Japán haditengerészete katonai szempontból kockázatos dolgot hajtott végre 75 évvel ezelőtt, amikor megtámadta az Egyesült Államok Pearl Harbor-i bázisát. A japánok bizonyították, hogy képesek észrevétlenül több ezer mérföldes előrevonást végrehajtani, és – valljuk be őszintén – egy kicsit szerencséjük is volt.

A kémműholdak előtti időkben fogalmuk sem volt, hogy az Egyesült Államok Csendes Óceáni flottája valóban Hawaii-on állomásozik-e 1941. december 7-én vagy sem. Cikkemben nem a technológiai aspektusokat vizsgálom, és azt a konspirációs elméletet sem kívánom boncolgatni, hogy Franklin Roosevelt elnök tudott-e a közelgő támadásról. Ehelyett inkább menedzsment szempontból vonok le következtetéseket Pearl Harborral kapcsolatban, hiszen számos tanulságos dolog történt azokban a napokban, amelyeket érdemes a vállalati vezetőknek tanulmányozni.

1. Győződjünk meg arról, hogy beosztottjaink értik, amit leírunk

1941 novemberében már látszott, hogy a béke nagyon ingatag lábakon áll, így Washington készenlétbe helyezte a Csendes óceáni erőit. Legalábbis a vezetők az amerikai fővárosban azt hitték. A Pearl Harbor-i parancsnokságon azonban elolvasták az üzenet első mondatát, amely így hangzott: „Ez az üzenet háborúra való figyelmeztetés”, és ebből arra következtettek, hogy a veszély máshol leselkedik, mivel Hawaii nem szerepelt a várható Japán célpontok listáján. Azok, akik az üzenetet írták, tudták, mit értenek alatta, de azok, akik kapták, nem értelmezték konkrétan a veszélyt, csak általánosságban.

2. Ne bocsátkozzunk feltételezésekbe, mert utólag megbánjuk

Husband E. Kimmel admirális nem jelzett vissza az elöljáró parancsnokságra, hogy megértette-e a figyelmeztetést, és nem tájékoztatta őket arról, milyen védelmi intézkedéseket foganatosított. Azon személyek (köztük az admirális), akik ilyen magas pozícióba kerültek a haditengerészetnél, számtalanszor bizonyították már, hogy képesek az adott utasításnak megfelelően önállóan cselekedni. Így a mikromenedzsment nem volt jellemző a haditengerésztre. Nem azt javaslom, hogy ne adjunk teret az alárendelteknek a kreativitásra, de időnként nem árt meggyőződni róla, pontosan értik-e a vezetői szándékot. A szárazföldi haderőben más volt a helyzet, ott a parancsnok jelentette, mik a tervei, de ő csak helyi szárazföldi (szabotázs) akciókkal szemben foganatosított védelmi műveleteket a bázis körül.

3. Csak egy valaki irányíthat káoszban

A fentiek alapján az is valószínűsíthető, hogy a két haderőnem parancsnoka valószínűleg nem koordinált a feladat tekintetében. Mivel mindketten saját haderőnemi főnökeiknek tartoztak elszámolással, így a jelentési rendszerből adódóan nem is volt feladatuk az együttműködés, ami szintén súlyos hibának bizonyult. Kaotikus helyzetekben a felelősségi körök tiszták és világosak kell hogy legyenek. Ilyen helyzetekben kell egy személy, aki átlátja a szituációt, és meghozza a szükséges döntéseket.

4. A tények fontosabbak a szándéknál

A felderítési adatok több alkalommal nem jutottak el a megfelelő vezetési szintekre, ami viszont azt eredményezte, hogy az eredeti tervek szerint hajtották végre a helyi erők a feladatokat, azokon nem módosítottak a helyzetnek megfelelően. December 2-án már sejteni lehetett, hogy négy japán anyahajó „eltűnt”, és december 3-án a diplomaták dokumentumokat semmisítettek meg Washingtonban, de ezeket a jeleket csak elővigyázatosságként értékelték. A másik hírszerzési adatot, amely a torpedókra vonatkozott, szintén figyelmen kívül hagyta a haditengerészet. Úgy vélték, hogy a Pearl Harbor-i kikötő vize nagyon sekély, így nem teszi lehetővé repülőgépekről dobott torpedók alkalmazását. A japánok azonban időközben átalakították a torpedókat, amelyek a sekély vízben is működtek.

5. Ha egy tapasztalt szakember mond valamit, érdemes odafigyelni

1941. márciusában vezető katonai szaktekintélyek Oahun arra a következtetésre jutottak, hogy háború esetén a japán flotta képes lenne észrevétlenül megközelíteni a szigeteket. A szakemberek figyelmeztettek arra, hogy az anyahajókról indított repülőgépekkel meglepetésszerű támadást indíthatnak a bázis ellen úgy, hogy az amerikai flotta még a kikötőben tartózkodik. A következtetésük az volt, hogy növelni kell a felderítési erőfeszítéseket. A találkozó után ezt a veszélyes változatot senki nem vette kellőképpen komolyan ahhoz, hogy ténylegesen is ellenintézkedéseket foganatosítson.

Azon a reggelen, amikor a japán légierőt szimbolizáló piros pöttyel díszített repülőgépek megjelentek a sziget fölött, Kimmel admirális a kertjében álldogált a szomszédjával együtt, aki később elmesélte, hogy az admirális arcán hitetlenséggel vegyes döbbenet uralkodott, és „olyan fehér volt, mint az egyenruha, amit viselt”.

Porkoláb Imre cikke a HVG Extra Business közreműködésével készült. Hasonló cikkeket friss lapszámunkban is olvashat, amely értékteremtő vállalkozások történeteit mutatja be - olyan cégek gyakorlatát, amelyek szerint a profiton túl is van élet. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg ingyenes házhoz szállítással! Itt pedig egy évre is előfizethet a magazinra 20 százalék kedvezménnyel.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!