Megtartották Vágó István nyilvános búcsúztatóját a tizenharmadik kerületi Szent István parkban, az eseményt a családdal egyeztetve a Demokratikus Koalíció szervezte. Elsőként Gyurcsány Ferenc beszélt a sokak által csak „kvízmesterként” ismert Vágóról és elmondta, párttársa kifejezetten utálta ezt a kifejezést.

Fazekas István

„Nem tudnánk egyszerű választ adni arra, ha megkérdeznék tőlünk, ki volt Vágó István” – kezdte beszédét Gyurcsány, majd felsorolta, hogy egyaránt lehetett rá televíziós személyiségként, zenészként, az amatőr és a hivatásos határán álló politikusként, gyógyszerészként, szabadelvű világutazóként és szkeptikusként (bármit is jelentsen ez) hivatkozni. „Egy végtelenül tehetséges, sokszínű mosolyember volt, sokrétűen homogén” – folytatta a pártelnök, majd megmagyarázta, Vágót az tette homogénné, hogy szellemi, erkölcsi értelemben egyetlen egy elhajlása sem volt élete során.

Fazekas István

Gyurcsány elmondása szerint „nem volt két Vágó István”, a műsorvezető ugyanis magánviszonyaiban is épp olyan volt, amilyennek a képernyőről lehetett ismerni. Méltatta kíváncsiságát, szenvedélyességét és „racionális szívembernek” nevezte Vágót, aki mindig is büszke volt ateizmusára. Erről a politikus azt mondta, ha a hitet valami olyannak az elfogadásának tartjuk, amit nem lehet logikával igazolni, akkor Vágó István valóban nem volt hívő, ennek ellenére mégis sok mindenben hitt: az emberi méltóságban, a szabadságban, a racionalitás erejében, az emberben, és a jó és rossz közötti különbségben.

„Halálával elveszik egy szín, egy mosoly, egy gesztus és egy tekintet is” – emlékezett Gyurcsány, mielőtt felidézett egy személyes történetet. Elmesélte, hogy Vágó nehezen hitte el neki, hogy politikai beszédeit csak vázlatpontokba szedve tervezi meg, azok nagy részét a színpadon improvizálja, ezért szónoklatai után többször elkérte a jegyzeteket. „Most nincs, aki hazavigye a vázlatot, bár most nem is azt írtam, mert egy egész életet nem lehet vázlatosan megírni” – zárta beszédét a DK elnöke.

Fazekas István

Korábbi kollégái nevében Verebes István mondott beszédet, akiben szintén Vágó jókedve hagyta a legmélyebb nyomot. „Mindig ott volt a szája sarkában egy mosoly, ami nevetésre, mondhatni röhögésre készült” – idézte fel Verebes. Olyan embernek ismerte a „kvízmestert”, akinél biztos lehetett benne, hogy minden találkozásnál jól fogják érezni magukat, még akkor is, ha vitába keverednek.

Felidézte, hogy számos dolog volt, ami végtelenül idegesítette Vágót: például, ha vendégségeikor Verebes cigarettát kért Vágó feleségétől – vagy ha virágot vitt neki –, ha náluk telefonált, vagy ha ott töltötte a mobilját. „Nagyon szerette viszont a bort, aminek én a bűzétől is rosszul vagyok” – folytatta Verebes, majd elmondta, emléke előtt tisztelegve borral búcsúzik barátjától. Ezután fintorogva beleszagolt a pohárba, majd „Borzalmas, egészségükre!” – felkiáltással belekortyolt és lesétált a színpadról.

Fazekas István

Vágó István április 29-én, 74 éves korában halt meg, miután hasi infarktust kapott, a kiérkező mentősök már nem tudtak rajta segíteni.

Rényi Ádám: Vágó István halálára

Rajongó tévénéző, évek múlva kolléga, szerkesztő, és mindezek nyomán barát - így alakult Rényi Ádám író, kommunikációs szakember viszonya Vágó Istvánnal. Most pedig az egyik legszomorúbb feladatot vállalta el: elbúcsúzni tőle, elbúcsúztatni őt.