Bár „senkinek nem könnyű az ilyen fajta életmódváltás”, Schadl György „kiválóan alkalmazkodott a számára szokatlan börtönviszonyokhoz” – érvelt a végrehajtói kar elnökének ügyvédje, Kardos Éva abban a beadványban, amiben panasszal él a magánzárkában tapasztalt körülmények miatt. A Telexhez eljutott nyomozati anyag szerint senki nem adott magyarázatot arra, hogy miért kellett magánzárkába tenni Schadlt néhány hónappal a letartóztatása után, ugyanis magatartása ellen soha semmilyen kifogás vagy panasz nem merült fel.

A Központi Nyomozó Főügyészséghez beadott iratokban az szerepel, hogy az elkülönített cellában „a fal emberi fekáliával (szarral) van bekenve, hemzsegnek a poloskák”, a gyanúsított pedig tele volt poloskacsípéssel, és megviselte az is, hogy „hat órán keresztül próbálta kitakarítani az igencsak szűkre szabott celláját, de teljesen sikertelenül”. Kardos érvelése szerint a fogvatartás körülményei „mélyen sértik az emberi méltóságot, és semmiben sem felelnek meg a jogszabályoknak, illetve az európai uniós előírásoknak”.

Mindeközben Völner Pál a mai napig szabadlábon védekezik, ezt is felemlegette a panasz során a végrehajtók vezetőjének ügyvédje, mint írja a nyomozati szakban is érvényes a belső arányosság elve, ezért „elfogadhatatlan, hogy amíg Védencem bűntársa változatlanul parlamenti képviselő és az Esztergom feletti ingatlanában szabadon él és intézi ügyeit, addig Védencemet nemcsak hogy letartóztatásban tartják, hanem minden ok nélkül majd öt hónapos letartóztatási idő után magánzárkába helyezik”.

Válaszában a Központi Nyomozó Főügyészség azt írta, nem rendelkeznek az elbíráláshoz szükséges jogkörökkel, ezért Kardos a büntetés-végrehajtás intézetparancsnokához fordult, aki elutasította a panaszt. Néhány hónappal később azonban a Fővárosi Főügyészség Büntetés-Végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Osztálya viszont részben helyt adott a panasznak, és megállapította, hogy az intézet nem biztosította maradéktalanul az egészséges elhelyezéshez való jogot.

Bár a beadványban Schadl ügyvédje megemlítette, hogy kártalanítás illeti majd meg védencét, végül mégse indítottak pert ebben az ügyben. Államtitkári hivatali ideje alatt éppen Völner Pál ellenezte a kártalanítási kifizetéseket, ugyanis szerinte a „börtönbiznisz” egy tudatos visszaélés a joggal, és a tevékenység károsítja az államot, rontja az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, sérti az emberek igazságérzetét. Úgy gondolta ugyanis, hogy az – akár erőszakos bűncselekményeket elkövető – fogvatartottak mondvacsinált indokokkal perelik be az államot rossz börtönkörülményekre és zsúfoltságra hivatkozva azért, hogy meggazdagodjanak.

Az elmúlt évek legnagyobb korrupciós botrányát idén februárban kezdte tárgyalni a bíróság, az előkészítő ülés során Schadl György és Völner Pál is tagadta bűnösségét, a végrehajtók közül azonban többen is elismerték a bűncselekmények elkövetését, és lemondtak tárgyaláshoz való jogukról.

Az ügyészség játszmáján is múlik, kitartanak-e Schadl mellett egykori emberei

Már a héten kiderül, hogy Schadl György mögül hány olyan végrehajtó farol ki, aki neki köszönhette pozícióját. Ebből leszűrhető lesz az is, hogy a végrehajtói kar elnökének mennyire maradt erős a hatalma, miután az általa kiépített rendszer összeomlott. Eddig négy vádlott ismerte be a bűnösségét, és tizenegy olyan szereplője maradt az ügynek, aki még érdekelt lehet abban, hogy bedobja a törölközőt.