A háborús propaganda nemcsak a választók befolyásolására alkalmas, de olyan lassú méreg, ami a jövő generációinak szervezetében is megkezdte a pusztítást – olvasható az e heti HVG-ben.

„Fegyverrel a békéért, borral a józanságért” – először sorkatonaként jött szembe velem ez a mondat, a legautentikusabb helyszínen, a zalaegerszegi laktanya őrtornyában.

A bölcsességet alighanem valamelyik hozzám hasonló egyetemi előfelvételis véshette a bódé oldalába, nem kizárt, hogy a közvetlenül előttem ugyanott szolgált Orbán Viktor lelkén száradt a fennálló rendszer elleni lázítás. Annak az Orbánnak a lelkén, aki a rádióban a minap már arról beszélt, hogy erős hadsereget akar építeni, mert ez a béke garanciája. Mintha legalábbis csak a színházak világára volna igaz a törvényszerűség: ha egy fegyver feltűnik a színen, az előbb-utóbb el fog sülni.

HVG

A háborús propaganda nemcsak a választók befolyásolására alkalmas – ami már a voksolás tisztaságát is megkérdőjelezi (lásd Magyarország rovatunk cikkét) –, de olyan lassú méreg, ami a jövő generációinak szervezetében is megkezdte a pusztítást. Például a piliscsabai kisdiákokéban, akik – hogy ők is értsék: nagybetűkkel, tagoltan, ahogy az olvasókönyvükben ismerkedhetnek az írott szóval – az iskolájuk kapujában is silabizálhatják a feliratot: HÁ-BO-RÚ.

A propaganda valóságtagadása, félelemkeltése üzenet a családalapítás előtt állóknak is, hogy – az ifjú walesi bárddal szólva – ne szülj rabot, ne szoptass csecsemőt! Orbán szerint azonban egyedül „a halál kultúráját terjesztő” Nyugat bűne, hogy a gyerekeknek nincs kedvük megérkezni erre a világra. Szerinte ezért kell száműzni az EP-ből a baloldalt és a liberálisokat. Akiknek most kétségtelenül rosszul áll a szénájuk – derül ki Fókuszban rovatunk összeállításából, amelyben a neves francia közgazdász, Thomas Piketty is megszólal; ő legalább a politikai küzdőtérre a baloldal által beemelt cél, a társadalmi egyenlőség felé elmozdulásban felfedezni vél biztató jeleket.

Hasonlóan optimista a helyzetet, különösen a DK esélyeit illetően a lapunknak nyilatkozó Dobrev Klára. Csak azok a fránya Péterek ne lennének – utal Márki-Zay és Magyar szerepére. Pedig a harmadik Péterrel (Ungár) készült interjúnkat ő még nem is olvashatta: ebben az LMP társelnöke arról beszél, hogy azok, akik a 2026-os választást eldöntik, még nincsenek is a színen.

Ezt én választottam – ez már a Piramis együttes egykori frontembere, Révész Sándor önéletrajzi ihletésű könyvének címe. Ő a vele készült beszélgetésben kendőzetlen őszinteséggel beszél a múltjáról, így arról is, hogyan lehet lejönni a szerekről. Ami még akkor is tanulságos, ha esetében a pszichedelikus élmény nem a politikai agymosás, hanem a kemény drogok hatása volt.

Lemondana az élénkítőszerekről – értsd: a haveroknak nyújtott támogatásokról – Lázár János is. Gazdaság rovatunk azt boncolgatja, hihetünk-e annak, hogy a miniszter egyik napról a másikra a valódi verseny híve lett, vagy csak a kampány mondatja vele. Egyelőre még ott tartunk, hogy az Orbán-kormány diszkriminatív gazdaságpolitikáját keményen bírálja – lapunkon keresztül is – a svájci kormány. (Ide, az alpesi országba menekítette magyarországi vagyonának egy részét az osztrák SPAR-csoport az Orbán-klán elől.) Nyilván csak az irigység szól belőle, hisz – ahogy infografikán is mutatjuk – a „háborúpárti” országok leggazdagabbjainak vagyongyarapodási üteme a kanyarban sincs a békepárti Magyarország oligarcháiéhoz képest. Míg Mészáros Lőrinc 2015 és 2024 között majdnem nyolcezer százalékkal növelte a vagyonát, Mark Zuckerberg már ennek a tizedével is elégedett lehetne.

Csak el ne higgyék Orbánnak a félrevezetett választók, hogy van mit tanulnia a világnak a magyaroktól.