Egy nemrégiben készült amerikai kutatás kimutatta, hogy sok internet-fehasználó, akit két hétre megfosztottak hozzáférésétől, az internet által jelentett „privát teret” hiányolták, amelybe az irodából el tudnak menekülni. Az igazság az, hogy ez a tér az esetek elenyésző hányadában nevezhető privát. Valószínű ugyanis, hogy legalább ugyanannyira a szóban forgó alkalmazottat felügyelő főnök tere is. Az alábbiakban összefoglaljuk a leggyakoribb tíz tévhitet az online munkavégzéssel kapcsolatban.
#1. A cég ahol dolgozom, soha nem kutakodna az alkalmazottai levelezésében.
Ezek a cégek sajnos az elenyésző számú kisebbséget képviselik. Az American Management Association felmérése szerint ugyanis a vállalatok kétharmada aktívan ellenőrzi, milyen weboldalakat keresnek fel alkalmazottaik, 52 százalékuk figyeli az e-mailforgalmat, és ötből egy tartja ellenőrzés alatt az azonnali üzenetküldő szoftvereket.
Ezek a cégek nem jókedvükből teszik mindezt. Egy olyan munkaerő ugyanis, aki megkérdőjelezhető tartalmú weboldalakat keres fel, ezért az internetes forgalom szűrése perektől és bírságoktól mentheti meg a munkahelyet. Arról nem is beszélve, hogy az alkalmazottak akarva vagy akaratlanul is céges titkokat szivárogtathatnak ki e-mailben, vagy chaten, nem beszélve arról, hogy könnyen rászabadíthatnak egy vírust vagy egyéb rosszindulatú szoftvert a belső hálózatra.
Egyetértettek ezekkel az aggodalmakkal az adatvédelmi biztos hivatalában is, ahol kérdésünkre elmondták, Magyarországon jelenleg nincs törvény az internetes forgalom figyelésére vonatkozóan, így a cégeknek saját belátásukra van bízva, hogy tájékoztatják-e alkalmazottaikat a megfigyelésről. Az e-mail, sőt, a webböngészők tartalom azonban személyes adatnak minősül, így azokra érvényes az adatvédelmi törvény.
Ha valaki biztosra akar menni, az Electronic Privacy Information Privacy Information center weboldalán számos olyan eszköz található, amelyekkel ezek a szűrők megkerülhetőek, azonban ezt mindenki csak a saját felelősségére használja.
#2. Ha a cég kémkedne utánam, biztos, hogy tudnék róla.
Nem feltétlenül. A megfigyelés legnagyobb része a számítógépes hálózat szintjén zajlik és az erről szóló figyelmeztetés pedig általában nem túl hangsúlyos helyen szerepel – szerződés apróbetűs része, céges viselkedési kódex, stb. Az, hogy olyan weboldalakat is elérhet a dolgozó, amelyek nem közvetlenül a munkájához kapcsolódnak, még nem jelenti azt, hogy ennek nem is marad nyoma a hálózaton, vagy a szerveren
#3. Nyugodtan lehet pihenésképpen szörfözni az interneten, amíg nem látogatok meg olyan oldalakat, amelyeken „rossz” tartalom van.
A Bentley College Üzleti Etika Központja által készített tanulmány szerint a cégek 90 százaléka megengedi a web „normális keretek között történő személyes használatát”, azonban csupán 42 százalék határozza meg, hogy mi minősül normális keretnek. Például ötből négy cégnek nincs ellenvetése, ha az alkalmazottak híroldalakat nézegetnek, de csak a dolgozók mintegy felének van rá lehetősége, hogy online vásároljon, vagy banki ügyeit intézze. Az ilyen jellegű felhasználásról érdemes előbb megkérdezni a vezetőséget.
#4. Az e-mailben történő kommunikációmhoz senkinek semmi köze.
Ez így van, de csak akkor, ha a saját számítógépét és a saját internethozzáférést használja. Egyéb esetben a cégeknek általában van lehetőségük – amellyel élnek is – az e-mailek ellenőrzésére, s ezen ellenőrzés alól a személyes levelek sem képeznek kivételt. Egy vizsgálat szerint a cégek 60 százaléka szűri az e-mailforgalmat, kulcsszavak után kutatva, amellyel meggátolhatják, hogy érzékeny információk jussanak ki a dolgozóktól. A Forrester Consulting tanácsadó cég szerint a nagyvállalatok 44 százaléka alkalmaz olyan embereket, akiknek az a feladata, hogy az alkalmazottak levelezését olvassa.
#5. A webes e-mail szolgáltatások használatával elkerülhetem, hogy a levelezésemben szaglásszanak.
Bár való igaz, hogy az ingyenes levelezők használata megnehezíti a levél tartalmához való hozzáférést, korántsem teszi azt lehetetlenné. A vállalat alkalmazhat a Websense-hez vagy a SurfControlhoz hasonló szofvereket, amelyek letiltják az ilyen oldalak elérhetőségét, vagy egyszerűen mérik mennyi időt tölt a felhasználó rajtuk. A rendszergazdák úgynevezett „szimatoló” programokat is használhatnak, amely kiolvassa a kódolatlan adatokat a hálózati forgalomból.
A felmérés szerint ötből egy cég alkalmaz olyan szoftvert, amely az összes billentyűleütést rögzíti, illetve rendszeres időközönként csinál egy felvételt a monitoron megjelenő tartalomról.
#6. Valós idejű üzenőprogramot használok, így biztonságban vagyok a kíváncsi szemek elől.
Sajnos nem így van. A Forrester vizsgálata szerint ötből egy cég figyeli az üzenőszoftvereket, de a többiek is szépen lassan ráébrednek, a bennük rejlő potenciális veszélyekre. Az IM Director vagy az Akonix Enforcer nevű program az összes ilyen üzenetet tárolni tudja, sőt, blokkolhatja az üzenőszoftver bizonyos szolgáltatásait.
#7. Otthon dolgozom, így azt csinálok amit akarok.
Minden attól függ, kinek a számítógépét és internet hozzáférését használja. Ha a cégtől kapta a gépet, akár a merevlemezen tárolt fájlokat is átvizsgálhatják. Ha csak a belépési jelszó a vállalaté, akkor csupán az online folyamatokat követhetik figyelemmel. Így jobban teszi, ha megszabadul a kényes fájloktól, mielőtt a főnöke szóvá tenné.
#8. Bármit tehetek, amíg eltüntetem a gépről az ellenem szóló bizonyítékokat.
Valószínűleg több helyről kellene kitörölni a fájlokat, mint ahogyan gondolná. A legkézenfekvőbb, hogy a kitörölt adatok még mindig a Lomtárban vannak. De még ha ezt meg is teszi, azok ott maradnak a merevlemezen, amíg más újabb fájlokkal fölül nem írja mindet. Arról nem is beszélve, hogy az internetes forgalom nyomai kitörölhetetlenül ott maradnak a szerveren tárolt naplófájlokban.
