Radikálisan nőtt az év első felében a fizetésképtelen vállalatok száma, miközben a kilábalásra egyre kevesebb az esély. Erre utal, hogy a fizetési gondok szaporodása ellenére csökken a cégek megmentését szolgáló csődeljárások száma. Az év első hat hónapjában 54 csődeljárás indult, csaknem harmadával kevesebb, mint egy éve, miközben 9500 felszámolási eljárást regisztráltak, 9 százalékkal többet, mint 2010 első felében.

A válságos pénzügyi helyzetbe került cégek fizetőképességének helyreállítását nem szolgálja megfelelően a hatályos csődtörvény. A legutóbbi változások azonban egy speciális körben, a nemzetgazdaságilag kiemelt vállalatok esetében bevezettek olyan szabályokat, amelyek segíthetik a talpra állást. Az újdonságnak számító eljárások között van olyan, amelyet ésszerű lenne szélesebb körben bevezetni, amennyiben az országgyűlés elé kerül az új csődtörvény.

Az előző törvény nem érte el a célját

Egy új jogszabályra elsősorban azért lenne szükség, mert a csődeljárás szabályainak 2009-es átfogó módosítása nem váltotta be a reményeket. A törvénnyel annak idején az volt a jogalkotók célja, hogy a pénzügyi válsághelyzetek rendezése nagyobb arányban végződjön a fizetésképtelen cégek megmentését segítő csődeljárással, mint felszámolással, csakhogy ez nem teljesült. Hatékonyabbá válna a vállalatok megmentését szolgáló csődeljárás, amennyiben a fizetőképesség helyreállítását szolgáló eljárásokban – ott ahol ezt a bajba jutott cég folyamatos működtetése megkívánja – általánosan alkalmazható lenne az utólagos versenyhatósági engedélykérés elve, amelyet a napokban hatályba lépett módosítások speciális esetre már bevezettek – mondta Szatmáry István, a Horváth és Társai DLA Piper Ügyvédi Iroda európai jogi szakjogásza.

Az utólagos engedélyeztetés elvének bevezetése lehetővé teszi, hogy csőd vagy felszámolási eljárás során a bajba jutott céget felvásárló befektetőnek ne kelljen megvárnia a Gazdasági Versenyhivatal engedélyének megszerzésével járó esetleg hosszadalmas procedúrát, hanem a befektetés realizálása után azonnal gyakorolhassa az irányítási jogát. Így nagyobb remény van arra, hogy a csőd vagy a felszámolás nem szakítja meg az üzleti folyamatokat.

Ez kiemelten fontos, amikor alapvetően jól működő vállalatról van szó, amelynek fizetési nehézségét nem belső, hanem külső, elháríthatatlan körülmények okozzák. A svájci frank rendkívüli erősödése például válságos helyzetet idézhet elő minden olyan cégnél, amelyek svájci frank alapú hitellel finanszírozták a gyártási kapacitás bővítését, hiába van piacuk, jó termékük és vevőjük. Ilyen esetben megoldást kínálhat, ha a céget felvásárolja egy befektető. Az egyébként jó piaci pozícióban levő cégekért azonban többnyire versenytársak jelentkeznek, de a vagyonátruházást, cégfelvásárlást jelentősen nehezítheti az az általános szabály, hogy a piaci koncentrációt eredményező ügyleteknél előzetesen kell kikérni a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét.

Van nemzetközi példa

Az előzetes engedélykérés megnehezíti a pénzügyi válsághelyzetbe került vállalat és a munkaerő egyben tartását. Az utólagos versenyhatósági engedélyeztetés gyakorlata nem példátlan Nyugat-Európában, sőt Nagy-Britanniában ez általánosan is alkalmazható – emelte ki Szatmáry István. Az új lehetőség gyorsítaná a tőkebevonást, mert a vevő azonnal irányító pozícióba kerülne a bajba jutott cégnél, egyúttal javíthatja a vállalat beszállítóinak és hitelezőinek pozícióját is. A rugalmasabb szabályozás ellen szól ugyanakkor, hogy teret adhat a visszaéléseknek, ezt azonban a DLA Piper szakértője szerint arányos szankciókkal kordában lehet tartani.

A külső tőkebevonás felgyorsítása, a pénzügyi nehézségekkel küzdő, de piacképes és ezért jó befektetési célpontnak tekinthető cégek megmentése, továbbá a veszélybe került munkahelyek megtartása végett szükség lenne arra is, hogy a külső befektetők az adósokkal és hitelezőkkel együtt, velük egyenrangú félként vehessenek részt a csődegyezségben. A csupán az adósra és hitelezőre szabott eljárási rend azonban erre nem ad módot. Holott ésszerű lenne, hogy a cég megmentésében oroszlánszerepet betöltő befektető a két másik félhez hasonló jogokkal vehessen részt a folyamatban. Ezzel közvetve az adóst is támogatja az alkufolyamatban, amelynek végén eldől, hogy a hitelezők mekkora mértékben engednek el a követelésükből. A tét ugyanis a friss tőkével megerősítendő vállalat talpon maradása, s az egyezséget a befektető, ha részesévé válna a folyamatnak, a jog erejével ki is kényszerítheti.

Ecoline