Elemérék már átestek a fertőzésen. Legalábbis a portája előtt – az ózdi Erdőkalja frissen murvázott, de erősen kopott házakkal szegett utcáinak egyikén – szemlélődő férfi úgy gondolja, hogy abban a 2–3 hetes időszakban, amikor a családból szinte mindenki lázasan feküdt otthon, a koronavírussal küzdöttek. Nem teljesen biztos benne, mint mondja, őket nem tesztelték le, és az orvossal is csak telefonon konzultált.

A férfit azonban láthatólag nem a betegség foglalkoztatja elsősorban, hanem az, hogy már hónapok óta nincs munkája: a járványügyi veszélyhelyzet miatt nincs közmunka, így sok bevételük sem. “Ilyen kóduscigányok lettünk” – mondja keserűen, de hozzáteszi, hogy hamarosan külföldön próbál szerencsét, ahogy a testvére is, majd le is zárja a beszélgetést.

Elemér

Fazekas István

Ózdon és környékén annak igyekeztünk utánajárni, hogy az egészségügy helyi (központilag letagadott) túlterhelésén kívül gyárbezárással is sújtott térség szegregált kisebbsége körében mennyire komoly a járványhelyzet. Erre ugyan pontos adatok nincsenek, de a beszélgetésekből az derült ki, hogy származásuktól függetlenül sok családot érint súlyosan betegség.

Most mindenhol tombol a járvány

– mondta a hvg.hu-nak egy Ózd vonzáskörzetében dolgozó háziorvos. „Egyik csoport sem tartja be maradéktalanul a szabályokat, így itt is, ott is nagyon sok a beteg” – válaszolta a doktor arra a kérdésre, hogy lát-e különbség a járványhelyzet tekintetében a romák és nem romák között. Az ő pácienseinek majdnem háromnegyede tartozik a roma kisebbséghez, és tudomása szerint (múlt héten beszéltünk) ennek megfelelő arányban voltak kórházban közülük – hárman a romák, egyvalaki a nem romák közül. Ismerős praxisokból is hasonló információkat hallott, de a hvg.hu-nak nyilatkozó, az ország másik részében praktizáló háziorvos is megerősítette ezt, aki szerint elsősorban az egészségi állapoton múlik, kit hogy érint a megbetegedés. A magasabb kockázatú csoportokba tartozók – cukorbetegségben, magas vérnyomásban szenvedők, kórosan túlsúlyosak – nagyobb eséllyel vesztik életüket a betegség miatt mindkét csoportban – mondta a háziorvos.

Fazekas István

Szokatlan dolog a távolságtartás

Nyilvánvalóan nincs különbség abban, hogy ki betegszik meg, de ahol a vezetékes víz sem magától értetődő, és nem tudják megoldani a tisztálkodást, vagy helyhiány miatt a fertőzött hozzátartozó elkülönítését, nagyobb az esélye, hogy könnyebben terjed a járvány – mondta hvg.hu-nak Orsós Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Népegészségtani Intézetének adjunktusa.

Ide tartozik még, hogy ezekben a közösségekben hagyományosan jellemzőbb a szorosabb kapcsolattartás és a közvetlenség, a közösség tagjai számára nagy kihívás, hogy megfeleljenek a távolságtartási előírásoknak. “Ez nagyon szokatlan dolog egy családnak, ahol a napi rutin része, hogy átmennek egymáshoz.” Nem segíti a vírus elleni küzdelmet az sem, hogy sok családban eszközök és internet híján nem tudják maguk megoldani a távoktatást, így kénytelenek összegyűlni ott, ahol ez rendelkezésre áll.

Fazekas István

Súlyosbít a helyzeten, hogy sok közösség esetében üres a háziorvosi praxis. Erre Váradi József, az ózdi roma kisebbségi önkormányzat vezetője figyelmeztetett. Tud olyan körzetről, ahol hetente csak kétszer van helyettesítő orvos, és az asszisztensre hárul a feladatok zöme.

A kockázatot növeli az is, hogy a roma közösségek általában rosszabb egészségügyi állapotban vannak, amit már egész fiatal korban észlelni lehet – mondja Orsós Zsuzsanna. Az adjunktus felidézett egy pár évvel ezelőtti felmérést, amiből kiderült, hogy az iskolából kikerülő roma gyerekek sokkal nagyobb arányban (47 százalék) értékelték egészségi állapotukat úgy, hogy az rossz vagy megfelelő, mint a többségiek (29 százalék). “Ha már 16 éves gyerekeknél is ez a helyzet, nem meglepő az sem, hogy a középkorúak egészségi állapota sokkal rosszabb a roma közösségekben, és hogy a kifejezetten idős korcsoport sajnos hiányzik."

