„A menetrendszerűen 5 óra 19 perckor, Szegedről Szabadkára tartó menetrendszerű járat 2 perc múlva indul, kérem, szálljanak fel a vonatra” – 2015. november 10 óta nem lehetett hallani ezt a mondatot a szegedi vasútállomás hangosbemondójából. A vonat persze nem indult el két perc múlva, amikor a perceken belüli indulásra figyelmeztettek Lázár János építési és közlekedési miniszter, Csongrád-Csanád megyei 4. sz. választókerületének képviselője még a földszinti jegypénztárnál vásárolta a jegyét – természetesen készpénzzel, amit, mint később megtudtuk, ő is „alapvető szabadságjognak” tekint.

A Szeged és Szabadka közötti vasúti személyszállítást 8 évvel ezelőtt a pálya állapotára és a migrációs válságra hivatkozva állították le, az újraindítás lehetősége a Budapest-Belgrád beruházás kapcsán merült fel. Utóbbi még várat magára, de Lázár János szerint a következő másfél, két évben biztosan elkészül.

Hajnali vonatozás sok vasútőrülttel, politikussal és a közlekedési miniszterrel.

Valahol olvastam, hogy az amerikai tengerészgyalogosnak azt tanítják, hogy hajnali négykor kell támadni, mert olyankor a legfáradtabb, legvédtelenebb az ember. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de az biztos, hogy senkinek nem ajánlok semmilyen 5 óra 19-kor induló vonatot, vagy igazából bármit. A szegedi Széchényi térről villamossal mentünk a vasútállomásra, az út nincs 10 perc. Mehettünk volna Lázár másik szerelemprojektjével, a tram-trainnel is, ugyanaz a vonal, de az pár perccel később jött, és semmiképp sem akartunk lemaradni az első járatról, különösen, hogy a következő 8:58-kor megy (utána 14:58, 17:58, az utolsó pedig 21:43). Akkor még nem tudtuk, hogy nem kellett volna ennyire sietni, a miniszter is késik. Magyarán, ha az ember azt szeretné, hogy megvárja a vonat, utazzon Lázár Jánossal. Az ünnepélyes, készpénzes jegyváltás után futás fel az emeletre, elöl a miniszter, még előrébb a kamerák, mögötte újságírók, sajtósok, államtitkárok. A vonat végül óra 27-kor indult útnak, első nap, ez van.

A teljes árú menetjegy Szabadkáig 2356 forintba kerül, a vármegye-, vagy országbérlet ide nem érvényes, még Röszkéig sem, és a Magyarországon érvényes kedvezmények is csak az országhatárig vehetők igénybe. Az automatából nem lehetett jegyet váltani, de a Szabad Magyar Szó munkatársainak tegnap online sem sikerült, én pár nappal korábban próbáltam, nekem se ment, bár egy hete még menetrend sem volt.

Sajtómunkásokon és politikusokon kívül főleg lelkes vasútrajongók töltötték meg a három szerelvény Uzsgyit. A beruházás része volt a vonal áramosítása, ezzel szerb oldalon is elkészültek, de a hálózat terhelhetősége még nem tart ott, hogy ne dízelvonatokkal bonyolítsák a személyszállítást. Volt, aki a régi vasutasegyenruhájában rohangált fel-alá a vonaton, egy régi fényképezőgéppel a kezében, más a modellvonatait hozta el, egy srác, aki a Baja-Szabadka vasútvonalból írja a szakdolgozatát, az édesanyjával jött el a régóta várt első útra, de a jegykezelők és a kalauzok is ünnepélyes hangulatban, élére vasalt nadrágban teljesítettek szolgálatot. A mosdó kilincse belül azért fából volt, az eredeti letört.

Lázár az első percekben nehezen találata a helyét az Uzsgyi kényelmetlen ülésén, a miniszter saját bevallása szerint sem vonatozik gyakran, de amikor beruházásra és nemzetstratégiára terelődött a szó, már elemében volt: „Szeged-Rendező és Röszke országhatár közötti vasútvonal fejlesztésének keretében több mint 13 km hosszan újult meg a vasúti pálya, és annak környezete, tehervonatok már tavaly augusztus óta közlekednek a szakaszon.” Vagy: „Ez a vasútvonal a nemzetegyesítés, az összetartozás vasútvonala, amely Magyarország és Szerbia összetartozását, közös múltját és jövőjét jelképezi. Ugyanakkor puszta jelképnél több: érdemi segítség a hétköznapokban mindazoknak a diákoknak és munkavállalóknak, akik rendszeresen ingáznak a két ország között, és természetesen azoknak a családoknak is, akik a határ túlfelén élő szeretteikkel igyekeznek tartani a kapcsolatot. Fontos lépés: a két ország közötti együttműködés új korszakának kezdete.” Nem múlt el nyomtalanul az a százvalahány kormányinfó.

