„Őcsényt felzabálta a gyűlölet, megrágta, majd visszaöklendezte”

– ezt mondja egy őcsényi lakos egy évvel a szörnyű emlékű falugyűlés és az azt követő agresszió után. 2017 szeptemberének végén kétes hírnevet szerzett magának a tolnai település, annak a helyiek örülnek a legkevésbé, hogy így vált ismertté Őcsény.

A pillanat, amikor kirobbantak az indulatok, a szeptember 25-i falugyűlés volt, amikor a helyiek meghallgathatták a polgármestert, Fenyvesi Zoltán panzióst, aki vendégül látta volna a menekülteket, Siewert Andrást, a Migration Aid csoporttól, valamint több helyi képviselőt is.

A falugyűlésről sokáig csak részletbeszámolók voltak, a teljes jegyzőkönyv Őcsény honlapjára jóval az eset után került fel, cikkünkben innen másolunk ki mondatokat, hogy visszaadjuk az akkori hangulatot. Egy év elteltével beszéltünk Siewerttel, hogy hogyan emlékszik vissza az akkori eseményekre, ő azt mondta a hvg.hu-nak, hogy akkor mesterségesen volt szított a hangulat, a választások előtt a migránsgyűlölet akkora volt, hogy nem lehetett más az akkori történt vége, csak a tettlegesség. Mint ismert, a helyiek kiszúrták a menekülteket fogadni készülő panziós kocsijának kerekét. (A dologból rendőrségi ügy lett, a tettest elkapták, aki beismerő vallomást tett. A bíróság elítélte és 450 ezer forintos kártérítés megfizetésére kötelezte. Fenyvesi a pénzt menekülteknek ajánlotta fel.)

Mielőtt kiderült volna, hogy Őcsényben táboroztatnának néhány legálisan befogadott, oltalmazott menekültet, Esztergályhorvátiba vitték volna őket, onnan azonban kiutálták őket. Siewert most azt mondta, egy év elteltével: idén nyáron a menekültek eljutottak nyaralni Esztergályhorvátiba, „a kampány és a politika idén nem szólt bele”, ők is nagyobb figyelmet fordítottak a felkészítésre.

hvg.hu

Őcsényt viszont tavaly derült égből villámcsapásként érte a hír, hogy jönne néhány menekült család Fenyvesi panziójába. A legtöbben egy tévériportból értesültek a dologról. Emlékszem, amikor a hvg.hu tudósítójaként először voltam ott, a falu összes kocsmájában a köztévé ment, ahonnan megállás nélkül a menekültekkel riogattak az országgyűlési választás előtti hónapokban. Sör és fröccs a kézben, szemek a képernyőn – ez volt a látkép.

„Nem volt ez így jó” – ez volt a helyiek általános vélekedése egy évvel az események után. Hogy mi az az "ez", már nem derül ki soha. Nehezen beszélnek ugyanis az őcsényiek a tavalyi eseményekről. Van, akiben a szégyen, másban a düh nem engedi, hogy jöjjenek a szavak.

Pedig a tavalyi falugyűlésen még nem tartották magukban az érzéseket. Most a jegyzőkönyvből idézünk.

*

V. I. őcsényi lakos:

• „Mi igenis nem akarunk senkit! Magatehetetlen embert ápolok egyedül, hozzám ha éjszaka valaki bejön, mit csináljak? Gorombán nézzek rá?”
• „Ez olyan, amikor a gyereket ceruzával megbököm kicsit, hogy ilyen lesz a szuri, utána meg jönnek és felvágják a hasát.”

