Elhunyt Furkó Kálmán, a kőszikla, aki megtanította a magyar katonákat a közelharcra
A harcművészek a nyolcdanos kyokushin-mestert, a karate egyik hazai atyját, a Magyar Honvédség (és a különleges rendőri erők) a támadó közelharc megalapítóját, egykori katonái a szigorú de igazságos kiképzőt gyászolják, akinek mindenki meg akart felelni. Kedden elhunyt Furkó Kálmán ezredes, aki megtanította a katonákat arra, hogy akár egy szöggel a kezükben is szembeszállhatnak az ellenséggel.
Most mi lesz? – kérdezte a magyar karateszövetség egyik vezetője kedd reggel, amikor azzal hívta fel Schautek Gyula korábbi válogatott taekwondóst, edzőt, hogy elhunyt Furkó Kálmán, pontosabban Shihan (mester) Furkó Kálmán, nyolcdanos kyokushin karatemester, a hazai kyokushin karate egyik alapítója és a küzdősport megkerülhetetlen, nemzetközileg is elismert művelője, szervezője.
Az 1970-es években Szolnoki LTE néven saját klubot alapított, mesterként évtizedeken át kerültek ki válogatott versenyzők a keze alól, hosszú ideig volt a Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnöke, a Magyar Karate Szakszövetség alelnöke és a Magyar Fullcontact Karate Szervezet elnöke, az Európai és a WKO Világszervezet övvizsgabizottságának is tagja.
Olyan volt, mint egy kőszikla ezekben a berkekben
- mondta róla Schautek Gyula, aki szerint a sportban játszott központi szerepe indokolta a fentebb jelzett elbizonytalanodást. Nem véletlenül osztják halálának hírét sorra a különböző harcművészeti szövetségek és egyesületek a Facebookon, de nem csak ők gyászolnak.
Furkó Kálmán ezredes letörölhetetlenül rajta hagyta kézjegyét a hazai katonai (és különleges rendőri) közelharc-kiképzésen. A legendás kiképző szellemisége – mint azt a haláláról hírt adó Magyar Honvédség honlapján írják,
évtizedeken át dominálta a katonai közelharc-kiképzést, és örökségéből a jelenlegi rendszer is sokban merít.
Neve véglegesen összekapcsolódott a szolnoki különleges műveleti dandárral, amelyet, noha “csak” parancsnokhelyettesi beosztásig jutott, sokan emlegettek korábban félő áhítattal csak Furkó-századként. A küzdősportokban jeleskedő fiatalok közül többen miatta igyekeztek sorkatonaként a szolnoki mélységi felderítők közé bekerülni, jóformán nincs olyan egykori tanítványa, katonája, aki ne a legnagyobb elismeréssel szólna róla.
"Töretlen szellem, nagyfokú elszántság jellemezte. Feltűnő jelenség volt, de nem csak 190 centiméteres magasságával és mázsás súlyával" – mondta a hvg.hu-nak Schautek Gyula, aki azonkívül, hogy Furkó Kálmánnál szolgált sorkatonaként az 1980-as évek végén, küzdősportos vonalon egészen az utolsó napokig kapcsolatban állt vele.
“Borzasztó precíz, egyenes ember volt. Nem bánt kesztyűs kézzel senkivel, de egy mélységi felderítő alakulatnál nem is várja el ezt az ember. Szakmailag pedig külön intézmény volt a honvédségnél” – mondta Schautek.
Ő volt a magyar katonai támadó közelharc megalapítója, ez teszi halhatatlanná
– erről már a Szolnokon Furkó Kálmánnal hosszú éveken át együtt dolgozó Boda József nyugalmazott vezérőrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense beszélt a hvg.hu-nak. Furkó mélységi felderítőket képzett ki, fegyveres közelharcra, szabad kézzel, késsel, pisztollyal, géppisztollyal, szuronyos puskával vagy ami épp kéznél volt.
Külön figyelmet fordított rá, hogy miként erősítse a katonák térdét, kezét – például ököllel, tenyéréllel kellett karókat beverni a földbe –, megtanította őket kést dobálni, megtalálni az emberi test érzékeny pontjait, amivel hatástalanítani lehet az ellenséget, és küzdeni mindenféle szükségeszközzel, akár egy szál szöggel is.
“Ilyet előtte senki nem csinált. Voltak, akik foglalkoztak ezzel, voltak dzsúdzsucu-képzések, de senki nem mélyült el az agresszív támadó közelharcban ilyen elkötelezettséggel és alapossággal. Gyakorlatilag fegyveres kyokushin-képzés volt. Teljes kontakt az ellenséggel.”