Lassan megérkezünk a határhoz, ahol nagyjából fél órát áll a vonat, eddig tart, amíg a szerb és a magyar rendőrök leellenőrzik az úti okmányokat. Amikor az egyik magyar rendőr, Bajusz Izabella Lázárhoz ér, hogy lecsipogja az útlevelét, a miniszter megjegyzi, „most derül ki, hogy nem állok-e nemzetközi körözés alatt”. Nem áll, és a jelek szerint senki más sem, az ellenőrzés különösebb gond nélkül zajlik, nyílik a kerítés, üdvözöl Szerbiában a telefonom.

Az eredeti tervek szerint a személyszállítás október 23-án indult volna újra, ezt maga Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jelentette be, de a magyar szakasz kivitelezője nem készült el időben, „műszaki és technikai problémák” miatt. A Szijjártó Pétert kellemetlen helyzetbe hozó kivitelező a Mészáros Lőrinc-féle V-Híd Építő Zrt. A beruházás egyébként 40 milliárd forintba került a magyar adófizetőknek. A szerb és a magyar kormány nemrég elvi szintű megállapodást kötött arról, hogy a vonalat meghosszabbítják Bajáig, és a beruházásba a szerbek is beszállnak. Ha ez megvalósul, és Baját még összekötik Péccsel is, tulajdonképpen megtörténik a Déli Körvasút feltámasztása, bő száz évvel Trianon után.

Miközben a vonat Szabadka felé robog, Lázár Jánost kérdezzük.

- Szó volt itt az előbb arról, hogy a beruházás csúszott bő egy hónapot, úgyhogy talán kezdjük ezzel! Amikor Szijjártó Péter bejelentette, hogy átadják a vonalat október 23-án, akkor nem volt tisztában azzal, hogy vannak még hiányosságok, vagy úgy szerette volna átadni, hogy azokat majd megjavítják utána?

- Nem, nem, nem, nem volt még kész a biztosító berendezés. Nem tudták megcsinálni arra a határidőre, amit korábban vállaltak. Az ilyesmibe nem szabad kívülről soha beleavatkozni, mert itt emberek biztonságáról és az áruforgalom biztonságáról van szó, ami nem gyerekjáték. Politikai parancsszóra nem működik a dolog.

- Volt szó arról is, hogy a Bajával való összeköttetésen is dolgoznak. Van már itt valami határidő, vagy van valami elképzelés, hogy ez körülbelül mikorra várható?

- Először is vasúti tervekre van szükség a Szabadka-Bácsalmás-Baja szakasz megépítéséről. Magyar oldalon van olyan szakasz, ahol teljes egészében fölszedték a sínt, Bácsalmás és az országhatár között, tehát mindenféleképpen ennél (a Szeged-Szabadka vonalnál - a szerk.) nagyobb munka, nagyobb tervezői és nagyobb megvalósítási időt igényel annak a szakasznak a megépítése. Ugye az 1860-as évek végén adták át ezt a vasútvonalat, a Szegedtől Zomborig tartó vasútvonalat, és ez része volt az úgynevezett Déli Körvasútnak, ami Nagyváradról indult. Az igazság az az, hogy ennek a visszaállítása nagyon sokat segítene Magyarország déli részének a felzárkóztatásában is, hiszen ma Szegedről Pécsre eljutni vasúton, az egy komoly kihívást jelent. Tehát mi mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy minél egyszerűbb legyen Dél-Magyarországon a nyugat-keleti keresztirányú forgalom. Ehhez nekünk abszolút érdekünkben állna, hogy megvalósuljon ez a beruházás. Próbáljuk majd az európai uniós forrásokból is a finanszírozási forrásokat megteremteni, Szerbia és Magyarország közösen. Kötöttünk a szerb közlekedési kormánnyal egy megállapodást, hogy a következő lépés Szabadka és Baja összekötése lesz.

- És ezt akkor úgy képzelik el, hogy aztán Baját pedig Péccsel…

- Igen, így van. Ennek a vasúti beruházásnak a következtében át lehetne szervezni a dél-magyarországi vasúti közlekedést is, tehát nemcsak szerb-magyar relációban, nemcsak magyar-magyar relációban, hanem az országon belüli relációban is jelentene segítséget.

- És ezt nagyjából mikorra tervezik megvalósítani?

- A következő négy évben ez megvalósítható lesz.

- Megvalósítható vagy kész?

