Mindenkinek joga van a bírói úthoz, kivéve a bírót – derült ki a Győri Törvényszéken, ahol a Stániczné dr. Imre Csilla vezette bírói tanács megszüntette azt a pert, amit az elismert büntetőbíró, Vasvári Csaba indított Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal vezetője ellen, mondván az elnök önkényesen válogat a bírók között. Ebben egyébként egyetértett vele a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, amely szerint a joggal való visszaélés egyértelműen alátámasztható azoknál az álláspályázatoknál, amelyeket bár papíron "megnyert" Vasvári, mégsem nevezték ki táblabíróvá.

Az ügyben másodfokon eljáró – a Kúria által indoklás nélkül kijelölt – Győri Törvényszéken azonban már nem is vizsgálták érdemben az OBH elnök kinevezési gyakorlatát, így azt sem, hogy Vasvári pályázatai ügyében Handó jogellenesen járt-e el. A Stániczné dr. Imre Csilla vezette háromtagú bírói tanács szerint ugyanis

Handó Tündét nem lehet beperelni azért, ha egy bírói álláspályázatot eredménytelenné nyilvánít.

„Az OBH-elnök perképességét egyetlen jogszabály sem rögzíti, így ezen a kérdésen nem is érdemes elmélkedni” – hangzott el a tárgyaláson. Hozzátéve, azon kevés esetet, ahol mégis lehet Handót perelni, tételesen felsorolják a jogszabályok, a pályázatok eredménytelenné nyilvánítása pedig nem ilyen. A Stáncziné vezette bírói tanács véleménye szerint nem csak Handót nem lehet perelni, egyáltalán nem lehet bírósághoz fordulni a jogsértőnek gondolt OBHE-határozatok miatt.

Ennek az érvelésnek azonban némileg ellentmond a Kúria azon határozata, amely szerint az OBH-elnök személyzeti kérdésekkel kapcsolatos, a bíró szolgálati viszonyát érintő határozatai ellen a bíró a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz fordulhat. A Vasvárit az ítélőtábla pályázatokon elbuktató döntések pedig nyilvánvalóan ilyenek.

A Győri Törvényszék jogerős döntése szerint viszont úgy tűnik, hiába épültek be fékek nemzetközi nyomásra a bírósági igazgatás egyszemélyes vezetőjének hatásköreit illetően, valójában mégis érvényesíteni tudja Handó Tünde az akaratát.

„Az Országos Bírósági Hivatal elnöke joggal való visszaélése egyértelműen tetten érhető” – áll a Vasvári által jegyzett és a HVG birtokába jutott keresetben. A bíróságokon nem véletlenül kavart nagy vihart a konfliktus, amely látszólag előzmény nélküli: a PKKB-n amúgy nagy ügyeket tárgyaló és csoportvezető Vasvárit ugyanis tavaly nyáron még címzetes törvényszéki bírói címmel tüntette ki Handó. De ez sem volt elég ahhoz, hogy két olyan pályázat után, amelyben rendre Vasvári végzett a rangsorban az első helyen, övé legyen egy egyszerű fővárosi ítélőtáblai bírói poszt, miközben az ítélőtábla büntetőbíráinak szakmai támogatását is élvezte.

Igazából még egy rendes elutasításra sem méltatták,

az a pályázat, amelyen ő elindult, beszédes módon mindig eredménytelenül zárult, méghozzá azzal a sokatmondó indoklással, hogy a „munkaszervezést, munkaterhelést érintő változások igazgatási szempontból indokolatlanná tették az álláshely betöltését”. Jelentsen ez bármit is.

Csakhogy ezt az érvelést Handó saját maga cáfolta meg azzal, hogy Vasvári pályázataival egy időben is kiírt álláspályázatokat. Ráadásul mindeközben nem változott az ítélőtáblán engedélyezett bírói létszám sem. S amúgy is kilóg a lóláb, mert időközben vidékről két bírót is felrendeltek az ítélőtáblára még júniusban – vagyis, amikor még élt az utóbb eredménytelenné nyilvánított pályázat. Feledi Tamás Miskolcról, Katona Tibor pedig Szegedről érkezett.

Vagyis nehezen indokolható meg, hogy miért ne lett volna szükség azokra az állásokra, amelyeket a PKKB-s bíró megpályázott, s legalábbis papíron „meg is nyert”. Hacsak nem az a baj, hogy Vasvári – aki 2004 óta bíró, és például ő mentette fel Szilvásy György egykori titokminisztert – túlságosan autonóm, ahogy kollégái tartják róla. Vasvári amúgy nem is az ismeretlen helyre pályázott: még 2016-ban két hónapig ítélkezett már az ítélőtáblán is.

A Vasvári által megpályázott egyik állást azóta már betöltötték, ám a másik azóta is üres. Vagyis minden jel arra mutat, hogy „a meghirdetett státusz még létezik és betöltetlen, csak azt Handó tilos és személyválogató módon csupán nem velem, vagy pályázó és a rangsorban hátrébb álló kartársaimmal kívánja betölteni” – áll a keresetben. Hozzátéve

„az OBH elnöke a jogait a társadalmi rendeltetésével össze nem férő módon, visszaélésszerűen gyakorolja,

pontosan úgy, melynek megakadályozására az Alkotmánybíróság is törekedett”.

A Győri Törvényszék azzal nem is foglakozott, hogy Handó törvényesen gyakorolta-e a jogait, ám a jogsértést megállapító elsőfokú ítéletet a megszüntetésre figyelemmel hatályon kívül helyzeték. „Az azonban, hogy tisztességtelen lett volna az elsőfokú eljárás, semmiképpen sem megállapítható” – hangzott el a tárgyaláson. Így különösen érthetetlen az OBH azon személyeskedő közleménye, amely szerint „győzött az igazság”, s az ítélettel „egy hosszú, és a sajnálatos sajtóvisszhangja miatt a bíróságok tekintélyének csorbítására alkalmas vita zárult le megnyugtató módon. Magyarország bíráinak kiválasztása törvényesen és szakmai szempontok alapján történik”. Azt viszont jól mutatja, hogy milyen viszonyok vannak most a bíróságokon.