Pelle János újságíró értetlenkedik, megpróbálja talán magával is elhitetni, hogy nem érti, miért nevezik egyesek történelemhamisítónak, árulónak, kollaboránsnak, no, nem – mint állítja – mindenkit, „aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy előbbre jussunk… a holokausztnak a feldolgozásában”, hanem csak Schmidt Máriát és azokat, akik alatta szolgálnak.

Szerinte Heisler András, a Mazsihisz elnöke állította azt, hogy Schmidt már hosszú évekkel ezelőtt kiírta magát a holokausztkutatók közül. Pelle figyelmetlen volt: Heisler elnök úr nem tett mást, mint hivatalos Facebook-oldalán közzétette a magyar holokauszt szaktudomány doyenjének, R. L. Braham professzornak a hozzá intézett nyílt levelét, abban szerepel Schmidt neve és történészi pályafutásának értékelése. Pelle szerint „nem lehet előre pálcát törni egy kiállítás fölött, melyről csak töredékes információk állnak rendelkezésre”. Ünnepelni viszont lehet, „új szemléletűnek”, „hitelesnek”, a „közönséget vonzónak” és „nagyszabásúnak” nevezni viszont lehet, hiszen ő a Magyar időkben szeptember 27-én ezt már megtette. Azt viszont Pelle most is gondosan titkolja, miért nem lehet megismerni a Sorsok Házába tervezett új kiállítás forgatókönyvét. Pedig bizonyára ő, aki hosszú évek óta dolgozik Schmidt Máriának, jól tudja ennek a legfőbb okát.

Schmidt egyszer már megjárta a nyilvánossággal. 1998-1999-ben, akkor Orbán Viktor miniszterelnök fő történész tanácsadójaként Auschwitzba tervezett egy holokausztkiállítást Ihász Istvánnal, a Magyar Nemzeti Múzeumban ma is látható hírhedt, nyílt Horthy-rendszer-apologetikát tartalmazó kiállítás főkurátorával. Akkor a forgatókönyvük nyilvánosságra került, és komoly szakmai bírálatokat kapott. Ezekre sem Schmidt, sem Ihász egyetlen értelmes mondattal nem tudott válaszolni. Azóta Schmidt a Sorsok Házával kapcsolatos ritka megszólalásai alkalmával arról fabulázik, hogy másutt sem szokták egy-egy tervezett kiállítás forgatókönyvét előre vitára bocsátani. Lehet, hogy nem tudatosan hazudik, csak nem tudja, hogy egy-egy új múzeum megnyitását milyen széles körű, olykor évekig tartó szakmai viták előzik meg világszerte.

Erősen gyanítható, hogy Schmidt és a vele kollaborálók most valamit nagyon el akarnak titkolni a hazai és nemzetközi holokauszt-szakértők elől. Talán csak nem azt, hogy a Horthy-rendszert megint egyszer hófehérre akarják mosni, mint teszik azt a Terror Háza Múzeumban 2002 óta? Vagy azt, hogy milyen aránytalanul nagy részt szánnak a kb. ezer (1000) magyarországi embermentőnek, és milyen keveset az elkövetőknek és a közömbös vagy ellenséges kívülállóknak? Pelle álnaiv álértetlenkedés helyett jobban tenné, ha a nyilvánosság előtt is, összefogva Gerő Andrással és Köves Slomó főrabbival, azért küzdene, hogy Schmidt Mária hozza nyilvánosságra tervezett kiállításuk forgatókönyvét. Az érdemi szakmai vita csak ezek után indulhat el. Addig marad, ami van: a Schmidt, Pelle, Gerő és Köves által kavart ködfüggöny, amely mögött titokban megpróbálják összegründolni a Sorsok Háza kiállítását.