„Kádár ellenzékének nem volt se pénze, se sajtója, mégis győzött, hiszen megdőlt a rendszer” – így fogalmazott bizakodóan az egyik nagyobb ellenzéki párt elnöke, amikor arról kérdezte a HVG, támogatja-e őket a NER-rel elégedetlen tőke. (A téma kényességére való tekintettel cikkünkben a pártok képviselői név nélkül szólalnak meg.) Hozzátette ugyanakkor, hogy a pénzt nem is igen tudnák elkölteni, hiszen a kormány gondoskodott róla, hogy a két legdrágább műfajnak a közelébe se jusson az ellenzék, még ha pénze lenne is rá. Televíziós reklámokat valószínűleg jövőre sem sugároznak a kereskedelmi adók, mert nem kérhetnek érte pénzt, míg az óriásplakáthelyek jórészt Fidesz-közeli cégek kezében vannak. A Magyar Posta pedig nemrég jelentette be: gazdasági okokból nem kézbesít szórólapokat.

„Nem pénzzel, hanem lábbal kell választást nyerni” – ezt már egy másik párt elnöke mondta arra, hogy a legtöbb feladatot az aktivistáknak kell elvégezniük.

A kampányban a legdrágább a névre szóló levél és az élő telefonhívás, ezek százmilliós kiadást jelentenek. A szórólapozás a nagyvárosokban olcsóbb, a falvakban, kisvárosokban viszont nagyon sokba kerül, ezért találták ki, hogy a falvakban inkább hangszóróval felszerelt autókat alkalmaznak.

Az egységes ellenzék jelöltjeinek az ajánlásokat nem lesz nehéz összegyűjteniük, de az ajtóról ajtóra járó agitációnak, a pultozásnak, a szórólapozásnak akkor is költsége van, ha nagyrészt aktivisták végzik. A leghatékonyabbak, az ellenzék számára leginkább elérhetők az internetes közösségi oldalakon futó kampányok. Egy-egy Facebook-poszt, mint Jakab Péter parizeres bejegyzése, fel tudja robbantani a világhálót. Azt, hogy a Jobbik elnöke a legnépszerűbb miniszterelnök-jelötté vált, nem kis részben intenzív Facebook-jelenlétének köszönheti.

Egy kampányguru szerint néhány száz-, sőt néhány tízezer forintból százezres elérést lehet produkálni, a kérdés ugyanakkor még így is marad: miből lesz erre pénz? Miközben a fideszes médiába, álcivil szervezetekbe és oligarchák zsebébe ömlenek a milliárdok, az ellenzéki pártok leginkább az állami támogatásra számíthatnak. Ezt viszont, a járvány elleni védekezésre hivatkozva, megfelezte a kormány.

Arról, hogy ma ki hajlandó adományokkal támogatni egy-egy ellenzéki pártot, honnan érkezik a kasszába a pénz, és egyáltalán ki meri nyíltan felvállalni, hogy támogatja az ellenzéket, a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban és a HVG360-on olvashatnak.

HVG