Fazekas István

Jobban félnek

Az Ózd vonzáskörzetében dolgozó háziorvos azt tapasztalja, a roma közösségekben jóval nagyobb lett a félelem a betegségtől.

Az első hullámot még kinevettük, de most napról napra jönnek a megdöbbentő halálesetek

– mondta a hvg.hu-nak a Van Helyed Alapítvány ózdi munkatársa, Koreny Judit, aki megerősítette a háziorvos által is említett növekvő félelmet: sokan tartanak a vírustól, és attól, amit magával hozhat: a munkahely elvesztésétől és a szégyentől, hogy esetleg ő miatta fertőződött meg valaki. Ez többeknek is mardosó lelkifurdalást okoz – mondja.

Koreny Judit

Fazekas István

Az alapítvány roma származású munkatársai sorolják is egymás után a szomorú példákat: a középkorú Szilvia a bátyját említi, aki két és fél hétig feküdt otthon a vírus miatt. A 44 éves férfi meggyógyult, de elvesztette munkahelyét: a fennmaradt tünetek miatt nem tudja ugyanazt a fizikai munkát végezni, mint előtte, így le kellett számoljon munkahelyén, egy közeli nagyvárosban működő multicégnél.

Szilvia

Fazekas István

A fiatalabbik munkatárs, aki az egyik Ózd közeli kistelepülésen él, és nem szeretett volna névvel nyilatkozni, egy olyan családról beszélt, ahol két, a negyvenes éveikben járó testvér is belehalt a betegségbe.

Ő azt mesélte, az ő családját elkerülte a fertőzés, a szüleit már be is oltották, sőt férje is megkapta az első adagot. Ők nem is berzenkedtek ellene. Tud azonban olyanokról, akik ellenérzéssel viseltetnek az oltással szemben. Sokszor keringenek tévhitek és hajmeresztő összeesküvés-elméletek a közösségben az oltással kapcsolatban: “a Facebookon terjed mindenféle, és sokan el is hiszik.”

A szegregátumok tehetséges fiataljainak tanulását és a családjaikat segítő alapítvány mindenesetre igyekszik eloszlatni a tévhiteket, legalább azoknak a családoknak a körében, akikkel szorosabb kapcsolatban vannak. A Van helyed Stúdióban most, a járványidőszak alatt ugyan nincs rendes oktatás, de tartanak kiscsoportos foglalkozásokat a védelmi intézkedéseket szem előtt tartva. “Elmondjuk, hogy miért fontos és jó az oltás, és ha szükséges, segítünk a regisztrációban is. Személyesen sokkal jobban átmegy az információ” – mondja a fiatalabb munkatárs.

Fazekas István

Koreny Judit azt mondja, az alapítvánnyal jelenleg összesen 54 család van kapcsolatban, közülük szerencsére csak kettőt érintett a betegség. Nem csak nekik segítenek azonban: ha megkeresik őket másoknak is csinálnak e-mail-címet a regisztrációhoz. Van is kinek: sok tucatnyi család van várólistán, hogy bekerülhessen a programba.

Orsós Zsuzsanna is azt tapasztalta, az oltás jelentette védelmet a tévhitek mellett az internetes hozzáférés hiánya, illetve még inkább a regisztrációhoz szükséges jártasság akadályozza sokaknál. Még azoknak is problémás, akik használják ugyan az internetet, de nem szoktak hozzá, hogy e-mailezzenek. A kutató, aki egy januári, még publikáció előtt álló felmérésben rendkívül alacsony oltási hajlandóságot tapasztalt körükben, úgy érzékeli, hogy azóta ez pozitív irányba változott. “Úgy nő az oltás elfogadottsága, ahogy egyre többen vannak túl rajta, és látszik, hogy nem okoz gondot.”

Orsós Zsuzsanna szerint a jelenleginél jóval többen regisztrálnának, ha kapnának ehhez segítséget. “Nagyon fontos lenne az oltás, a meglévő betegségteher és az életkor miatt.”

Fazekas István