- Bele lehet kezdeni és meg lehet valósítani. Bele lehet mindenképpen kezdeni és meg lehet valósítani. Ez egy nagy előrelépés lenne, mert ugye most a Szabadka környéki magyarságot kapcsoltuk össze újra Szegeddel, és miután a röszkei határátlépő autósforgalommal nem biztosít stabilitást a közlekedésben, ami praktikusan azt jelenti, hogy lehet, hogy fél óra alatt jutsz át, de lehet, hogy két és fél óra alatt. Ezen a vonalon most másfél órás a menetrend, amiben egy óra az utazás és fél óra a határátlépés és a ki és belépés. Ez azonban azért mégiscsak egy menetrendi stabilitást, vagy egy utazási biztonságot jelent, ami az időtartást illeti. Ezért, ha valaki dolgozni akar Szegedről, vagy Szabadkáról Szegedre, akkor ez egy sokkal stabilabb lehetőség, mintha kocsival megy. Nemcsak azért, mert olcsó is, és még olcsóbbá próbáljuk majd tenni, hanem kiszámítható viszonyokat teremt ugye. Röszkénél schengeni külső van, 13 millió belépést bonyolít a határ, azt nem olyan egyszerű kiszámolni, hogy most egyik nap két és fél óra a bejutás, másik nap három és fél óra vagy fél óra. Tehát ez a vonal a kiszámíthatóságot garantálja.

- Ott voltam, amikor megvásárolták a jegyeket a vonatra ma reggel, és láttam, hogy a miniszter úr készpénzzel fizetett. Ez a készpénzes fizetés, mint alapállás, amit ugye Szijjártó Péter is képvisel, ezek szerint kormánytagokon átívelő.

- Nem, nem. Én vagyok, azt hiszem a leghatározottabb a kormányban ebben az ügyben, mert ez alapvető szabadságjog.

- Tehát akkor készpénzpárti mindenek fölött.

- Szabadságpárti vagyok, és a szabadsághoz hozzátartozik a pénzzel való szabad rendelkezés lehetősége is, ami készpénzt is jelent természetesen. Használok bankkártyát is és fizetek készpénzzel is. Én azt szeretném, hogyha Magyarországon megmaradna a készpénzfizetés lehetősége mindenki számára, és minden ember maga dönthetne.

- Világos, akkor azon az Alaptörvény-módosításon is elgondolkoznak, amit a Mi Hazánk indítványozott?

- Én abszolút támogatom az elképzelést. Nagyon követem azt, ami Ausztriában zajlik ennek kapcsán, ott egy nagyon nagy politikai vita van erről, és a jövő évi választásoknak talán egyik fontos témája lesz. Kíváncsian várom ezt. Szerintem hordoz kockázatokat az, hogy ha megszűnik a készpénz a gazdaság működése szempontjából is, ennek van hatása, gazdasági hatása is. De alapvetően egy szabadságkérdés azt eldönti, hogy ki hogyan fizet. Nem bankkártyaellenes vagyok, hanem készpénzpárti is.

- Ahogy itt ülünk, eszembe jutott egy interjú, amit valamikor 2021 elején adott, a készülő tram-train egyik próbakörén voltak, és azt mondta, hogy ha Márki-Zay Péter lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, akkor 100 százalék, hogy garantálni tudják Orbán Viktornak a kétharmadot.

- Meg is kapta. De tekintettel arra, hogy én azon kevesek közé tartoztam, akik valamelyest ismerték a hódmezővásárhelyi polgármestert, nagy kockázatot nem vállaltam az üzlettel, tehát nem sok kockázatot vállaltam ezzel.

- És most van valami jóslata Márki-Zay Péter vagy Orbán Viktor politikai karrierjével kapcsolatban?

- Hát én azt hiszem, hogy az egyik felível, a másiknak meg vége van.

- Vége. Tehát akkor elveszíti a következő önkormányzati választást?

- Én szerintem az ő politikai pályafutásának vége van. Valaki, aki miniszterelnök-jelölt volt ebben az országban, és megbukott, akkor az ende, csak az a kérdés, hogy mikor veszi észre? Mármint, ő mikor veszi észre, az a kérdés.

A miniszter nem ment el Szabadkáig, szerb megfelelőjével volt találkozója Palicson. Mi továbbutaztunk a szabadkai vasútállomásra, már ami maradt belőle, a Budapest-Belgrád vasútvonal építése miatt ugyanis leginkább egy nagyszabású régészeti ásatás helyszínének tűnik a megálló, ahol nagy öleléssel fogadta egymást két öreg vasutas, miközben egy férfi a harmadik sörét bontva ünnepelte, hogy a MÁV visszatért Szerbiába.