Módszeréből nem csak a katonák profitáltak, közös kiképzést tartott a rendőrséggel, testnevelés-módszertani foglalkozásokat vezetett, rendőrségi, honvédségi kiképzőket oktatott vagy épp kommandósversenyeket szervezett, a Szolnokon kialakított felderítő harci ösvényen, ahol a speciális alakulatok emberei mérhették össze a tudásukat.
Nem csoda, hogy amikor a rendszerváltás után megalakult a rendőrség különleges szolgálata, őt szerették volna parancsnoknak, Túrós András országos főkapitány személyesen járt közben a honvédség vezetésénél ennek érdekében, de az utolsó pillanatban nemet mondott a honvédelmi miniszter, nem engedte el, mert úgy ítélte meg, nagyobb szükség van rá a honvédségnél – mesélte Boda József, aki szerint Furkó Kálmán, bár kicsit csalódottan, de tudomásul vette a fordulatot, és megelégedett a parancsnokhelyettesi beosztással.
“Ez töltötte ki az életét. Elszánt volt és kitartó, nyugodtan lehet megszállottnak is nevezni” – jellemezte az ezredest, aki amúgy tagja volt a Megszállottak klubjának is.
Furkó Kálmán azonban ennél is több volt. Egy átlagos fiatal, aki annak idején leszolgálta a sorkatonai szolgálatot, nyilván sok katonatörténetet tud feleleveníteni, de kevésbé emlékszik úgy parancsnokaira, mint Furkó katonái, akik közül ki szigorú, de igazságos apafiguraként, ki nagyobbik testvérként, ki harcedzett szamurájként írta le. A kiképzőtiszt, aki magas követelményeket támaszt, de következetesen kiáll azok mellett, akik teljesítenek. Akinél kiváltság szolgálni, aki a többiek előtt az élen jár, és mutatja meg a gyakorlatokat, legyen szó futásról, fekvőtámaszról, tégla, deszka vagy jégdarab kézéllel, sípcsonttal széttöréséről.
“Saját életével, példájával mutatta az utat” – mondta egy volt sorkatonája, aki 1986–88 között szolgált alatta. “Magával szemben is kutyakeményen elvárta a maximumot” – mondta egy másik, akit 1988–90 között képzett ki. “Tűzbe mentek utána az emberek, nem azért, mert tartottak tőle, hanem mert olyan volt a kisugárzása, hogy szerettél volna megfelelni neki, elfogadtad, tisztelted, megláttad benne a fanatizmust.”
Így aztán elfogadták tőle azt is, ha egy vasárnapi borostás állért kiosztott egy gyomrost a konditeremben, ha egy piszkos bakancsért az egész század bakancsát kellett kisuvickolni, vagy a laktanyából az első emeletről kiugorva kilógó katonával tízszer ismételtette meg az ugrást.
De ki is állt az embereiért. Schautek Gyula azt elevenítette fel, hogy amikor valamilyen büntetés miatt csak egy hónap után engedték haza, és délután kettőtől kimehetett volna, de a századírnok úgy tett, mintha elkeveredett volna a katonakönyve, és késleltette a kilépést, Furkó bement, odacsapott az asztalra, és “Egyből meglett a könyv, a pecsét és 14.10-kor már a kapunál voltam”.
Más volt sorkatonák pedig arról beszéltek, hogy egy-egy bemutató után – rendszeresen tartottak rendezvényeken, más alakulatoknál közelharc-bemutatókat, sőt az 1980-as évek második felének emblematikus tévésorozata, az Angyalbőrben forgatására is őt és embereit hívták az akciójelenetekbe statisztálni – hazafele megálltak egy kocsmánál, és mindenki ihatott egy sört – persze vigyázzállásban. Volt katonái rendszeresen hívták is a századtalálkozókra még a utóbbi években is, amelyekre, amikor csak tudott, el is ment, és mindenki nevére emlékezett.
Elkötelezettsége abban is megmutatkozott, hogy szolnoki edzőtermében egy hónapja is tartott edzést a gyerekeknek – már csak ülve –, de abban is, ahogy alakulata történetével, volt bajtársaival törődött. Úttörő szerepe volt a szolnoki alakulat múzeumának létrehozásában. Ápolta barátja, a legendás ejtőernyős, az 1978-ban 6263-ik ugrása alatt elhunyt Hüse Károly emlékét. Kezdeményezte és anyagilag is támogatta az ejtőernyősök emlékfalának felállítását – mondta Boda József.
Várhatóan lesz valaki, aki az ő emlékét is ápolja, a honvedelem.hu mindenesetre azt írta róla,
Furkó Kálmán mind a Magyar Honvédségen belül, mind a magyar harcművészeti életben felbecsülhetetlen jelentőségű örökséget hagyott maga után.