Az önkormányzat bevallottan a  rendezett városkép megteremtését, a  művelési ágtól eltérő hasznosítástól való elterelést jelölte meg célként, és csak azt a területet mentesítette az adó alól, amely teljes egészében mezőgazdasági művelés alatt áll. Később ezt még pontosították: ez a mentesség csak akkor érvényes, ha az ingatlanon nincs felépítmény, „különösen fészer, présház, stb.”, egyéb tárgy, „különösen téglarakás, bármilyen mezőgazdasági tevékenységhez nem kötődő objektum, csatornafedél, stb.” Ezzel a Kúria szerint még a behatárolt területen belül is szinte névre szólóan körülírták a  kötelezettek körét, mert nyilvánvalóan egyes elhanyagolt ingatlanok tulajdonosait akarják más magatartásra bírni.

Csakhogy az adóztatás a legfőbb bírói testület szerint nem erre való. Az a közteherviselés eszköze, és törvénytelen, mert a jogegyenlőséget sérti, ha egyes csoportokat indokolatlanul megkülönböztetnek, hátrányos helyzetbe hoznak. A közösség szabályait sértő magatartás büntetésére vannak más jogi eszközök, de „a helyi adóztatás rendeltetésével ellentétes joggyakorlásnak minősül, ha közteherviselés címén nem a  teherviselő-képességhez, hanem magatartás szankcionálásához kapcsolódó jogalapot határoznak meg.” Ezért semmisítették meg a kúriai bírák a rendeletet, amelyet ezután a folyamatban lévő perekben sem lehet alkalmazni.