Hatalmas hullámokat vetett az Európai Unióban a német alkotmánybíróság május 5-ei döntése, amelyben a karlsruhei testület gyakorlatilag felülbírálta az Európai Unió Bíróságának (EUB) korábbi határozatát. Bár vitás jogi kérdések mindig is voltak a tagállamok és az EU között, és ezek közül számtalan jutott el a luxemburgi testületig (Magyarország esetében elég a magyar bírók korai nyugdíjazására, a kvótaperre vagy a tranzitzónák szerepére gondolni), azt eddig senki nem kérdőjelezte meg, hogy az itt megszületett ítéletek kötelezőek minden tagállami bíróságra nézve. Látszólag ezt az alapelvet rengette most meg a német alkotmánybíróság, és erre a csapott le az első adandó pillanatban a magyar kormány.

Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón hosszasan beszélt erről, abból sem csinált titkot, hogy a szerdai kormányülésen is szóba került a kérdés.

A német döntés szerinte „nem a közép-európaiak győzelme Nyugat-Európa felett, valamennyi ország győztesnek érezheti magát”. A Miniszterelnökséget vezető miniszter természetesen nem véletlenül tartott jogi fejtegetést az online sajtótájékoztatón. Nem sokkal annak kezdete előtt publikálta az Európai Bíróság azt az ítéletét, amely azt mondta ki, hogy a magyar állam jogellenesen tart fogva menedékkérőket a röszkei tranzitzónában. Gulyás ezt a döntés elkeserítőnek nevezte, ám ennél is érdekesebb volt az az okfejtése, hogy az uniós jognak a magyar alkotmány szerint is csak a közösen gyakorolt hatáskörökben van elsőbbsége.

Varga Judit igazságügyminiszter délután ennél direktebben fogalmazott. A politikus – azon túl, hogy Gulyáshoz és a Fideszhez hasonlóan arról beszélt, hogy a bíróság döntése alapján kötelezni akarják Magyarországot a bevándorlók ellenőrzés nélküli beengedésére és befogadására – azt közölte: az ítélet ellentétes a magyar alaptörvénnyel, "ezért e jogi helyzetet és következményeit a kormány alkotmányossági szempontból is megvizsgálja".

Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy ha a német alkotmánybíróság felülbírálhatja az Európai Bíróságot, akkor Magyarország miért ne tehetné meg ugyanezt olyan ügyekben, amikor ellene döntött a luxemburgi testület. Mielőtt azonban egyenlőségjelet teszünk a két ügy közé, fontos ismerni a német döntés előzményeit.

Mit is akartak pontosan?

Május ötödikén hozott ítéletében a német alkotmánybíróság egy öt éve húzódó per végére tett pontot. Ebben elfogadhatatlannak nevezte az EUB 2018-as döntését az Európai Központi Bank 2015-ben indított államkötvény-vásárlási programjáról. A német testület kimondta, hogy német jegybanknak abba kell hagynia a programban való részvételt, hacsak nem sikerül annak szükségességét egyértelműen bizonyítani. Az EKB-nak három hónapon belül kell igazolnia, hogy a program nem jár aránytalan gazdaságpolitikai és államháztartási hatásokkal.

Az ítéletet rengetegen kritizálták, arra hivatkozva, hogy a német alkotmánybírók az euróövezetet és a teljes európai szolidaritást is veszélyeztetik azzal, hogy megkérdőjelezik az Európai Unió Bíróságának döntését.

Még Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is közleményt adott ki, melyben leszögezte, hogy a bíróság határozatai kötelezőek minden nemzeti bíróságra nézve.

A német alkotmánybírók megvédték döntésüket és tőlük szokatlan módon több lapnak is interjút adtak, melyben elmondták: sejtették, hogy határozatuk nagy hullámokat vet majd, de még őket is meglepte, milyen egyoldalú beszámolók születtek. Andreas Vosskuhle – aki a határozat kihirdetését követően nyugdíjba vonult – úgy fogalmazott, hogy

szándékuk nem Európa gyengítése, hanem éppen megerősítése volt.

Az alkotmánybíróság se az Európai Bíróság szerepét, sem a fontosságát nem kérdőjelezi meg, egész egyszerűen azt szeretnék, hogy konzultáljon többet a nemzeti bíróságokkal.

A döntés kritikusai azt is a szemükre vetették, hogy erős fegyvert adtak olyan országok kezébe, mint Lengyelország és Magyarország, amelyek egyre távolodnak a demokratikus normáktól.

Ezt támasztotta alá, hogy a lengyel igazságügyi miniszterhelyettes, Sebastian Kaleta reakciója is, aki a német határozat kihirdetése után azonnal sajtótájékoztatót tartott. Ezen kiemelte, hogy a határozatnak óriási jelentősége van a Lengyelország és az Európai Bizottság közötti, az igazságügyi reformról folytatott vitára nézve. A döntés pedig azt mutatja, hogy a lengyel kormánynak van igaza. „Megvédjük a pozíciónkat és most újabb érv van a kezünkben” – tette hozzá a politikus.

Magyarország már óvatosabban fogalmazott. Varga Judit a Magyar Nemzetnek adott interjúban akkor még azt mondta: „biztosan mérföldkő lesz ez a határozat, de vannak olyan jelenségek is, amelyek óvatosságra késztetik az embert”.

