Húsz évvel ezelőtt egy katonai gyakorlaton tizenegy társammal együtt járőröztünk a walesi Soar Y Mynydd víztároló mellett. Viszonylag gyorsan haladtunk, de amikor a hajnali pára rászállt a folyóvölgyre, a látóhatárunk 15 méterre csökkent. Mivel a hőmérséklet fagypont közeli volt, amikor a talpunk alatt ropogni kezdett a talaj, arra következtettünk, hogy ingoványos területre tévedtünk. A sűrű ködben alig láttunk valamit, ez megnehezítette a tájékozódást.

A csoport parancsnokaként a problémát úgy oldottam meg, hogy a látóhatárig előreküldtem a járőr terepkutatóját, Dávidot, és a továbbiakban őt használtuk élő, mozgó tereppontként. Pár száz métert tehettünk meg így, amikor megtörtént a baj: terepkutatónk alatt hatalmas reccsenéssel beszakadt a fagyos láp.

Dávid szerencsére megőrizte a lélekjelenlétét: bár mellkasig süllyedt a mocsárba, kapálózás helyett feltartotta a fegyverét. Ebben a pillanatban számtalan dolog cikázott a fejemben. Nyilvánvalóan valami kreatív megoldásra van szükség, mégpedig azonnal, különben az egyik emberem elsüllyed a mocsárban.

Ez a szituáció volt életem egyik első, de korántsem egyetlen kihívása, amikor kreativitásra volt szükségem, mégpedig úgy, hogy közben jelentős időnyomás alatt álltam. Cikkemben azt szeretném megvizsgálni, hogyan lehetséges a kreativitást fejleszteni, illetve milyen módszerekkel kerülhetünk szinte azonnal kreatív állapotba.

A megoldás kulcsa a flow

A kreativitás előhívása sokat foglalkoztatott a walesi eset után, és idővel arra jutottam, hogy a megoldás kulcsa a flow-élményben rejlik. Kutatásom során ezért aztán arra koncentráltam, mi kell ahhoz, hogy képessé váljunk szinte azonnal ilyen állapotba kerülni.

A flow-élményt, mint ismert, az USA-ban élő pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály írta le tudományos alapossággal 1975-ben. Véleménye szerint a flow során az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. Ebben az állapotban a koncentrálás és a kontroll érzése nagyon magas: az egyén úgy érzi, mintha energiabomba lenne, és mindennapi gondjai megszűnnének. Megváltozik az időérzékelése is, és az „itt és most”-ban létezés élményét éli át.

Mesterlövészek és különleges erők körében végzett katonai kutatások például alátámasztják, hogy flow-állapotban a tanulási képesség megsokszorozódik. Ez történt akkor is, amikor elitkatonák az e célra fejlesztett létesítményben egy év helyett hat hét leforgása alatt elsajátítottak egy nyelvet.

Nagyvállalati menedzserek körében végzett kutatás igazolta, hogy a vállalatvezetők döntési folyamatai hihetetlenül felgyorsultak, és a teljesítményük 500 százalékkal nőtt flow-állapotban. Egy másik, a Harvard Egyetemen lefolytatott vizsgálat pedig azt mutatta be, hogy a flow-élmény nemcsak kreatívabbá tesz, hanem a megnövekedett kreatív képességek még 30 órával a flow elmúltával is megmaradnak.

A flow tehát olyan optimális tudatállapot, amelyben képessé válunk megsokszorozni teljesítményünket, gyorsabban tanulunk, és maximális kreativitást élhetünk meg. Ebből adódik a kérdés: vajon a flow csupán néhány ember kiváltsága, vagy mindenki képessé válhat a megtapasztalására?

A flow ciklikus folyamat

A flow-kutatások arra engednek következtetni, hogy az élményt gyakrabban megélhetjük, ha bizonyos kiváltó mechanizmusokat beépítünk az életünkbe. Ezek lehetnek egyéniek, csoportosak, vagy éppen környezeti tényezők, amelyeket úgy alakítunk, hogy egymást erősítve a flow irányába toljanak bennünket. Ezt nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha új szokásmintákat alakítanánk ki, de ebben az esetben a cél a flow megélése.

Fontos megemlíteni, hogy a flow koncentráció eredménye, így akkor vagyunk képesek megélni ezt az élményt, ha teljes figyelmünket az adott feladatnak szenteljük. Ezek az időintervallumok 90–120 percesek lehetnek, így ha egy vállalatnál nem képes valaki kifüggeszteni a „Hagyjatok békén, most flow-ban vagyok!” feliratú táblát, az adott szervezet aligha lesz képes kreativitást fejleszteni. Ez különösen komoly probléma a mai világban, amikor a kommunikációs technológiáknak köszönhetően szinte állandóan meg kell osztanunk a figyelmünket.

