Az új tagállamokban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak többsége heti 40 óránál többet dolgozik, 5-10 százalékuk pedig 48 óránál is többet. A váltott műszakos munka is leginkább az új tagokra jellemző: egyes országokban a munkavállalók több mint 25 százaléka dolgozik így, szemben a régi tagállamokban regisztrált 15 százalékkal.

Az éjszakai munkavégzés gyakorisága viszont az EU tagállamaiban csaknem azonos: a „régi unióban” a munkavállalók 46 százaléka, míg az új tagországokban 45 százalékuk dolgozik néha éjszakai műszakban. Ami a vasárnapi munkát illeti, ez az arány 27, illetve 38 százalék, a szombati munkánál pedig 52, illetve 62 százalék.

A napi munka megkezdésének és befejezésének előre rögzített időpontja jelenti az általános gyakorlatot az uniós munkavállalók több mint 75 százaléka esetében. Ez a forma különösen Dél-Európa országaiban és az új tagállamokban jellemző. Nem úgy Franciaországban, Németországban, Írországban és Nagy-Britanniában, ahol a munkavállalók körülbelül 50 százaléka rugalmas munkaidő-beosztásban dolgozik.

A magyarországi szakszervezetek néhány éve egyébként erőteljes kampányt indítottak a 38 órás munkahét elérése érdekében, de a munkáltatók ezt nem tartották teljesíthetőnek. Bár a kormányzat kezdetben lehetségesnek tartotta, hogy a szakszervezetek és a munkaadók megegyezzenek a munkaidő csökkentéséről, ám később már számára is úgy tűnt: ennek most nincs gazdasági realitása.