N. G. őcsényi lakos:

• „Ebben a faluban rengeteget dolgoznak éjt nappallá téve, nevelik a gyerekeiket és 5-10 éve nem jutottak el nyaralni sehova a családjukkal. Ezért nézzék el nekünk, hogy nem tudunk empatikusak lenni.”
• „Meggyőződésem, hogy egy kísérlet részesei vagyunk, tudtunk és beleegyezésünk nélkül. Azt tesztelik, hogy viszonyulunk a migránsokhoz.”
• „Az őcsényi emberek nem rasszisták, minden nálunk vendégeskedő afrikait szívesen látunk, ahogy bárki mást is. Például, ha a kórházból a líbiai vagy szír orvos eljön a gyerekeivel.”
• „Nem velünk szimpatizáló és irántunk érdeklődő, hanem a híradásokból és a Facebookról jól ismert, az európait megvető, lenéző, zsebre dugott kézzel és unott pofával őgyelgő, a nőket és a gyerekeket unalmukban zaklató migránsokat fogunk kapni.”
• „Most hagyjam ott a munkahelyemet, hogy a lányaimat kézen fogva vezetgessem a faluban?”

K. F., a jegyzőkönyv szerint MSZP-s politikus:

• „Van hova vinni őket, menjenek nyaralni a befogadó táborba.”

N. M. őcsényi lakos:

• „Hogy gondolta, hogy olyanokat betesz az iskola mellé, hogy azt nézzék, kit és hogyan lehet majd félrehúzni? Vagy esetleg behúzni a Csengettyűs házba, és amikor tud, majd akkor kiszabadul.”

A. M. őcsényi lakos:

• „1541-ben Buda várát hogyan vették be? Először egy török, majd két török, majd tíz török, és egyszer azon kapta magát a magyar, hogy ő már a váron kívül van.”

S. B. őcsényi lakos:

• „Most befogadunk nyolcat, fél év múlva majd nyolcvanat vagy nyolcszázat.”

SZ. Z. őcsényi lakos:

• „Legyen keresztény, utána nyaralhat.”

K. Z., a jegyzőkönyv szerint alpolgármester:

• „Ebben a faluban, ahol eddig ki volt szunnyadva az élet, a migránsüdültetéssel kapcsolatban teljesen felvirágzott.”

*

A falugyűlésen a polgármester – aki később lemondott, majd újraválasztották – azt mondta, ők nem tudnak mit tenni hivatalosan, de a helyiek polgári engedetlenségbe kezdhetnek, ha akarnak, így megakadályozva az üdültetést. Ugyanis Fenyvesi sokáig hajthatatlan volt. Végül megfenyegették, kiszúrták autója kerekét, így elállt a tervétől.

„Terror van Magyarországon, de nem a menekültek miatt” – mondta akkor erről, majd kiderült, Orbán Viktor az őcsényiek mellé állt az eset után.

hvg.hu

Fenyvesi tíz évvel ezelőtt érkezett Őcsénybe, Szolnokon is van lakása, néhány hetet itt, néhány hetet ott tölt. „Az M6-os autópálya építésénél dolgoztunk, akkor hallottam először Őcsényről. Megtetszett a hely, Szekszárd környéke, azok a dombok, amik Szolnokon nincsenek. És megtetszettek az emberek, barátságos népség, igazán közvetlenek” – vallott még a falugyűlésen a panziós. Az eset után sokáig nem volt Őcsényben. Amikor először visszatért, elkísértük.

Azt mondta, fél, de az a terve, hogy higgadtan megbeszéli a falubeliekkel, ki mit rontott el, ő ugyanis Őcsényben képzeli el a jövőt.

Amikor egy évvel ezelőtt egy helyi megkérdezte tőle, miért csinálja ezt az egészet, ő azt mondta, azt szeretné, ha Magyarország olyan hely lenne, ahol ember embert elfogadna.

Lenne szeretet és elfogadás egymás iránt. Szeresd felebarátodat.

Visszatérése után hűvösen fogadták, sokan nem értették, mit keres köztük. Azonban úgy tudjuk, az eltelt nem egész egy évben sokat enyhültek az emberek, a panziós ma már nem érzi úgy, hogy lenne Őcsényben haragosa.

Egy helyi azt mondta, miután újra elolvasta akkori szavait a jegyzőkönyvből, hogy

akkor nem voltam önmagam. Sokan nem voltak önmaguk.