Szintén fontos észrevétel, hogy nincs olyan kapcsoló, amellyel egyszerűen behívhatjuk a flow-élményt. A flow ugyanis ciklikus folyamat, amelyben az egyik lépésből következik a másik. A folyamat a küzdelemmel kezdődik, amely során feltöltjük magunkat adatokkal, hogy elsajátítsunk egy bizonyos képességet. A sportolóknál ez lehet a labdakezelés, az írók esetében pedig az írás előtti kutatás. Ebben a fázisban frusztrációt érzünk, amelynek oka a túltöltés információval.

A második lépés a felengedés, amikor tudatosan valami másra koncentrálunk, kikapcsolva a teljesítménykényszer okozta nyomást. Például elmegyünk sétálni vagy edzeni, ezzel megteremtve a folyamat harmadik lépésének, a flow-élmény megtapasztalásának a feltételét. A végső fázis pedig a flow-állapotot követő feltöltődés, amikor kipihenjük magunkat.

Az utolsó lépést sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni, ezért következhet be az, hogy az a cégvezető, akinek a csapata jól teljesít valamely kreatív probléma megoldásában, azonnal újabb, sokszor nagyobb probléma elé állítja a csapatát. Így azonban nem jut idő a feltöltődésre, és nem tartják be a fokozatosság elvét sem.

Ez utóbbit szintén Csíkszentmihályi fogalmazta meg, felismerve, hogy a flow-állapotba kerüléshez meg kell találnunk képességeink és az előttünk álló kihívások egyensúlyát. A túlságosan nehéz probléma szorongást okoz, a könnyű viszont nem számít kihívásnak. A megfelelő mértékű növekedés, amely újra és újra kimozdítja az egyéneket a komfortzónából, négy százalék körül van, vagyis ennyivel érdemes növelni a kihívás mértékét.

A walesi történet vége és a tanulságok

Mindezeket persze nem tudtam azon a ködös walesi reggelen, amikor szinte ösztönösen cselekedtem. Ledobtam a zsákomat, és közben elmagyaráztam az embereknek, mit kell tenniük. Az az ötletem támadt, hogy ha hasra vetem magam, és elkezdek kúszni Dávid felé úgy, hogy minél nagyobb felületen érintkezzek a talajjal, jó eséllyel nem szakad be alattam is a jég. Amikor ebben a pózban Dávidhoz értem, ő felém nyújtotta a fegyverét, én pedig elkaptam a fegyvercsövet. Éreztem, hogy közben két másik ember a bokámat fogja, majd – a fegyver válltartó szíját a csuklóm köré csavarva – lassan elkezdtem magam felé húzni a társamat.

Furcsa módon az idő lelassult körülöttem: a másodpercek óráknak tűntek, bennem pedig hihetetlen energia áradt szét. A gondolataim tiszták és világosak voltak, és egyáltalán nem féltem. Bár fogalmam sem volt róla, de a katonai kiképzés felkészített arra, hogy vészhelyzetben is képessé váljak behívni ezt a furcsa meditatív állapotot, amely rendkívüli módon megnöveli a kreativitást.

Kutatások szerint az egyik legfontosabb képesség, amire szinte valamennyi munkahelynek szüksége van, a kreatív problémamegoldás. Éppen ezért mindenkinek javaslom, hogy próbálja meg úgy alakítani az életét, hogy minél többször megélhesse a flow-élményt, mert ezek a tapasztalatok úgy működnek, mint valamiféle edzés. Idővel azt vesszük észre, hogy egyre inkább képessé válunk az élmény megtapasztalására.

Porkoláb Imre cikke eredetileg a HVG Extra Business 2017/3-as számában jelent meg.

A téli lapszám középpontjában a tudásmegosztás és a mentorálás témája áll. Interjúkkal, portrécikkekkel, szakértői anyagokkal próbáljuk bemutatni az életen át tartó tanulás egyik módját, amely megkülönböztethető képességeket kölcsönözhet nekünk. Arról is szót ejtünk, hogy a tudásmegosztás és a mentorálás a minőségi emberi kapcsolatok kialakításában is rendkívüli jelentőséggel bír.

Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg kedvezménnyel! Ha pedig érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!