Politikai ürügy

Az óvatosság már csak azért is indokolt, mert a magyar kormány számára a német döntés legfeljebb politikai ürügy lehet, a gyakorlaton semmit nem változtat – mondta el a hvg.hu-nak Halmai Gábor alkotmányjogász, az összehasonlító alkotmányjog és a nemzetközi emberi jogok doktora.

A European University Institute professzora kiemelte: az európai tagállamok alkotmánybíróságainak gyakorlata között nagy különbség van. A német például olyan az ügyekben, ahol a német jog több védelmet nyújt, mint az uniós, az előbbit részesíti előnyben. Valamint, ha az Európai Unió Bírósága olyan ügyben dönt, amelyik kívül esik a hatáskörén, fenntartja magának a jogot, hogy a német alkotmányt részesítse előnyben. (Erre hivatkozott Gulyás Gergely is.)

Halmai arra is emlékeztetett, hogy már nagyon sok ilyen ügy volt, bár a karlsruhei testület eddig mindig csak fenyegetett, de nem élt a végső eszközzel, ami kimondaná, hogy egy európai jogszabály nem alkalmazható Németországban. Ehelyett mindig született valamilyen megegyezés.

„Ez a fenyegetés most először tűnik komolyabbnak, de a német alkotmánybíróság a májusi határozatában sem azt mondta ki, hogy nem fogják alkalmazni az uniós jogot, hanem adnak három hónapot az Európai Központi Banknak, hogy rendesen megindokolja a döntését” – tette hozzá.

Amikor tehát a magyarok és a lengyelek ezt ki akarják használni, akkor csúsztatnak, hiszen a német határozat nem „ultra vires” döntés, azaz nem azt mondja, hogy az EUB túllépett a hatáskörén, hanem csak azt, hogy nem indokolta meg kellőképpen a döntését, és így nem derül ki, hogy az arányos volt-e.

Az is fontos ugyanakkor, hogy amíg a magyar vagy lengyel ügyekben a nemzeti jogszabályok uniós jognak való megfelelését vizsgálja az Európai Bíróság, a német ügyben az Európai Központi Bank egy gyakorlata állt a középpontban.

Sokat mond az is, hogy a lengyelek örömünnepét maga Andreas Vosskuhle, a határozatot kihirdető német alkotmánybíró hűtötte le, amikor bábnak nevezte a varsói alkotmánybíróságot.

Vosskuhle szerint amúgy sem a dolguk figyelembe venni, más tagállamok hogyan reagálnak az ő döntéseikre, de lengyelek amúgy is tőlük függetlenül cselekednek.

„A lengyel alkotmánybíróságot nem lehet komolyan venni” – üzent az alkotmánybíró.

Halmai szerint emellett Magyarországnak ráadásul nincs is olyan ügye, amelyikben arra hivatkozhatna, hogy az Európai Unió Bírósága túllépte a hatáskörét. A tranzitzónás ítélet esetében sem utalhatnának a német döntésre, hiszen a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Az EUB itt csak arra adott választ, őrizetnek kell-e minősíteni a menedékkérők tranzitzónában való elhelyezését.

Ha tehát a magyar kormány a német alkotmánybíróság döntésére hivatkozik, az csak politikai ürügy, hogy a saját gyakorlatukat próbálják igazolni – mondta.

Az alkotmányjogász ennek ellenére úgy látja, a magyar kormány a csütörtöki ítélet ellenére sem fog nagyon erősködni az Európai Unió Bíróságával szemben, olyan szinten pedig biztosan nem, ahogy azt a lengyel kormány teszi. Valószínűbbnek tűnik, hogy – mint arra korábban is volt már példa – igyekeznek kisebb engedményeket tenni, majd azt mondani, hogy ők mindenben követték az EUB ítéleteit – mondta.

Nem mindig vettük figyelembe a döntéseket

Magyarország már többször került az Európai Unió Bírósága elé, az is többször előfordult, hogy a csütörtökihez hasonlóan az uniós joggal ellentétesnek ítélt a testület valamely magyar jogszabályt, gyakorlatot. Hasonló sorsa lett a kötelező menekültkvóták ügyében indult eljárásoknak, melyekből kettő is volt, az egyiket Szlovákia és Magyarország indította, mert véleményük szerint az Európai Tanács jogszerűtlenül hozta meg döntését a menekültek áthelyezéséről, a másikat pedig az Európai Bizottság, mert nem voltunk hajlandók befogadni - a kormány által jogszerűtlennek tartott döntés alapján - 1294 menedékkérőt és hazánkban lefolytatni menekültügyi eljárásukat. Hiába veszítettünk azonban mindkét alkalommal, Magyarország még mindig nem teljesítette a kirótt ítéletet. Sőt, 2017-ben Szijjártó Péter és Trócsányi László közösen jelentették be: a magyar kormány álláspontja az, hogy a bíróság nem kötelezheti Magyarországot illegális bevándorlók befogadására. Ilyen esetben az Európai Bizottság indíthat újabb kötelezettségszegési eljárást velünk szemben, azaz ebben az esetben hivatalosan kötelezheti Magyarországot a kiszabott kvóták teljesítésére. Ha pedig ezt továbbra sem tesszük, napi pénzbüntetést szabhat ki, egészen addig, amíg nem változik a magyar kormány hozzáállása. Az viszont egyelőre nem világos, hogy visszamenőlegesen erre van-e lehetőség, hiszen a kötelező kvóták teljesítésének a határideje 2017 volt – ahogy erre a keresetben a tagállamok hivatkoztak is.