ki egy új nagykövetet Budapestre, aki „megérti az USA és Magyarország stratégiai együttműködés fontosságát”. A nagykövetek kinevezésére az amerikai külügynek vajmi kevés befolyása van. A misszióvezetők személyére az elnök tesz javaslatot, amit a szenátus hagy jóvá – vagy nagyon ritka esetben vet el – egy meghallgatás után, ami a budapesti posztot korábban betöltő Colleen Bell esetében kissé viharosra sikeredett. A nagykövet gyakran – Budapest esetében az utóbbi évtizedekben jellemzően – politikai kinevezett, aki az elnök kampányában pénzgyűjtőként jeleskedett.
„Orbán, a védelmező”
Az Amerikai–Magyar Kongresszusi Fórum társelnökeként Harris élesebben fogalmazva toborozta aláíró társait, mint ahogyan a Tillersonnak küldött levél szólt. A HVG által megszerzett „kampánylevél” azt állítja, hogy az Obama-adminisztráció hátat fordított Magyarországnak, és „eltorzította az Orbán Viktor vezette jobbközép kormány eredményeit”. A külügyminisztérium „páriaállamot próbált csinálni” Magyarországból, megtagadva tőle a magas szintű találkozókat. Pedig Orbán „a nyugati civilizáció, valamint a magyar hagyományos értékek és kulturális örökség szókimondó védelmezője”. Emellett pedig a tömeges bevándorlás, valamint „Brüsszel hegemóniája” elleni hang Európában, s Orbán irányításával Magyarország volt az EU első tagja, amely felismerte az unióba ellenőrizetlenül érkező migránsok jelentette biztonsági kockázatot, s elsőként cselekedett ennek megállítására. Arról nem is beszélve – tette hozzá Harris –, hogy Orbán Magyarországa Izrael legerősebb támogatója Európában.
A független és objektív vidéki sajtó támogatására szolgáló programot a külügyminisztérium Magyarországgal szembeni cselekedetei közül a leginkább sokkolónak minősítő Harris úgy értékeli, ezzel a tárca az ellenzéki médiát akarja pénzelni egy EU- és NATO-tag demokratikus országban. Az egyetlen republikánus marylandi képviselő arra is emlékeztet, hogy Orbán elsőként támogatta Trumpot, akivel egyező nézeteket vall a védelem, a biztonság, a terrorizmus elleni küzdelem vagy a bevándorlás kérdésében. És ahogy Trump kijelentette, hogy Amerika az első, „úgy képviseli Magyarország a saját nemzeti érdekeit, sokszor a liberális, Soros pénzelte ellenzékkel szemben”. Ezen jogos törekvésbe pedig az amerikai külügyminisztérium gyakran beleártotta magát „hivatalos személyeknek a belpolitikát kritizáló nyilatkozataival”.
A „kampánylevélre” reagálva a Magyarországot szintén jól ismerő Thomas O. Melia – aki 2010–2015-ben éppen a DRL Európáért, Dél- és Kelet-Ázsiáért, valamint a Közel-Keletért felelős helyettes államtitkára volt – a The American Interest honlapján megjelent cikkében a szenátus külügyi bizottságában kisebbségben lévő demokraták által Putyin európai nyomulásáról összeállított minapi jelentésére emlékeztetett. A dokumentum megállapította, hogy az EU és a NATO tagjai közül leginkább Orbán támogatja az orosz államfőt, annak vezetési stílusát és világnézetét. Azt pedig Melia az antiszemitizmus kiszolgálásának tekinti, hogy az Orbán-kormány az 1930-as évekre emlékeztető óriásplakátokon indított kampányt a zsidó Soros György ellen, aki Harris állításaival szemben egyetlen ellenzéki pártnak sem nyújtott anyagi támogatást.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
