A gazdaság egyetlen szereplője sem tekint közömbösen a megváltozott globális pénzügyi és gazdasági környezetre. A vállalkozásoknak ma több területen is teljesen más kockázatokkal és kihívásokkal kell szembenézniük, mint akár még egy évvel ezelőtt. A válság egyben lehetőség is, amelyet azonban csak a cselekvő vállalatok használhatnak ki. A cégek működésének legtöbb területére a könyvvizsgáló lát rá egyszerre, ő képes a legátfogóbb, és főként valós képet alkotni az adott vállalat helyzetéről.

A Deloitte az év végi záráshoz időzítve egy 10 elemű (összesen 18 pontot tartalmazó) szempontrendszert dolgozott ki, - alapvetően a könyvvizsgálati munka során történő alkalmazásra -, de  amely hasznos lehet a vállalkozások számára is a kockázataik, a jelenlegi helyzet negatív hatásaival szembeni érzékenységük felmérésében és a túlélési stratégia kidolgozásában.  A jellemző problémák nagy része ugyanis kezelhető, ha időben felismerik őket - sőt, a korán ébredő vállalatok akár saját előnyükre is fordíthatják éberségüket.

Az első szempont, hogy a vállalkozás menedzsmentjén belül alkalmazzák-e azokat a kockázatbecslési folyamatokat, amelyek révén a menedzsment megfelelően felmérheti a megváltozott piaci környezet hatásait a vállalat működésére. Végiggondolta-e például a menedzsment a vállalat összes lehetséges függőségét – úgy a beszállítóktól és vevőktől való függőséget, mint a hitelekkel összefüggő kockázatokat –, valamint a helyzetre válaszul időben kialakított-e valamilyen érdemi kockázatkezelési gyakorlatot, meghatározta-e a legfontosabb és legsürgősebb teendőket - Csodavárás helyett cselekvés - mondta Gion Gábor, a Deloitte szakértője.

A második alapvető kérdés a finanszírozás biztonsága, vagyis annak ellenőrzése, hogy a működéshez és fejlesztésekhez szükséges források – többségében természetesen hitelek - továbbra is változatlanul a cég rendelkezésére állnak-e. Idejében fel kell mérni, hogy a vállalkozás teljesíteni tudja-e például az évente megújuló hitelekhez szükséges feltételeket, továbbá a hitelei lejáratában, vagyis a bevételek és a törlesztési terv tekintetében megfelelő összhang van-e. Ugyanez vonatkozik a hosszabb periódusra szóló hitelkonstrukciókra is.

A vállalkozások nagyobb projektek finanszírozásánál jellemzően hosszabb megtérülési és törlesztési idővel számolnak, menet közben azonban esedékessé válhat a hitelek refinanszírozása. Fontos ezért megvizsgálni, hogy az ehhez szükséges banki elvárásokat a jelenlegi, megváltozott környezetben is teljesíteni tudja-e a vállalkozás. Az anyavállalati hitelek esetében komoly kérdés, hogy a források csoporton belüli újraelosztása útján megvalósítható-e a finanszírozás, vagy szükség lehet külső források bevonására. Természetesen azt is meg kell vizsgálni, hogy ezek a források továbbra is rendelkezésre állnak-e.

A vállalat birtokában lévő értékpapírok kapcsán harmadik szempontként a feladat mindenekelőtt annak a felmérése, hogy papírok milyen aktuális értéket képviselnek, illetve - ha a piaci érték tartósan és jelentősen a könyv szerinti érték alatt marad - szükség van-e ezek alapján értékvesztés elszámolására. A befektetett pénzügyi eszközök áttekintésekor a vállalati kötvények és cégnek adott kölcsönök esetén egyaránt célszerű idejében felmérni az esetleges nemfizetésből eredő kockázatokat – figyelmeztetett a Deloitte szakértője.

Gion Gábor kiemelte: A negyedik, a vállalatfelvásárlások sikerének megítélésekor fontos szempont, hogy a megvásárolt vállalkozással kapcsolatban kimutatott goodwill értéke - amely a vállalkozás piaci pozícióját, jó hírnevét és üzleti kapcsolatainak rendszerét is magában foglalja - ne csupán a korábbi üzleti tervekben, hanem a vállalat aktuális állapotában is kimutatható legyen.  Ennek a megállapításában jelenthetnek segítséget a modern vállalatértékelési módszerek, mint például a diszkontált cash-flow módszer - amely a vállalat piaci értékét a jövőbeni pénzáramok diszkontált értékeinek összegeként értelmezi -, és ennek köszönhetően adott időben is megbízható „pillanatfelvételt” tud mutatni a vállalatértékről, amennyiben a jövőbeni cash flow-k becslésekor megfelelően figyelembe vették a megváltozott piaci helyzetet.

Gion hozzátette: Ötödik tényezőként a cégeknek számba kell venniük a szállítói függőségeiket, vagyis fel kell mérniük azt, hogy a megváltozott gazdasági környezet hogyan érinti beszállítóik likviditását. Hiába érzi ugyanis az adott cég stabilnak saját működését, ha beszállítóiról ez nem mondható el - a vállalkozásnak látnia kell az ebből fakadó esetleges fennakadásokat, és számolnia is kell velük.

Hatodik pontként a vállalkozásnak saját vevőkörét kell górcső alá vennie. A vevőkoncentráció alapos elemzésével idejében fel lehet ismerni a fizetési nehézségek, és például a körbetartozások kockázatát ezen a területen – mondta a Deloitte szakértője. Ilyen esetekben a vállalkozások előtt több lehetőség áll, érdemes például megfontolniuk az érvényben lévő szerződéseik felülvizsgálatát, aminek keretében mód van például a korábban alkalmazott fizetési határidők megváltoztatására. Szintén megfontolandó, hogy nem érdemes-e nagyobb figyelmet fordítani a szerződésekben alkalmazott kinnlevőségi limitekre.

Hetedik, a termelő vállalatoknál lényeges szempont a termékek eladhatóságának vizsgálata, a megrendelésre készült készletek sorsa. Ennek során fontos tényező, hogy a gyártáshoz használt alapanyagok konvertálhatóak-e például valamilyen formában más termékbe, és ezzel alacsonyabban tarthatóak-e a kockázatok, illetve szükséges-e ezen készletek kapcsán értékvesztés elszámolása – tette hozzá Gion.

A nyolcadik tényező, hogy a számviteli politikán csakis indokolt esetben szabad változtatni, erre adhat például okot a vállalatok termelésében beállt drasztikus változás – ha mondjuk három műszak helyett már csak két műszakban folyik a munka - ami az értékcsökkenési kulcsok megváltoztatását teheti szükségessé.

Kilencedik szempontként nem szabad megfeledkezni arról, hogy amennyiben egy vállalkozás támogatásból vásárolt eszközöket, a támogatási szerződésekben minden esetben bizonyos feltételek teljesüléséhez, például garantált árbevétel-növekedéshez, vagy egy meghatározott dolgozói létszám meglétéhez kötik a támogatást. A feltételeket pedig természetesen utólag is igen szigorúan ellenőrzik, ami sok tekintetben szűkítheti a vállalkozás döntéseinek mozgásterét.

Végül tizedik helyen - de nem utolsó sorban - minden vállalkozásnak figyelembe kell vennie azt is, hogy amennyiben dolgozók elbocsátása mellett kell döntenie, számolnia kell többek között a végkielégítésekkel járó kiadásokkal is. Ezekre a kifizetésekre pedig minden esetben céltartalékot kell képeznie – emelte ki a Deloitte szakértője.