„A leghatározottabban fejezzük ki azon akaratunkat, hogy a volt bicskei igazgatóhelyettes tűnjön el a magyar közéletből”

– írja Gajdics Ottó a Magyar Nemzetben K. Endréről.

A kormánypárti publicista szerint ugyanis K. Endre ámokfutása az ártatlanságának bizonyítására minden nap témát szolgáltat a „dollármédia mocsokban dagonyázó propagandistáinak” és „ilyen áron senkit nem érdekel, ártatlan vagy sem. Kegyelmet kapott, éljen vele”.

Gajdics ugyanakkor nem áll itt meg, már az is felmerült benne, hogy K. Endre nem is közéjük való. Bár, hogy kiket takar ez a csoport, azt a publicista nem konkretizálta, így nem tudjuk, hogy a kormánypártiak, a jobboldaliak, vagy a keresztény-konzervatívok közösségére gondolt, mindenesetre Gajdicsról és vélhetően a szóban forgó közösségről sem mond el túl sok jót, hogy ezt a K. Endrével vállalt közösséget nem a volt igazgató-helyettes jogerős elítélése rengette meg, hanem az elbizonytalanodással megvárták amíg K. politikailag is kínossá válik.

Azt mindenesetre jól látja még Gajdics is, hogy K. Endre vélt ártatlansága menthetetlen léket kapott abban a pillanatban, amikor úgy próbálta azt bizonyítani, hogy közben elkövette azt, amiért elítélték. Tehát, amikor egykori áldozatától hatezer forintért, egy doboz cigiért, valamint egy bevásárlásért olyan vallomást kért, amiben az K. Endre ártatlanságát igazolta.